Nincs sok esély az elhelyezkedésre
Nem lenne túl sok esélye elhelyezkedni annak a mintegy kilencszáz acélipari dolgozónak, akik az utcára kerülnének, ha a diósgyőri kohászat, a DAM 2004 Kft. valóban elküldené őket – mondta lapunknak Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. (Mindenesetre nem jó előjel, hogy a kohászatnak energiát szolgáltató cégnél már elkezdődtek a leépítések, a kohászok pedig eddig még nem kapták meg a februári járandóságukat - a szerk.)
Hogy ne maradjanak végleg állás nélkül ezek az emberek, a szakszervezeti vezetők a városvezetéssel, a kormányzattal, illetve a munkaügyi központtal próbálnak megoldást találni. Balogh Béla közölte: a munkásgyűlésen megtörtént az egyeztetés, ahol arról született döntés, hogy 96 embert korkedvezménnyel nyugdíjba küldenek, és még további 90 főnél vizsgálják ezt a lehetőséget.
A szakszervezeti elnök szerint megnyugtató, hogy a cégvezetés jelezte: egy év múlva szeretné újra indítani a kohászatot. Ehhez azonban gondoskodni kellene arról, hogy 200-250 főt egyben tartsanak – tette hozzá.
Megoldást jelenthet az is, ha a telephelyen működő öntöde további munkásokat tudna foglalkoztatni. Nagyjából 150 fő munkaerőt tudnának ilyen módon megtartani, azonban ehhez fejlesztést kellene végrehajtani, amihez finanszírozás szükséges.
Más cégeknél sem tudnak elhelyezkedni
A munkaügyi központ más magyarországi cégeknél is érdeklődött, illetve Szlovákiában is felmérték a munkaerőpiacot, de a válság miatt ott is nehéz a helyzet, ezért ilyen módon valószínűleg nem lehetséges a dolgozók továbbfoglalkoztatása.
A gyűlésen a távirati iroda közlése szerint a cég vezetői – egyéb elfoglaltságukra hivatkozva – nem vettek részt. Az mfor.hu őket is szerette volna megkérdezni terveikről, de az ügyvezető igazgatót nem tudtuk elérni állítólagos külföldi elfoglaltsága miatt, a humán erőforrás osztályon pedig azt közölték, hogy csak ő nyilatkozhat a kérdésben.
Balogh Béla szerint a legmegnyugtatóbb megoldás a felvásárlás lenne. Erre a jelek szerint meg is van az esély, hiszen több érdeklődő is jelentkezett, hogy kivásárolná a céget. A hírek szerint ezek között egy ázsiai befektető is található. Az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség korábban jelezte, hogy ők is tettek ajánlatot a kft.-nek, azonban megkeresésükre még nem válaszoltak.
Egy biztos: sok meghirdetett állás nincs a nehéziparban, tehát az utcára kerülő embereknek valószínűleg csak az átképzés jelenti majd az egyetlen megoldást – véli Kiss Judit, a Manpower Munkaerő-Szervezési Kft. ügyvezető igazgatója. Az első, amit tehetnek, hogy személyre szabott tanácsadást kérnek valamely alapítványtól vagy hr-cégtől – sok helyen ez ingyenesen is lehetséges.
Mivel valószínűleg csak más munkakörben fognak tudni elhelyezkedni, ezért nagyon fontos a nyitottság és a rugalmasság. Ez persze egy 40-50 éves embernek nehézséget okozhat, de nem lehetetlen változtatni a mentalitáson.
Sajnos ma az álláskeresés időszaka jelentősen hosszabb, mint a válság előtti időkben, az átlagos "várakozás" ideje lassan eléri a 18 hónapot. Ezért fontos minél hamarabb nekikezdeni, és érdemes minél gyorsabban elhelyezkedni, akár egy esetleges kompromisszumkötés árán is, hangsúlyozta Kiss Judit.
Hamar elkeserednek az elbocsátottak
Szerinte az elbocsátottaknak a munkakeresésre ugyanúgy kell tekinteniük, mintha dolgoznának: korán fel kell kelni, és az egész napot rá kell szánni. Márpedig sokan nem ezt teszik, inkább pihennek, kivárnak.
Ezt bizonyítja az is, hogy a hivatalos adatok szerint nem növekedett jelentősen azon álláskeresők száma, akik az igazán veszélyeztetett szektorokban – járműipar, elektronika – dolgoznak. Ennek egyik oka lehet, hogy sokan hamar elkeserednek, és el sem kezdenek munkát keresni, mondván, úgyis válság van.
Kiss Judit szerint azoknál a cégeknél, amelyek már olyan rossz stádiumban vannak, hogy csak a tömeges elbocsátásban látják a megoldást – lásd DAM Kft. –, azt kell átgondolni, mely emberállományra van feltétlenül szükségük a talpon maradáshoz, hiszen a helyzet egy-két éven belül rendeződhet.
Ezeket a problémákat lehet orvosolni részmunkaidővel, a fizikai állománynál állásidővel. (Utóbbi az a munkaidő, amely során a munkavállaló a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni. Az emiatt kiesett munkaidőre a dolgozót személyi alapbére illeti meg - a szerk.) Ugyanis ha majd enyhül a válság, ennek híján újból nagy összegeket kell majd költeni a toborzásra.
Ugyanakkor a fájdalmas döntéseket gyorsan és határozottan meg kell hozni, és azokat minél hamarabb kell őszintén kommunikálni. Sokat segíthet a dolgozókon a humánus elbocsátás is, ugyanis enélkül könnyen kettétörhetik az amúgy is nehéz helyzetben lévő, állásukat vesztett emberek életét, akik még az önmagukba vetett hitet is elveszthetik. Erre pedig feltétlenül szükség van az álláskeresés során.
Kovács Zita
