"Maradj fiatal, gyere hozzánk, dolgozz velünk!" - tegezi a sok nagyit a harsány reklám, s ők jönnek, a gyorséttermet választják - ha már nem marad más választásuk, mert különben felkopik az álluk. Ám akárhogy igyekeznek, a műanyag gyorskajáldák nincsenek fiatalító hatással rájuk.
Nézem a Spektrumon a BBC riportfilmjét. A 67 éves John arról panaszkodik, hogy kitették a szűrét, munkát keres. Addig is feketén trógerol egy csomagküldő szolgálatnál. Melissa, az 57 éves stewardess attól fél, hogy hamarosan szögre akaszthatja a kézipoggyászát. Jönnek a fiatalok. Pedig mindent elkövet - plasztikáztatta magát, trendi a frizurája, fitness-szalonban gyúr -, mégis, a zord szabályzat miatt alighanem mennie kell.
A riport részvéttől csöpög. Azt hirdeti: harcoljatok emberek a mindhalálig munkáért. Legyetek értékesek! Azt már nem hirdeti, mert nem lenne túl népszerű, hogy ha mégis a békés öregséget választanátok, ami jár egy becsülettel végiggürizett életút végén, az állam nem lesz képes eltartani benneteket.
Olvasom az uniós célt: 2010-re az 55 évnél idősebb munkavállalók aránya érje el az 50 százalékot. Németországban arról ábrándoznak, hogyan lehetne 67 évre felemelni a férfiak nyugdíj-korhatárát, miközben az ötvenesek is képtelenek elhelyezkedni.
Hódit az összeurópai idiotizmus - dolgozz mindhalálig -, miközben feszül a generációs ellentét, mert a felnövekvő, tanult fiataloknak nem jut elég hely a nap alatt. A családokat pedig, melyeket először a mamától fosztottak meg, - "hála" a túlpörgetett emancipációs rohamoknak - most a jóságos nagyitól is megszabadítják.
Azt persze nem számolja ki senki, hogy mennyi a haszna annak, ha az aktív fiatalok nyugodtan dolgoznak, mert otthoni háttérnek maguk mellett tudhatják a békés öregségüket élvező "ősöket".
Gazsó L. Ferenc
