Az Orbán-kormány nyolcéves kihagyás után immár több mint tizenhárom éve tartó regnálása során már hozzászokhattunk, hogy egy-egy rázós, akár sokak zsebébe vágó döntése előtt kikéri az emberek véleményét. Amely után a hogy, hogy nem a vele egyező akaratot kifejező eredmény alapján határoz.
E módszer előnye, hogy ha később negatív hatások keletkeznének, akkor a kabinet takarózhat azzal, ez nem az ő felelőssége, a többség ezt tartotta helyesnek, márpedig demokráciában ez a követendő módszer. Ki törődik azzal, hogy ez a többség hány főből áll? Aki nem töltötte ki a kérdőívet, mondjuk mert az abban szereplő felvetést annyira tendenciózusnak ítélte, hogy a borítékolható végeredmény miatt nem tartotta érdemesnek vesződni vele, vagy nem értett egyet azzal, hogy a kormány demokratikusnak álcázott módon tolja el magától a felelősséget, az magára vessen – árad a Karmelitából.
Mindez a sokadik nemzeti konzultáció kapcsán jut az ember eszébe, amikor egyebek mellett arról kell(ene) véleményt formálnunk, Brüsszelnek igaza van-e, hogy el akarja törölni a kamatstopot.
Mielőtt bárki is azt feltételezné, hogy valamiről lemaradt – mint a Good bye, Lenin! című német kultikus film főszereplőjének édesanyja, aki átaludta az 1989-es rendszerváltást, a berlini fal leomlását –, érdemes rögzítenünk: továbbra is a szabadon megválasztott magyar kormány dönt a magyar gazdaságot érintő kérdésekben, esetünkben a kamatstop fennmaradásáról. A durva csúsztatás mindössze a hangulatkeltés része, ahhoz való megágyazás, hogy a nép a kabinet akaratával egyező véleményt mondjon, magyarul, legitimálja a kamatstop meghosszabbítását. Amit az Orbán-kormány részben már megelőlegezett, hiszen múlt szerdai ülésén a lakossági hitelekre vonatkozó kamatstopot hat hónappal, 2024. július 1-jéig, a kkv-hitelekre szólót pedig három hónappal, 2024. április 1-jéig kitolta.
Csak remélni lehet, hogy nem emiatt nem fordít gondot a kormány arra, hogy hátteret adjon polgárainak a döntéshez, egyúttal elmagyarázza nekik, annak mik a lehetséges következményei. A nemzeti konzultációs kérdőív ominózus pontjában mindössze annyi szerepel, hogy
„a banki kamatok az elmúlt időszakban nagyot emelkedtek. Ezért a kormány a családok védelme érdekében kamatstopot vezetett be, amely 300 ezer családot és közel 30 ezer vállalkozást véd. Brüsszel az úgynevezett országspecifikus ajánlásokban egyértelművé tette, hogy el akarja törölni ezt az intézkedést.”
Ez utóbbi mondat már közelebb visz a valósághoz, bár még ez sem hajszálpontos. Az Európai Bizottság ugyanis az idén május végén nyilvánosságra hozott országspecifikus ajánlásában csupán annyit írt, hogy
„szintén fontos a hatósági ár- és kamatplafonok fokozatos megszüntetése és célzott támogatási intézkedések a lakásszektorban az alacsony jövedelmű háztartások számára”.
Amivel tulajdonképpen nem mondott mást, mint hogy jó lenne, ha Magyarország e téren (is) visszatérne a piaci viszonyokhoz. Vagyis, ahogy az üzemanyagár-stopot már eltörölte, ugyanezt a kamatstoppal is megtenné. Így megvalósulhatna az, ami piacgazdaságban evidens: nem mindenkit mentesít a kormány a magas hitelkamatok káros hatása alól, vagyis azokat is, akik a jócskán megemelkedő törlesztőrészleteket is simán kipengetnék, hanem csak azok helyzetét könnyíti meg, akik képtelenek, vagy csak az életszínvonaluk jelentős romlása esetén tudják állni a nagyobb adósságterhet.
A kamatstop megtartása ellen ugyanakkor nemcsak Brüsszel, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is ágál. A 2022. novemberi Pénzügyi Stabilitási Jelentésben szakértői azt írják, az a „jelenlegi formájában indokolatlanul sok előnyt biztosít a magasabb kockázatot vállaló, változó kamatozású jelzáloghitelek tulajdonosainak”. Miközben – tegyük hozzá – immár évek óta arra buzdít az MNB, hogy mindenki tegye kiszámíthatóvá a hiteltörlesztését, oly módon, hogy azt rögzítse be 5, vagy akár 10 évre előre. Ennek ára ugyan az, hogy a kamatperiódus kezdetekor magasabb a kamat és így a havi fizetendő, ám az később sem változik. Más kérdés, hogy annak, aki az idén verte magát banki adósságba, érdemes volt változó kamatozást választania, abban bízva, hogy ha az infláció csökken, akkor a kamatok is fognak – lefelé tartó fogyasztóiár-index esetén ez a logikus.
A kamatstop idén májusi meghosszabbításakor a Gazdaságfejlesztési Minisztérium azt helyezte kilátásba, hogy „a kamatstopok kivezetésére csak akkor adódik lehetőség, ha a jegybanki irányadó kamat egy számjegyű lesz”. Márpedig az MNB alapkamata az előző két – az októberi és a novemberi – csökkentés után is még mindig 11,5 százalék, s mivel a jegybank alelnöke, Virág Barnabás a Monetáris Tanács legutóbbi ülése után azt helyezte kilátásba, a további alkalmakkor is csak óvatosan, 75-75 bázisponttal vághat, s ha ez valóban így lesz, akkor az alapkamat 2024 februárjában mehet 10 százalék alá.
A nemzeti konzultáció megfogalmazásából egyébként az következik, hogy a válaszadók arra hatalmazzák fel a kormányt, hogy ne csak április 1-jéig, illetve július 1-jéig, hanem egészen 2024 végéig hosszabbítsa meg a kamatstopot.
Amikor – a kabinet várakozásai szerint – az infláció csökkenése következtében az irányadó kamat akár már 6 százalékra is csökkenhet.
Ez alapján még így is kétszer-két és félszer magasabb lehet az irányadó kamatszint (azaz a Budapesti bankközi forint hitelkamatláb, a Bubor) a mostaninál, vagyis a 2021. október 27-ei értéken rögzítettnél. Erre abból lehet következtetni, hogy a Bubor múlt pénteken hat hónapra 10,42, egy évre 10,02 százalék – mindkettő több mint 1 százalékponttal alacsonyabb a jegybanki alapkamatnál.
Ha tehát 2024 végéig tolja el a kormány a kamatstopot, még akkor sem kizárt, hogy a 2021. októberihez képest jócskán megemelkednek a hitelek törlesztőrészletei – minél hosszabb a hátralévő futamidő, annál nagyobb mértékben.
A törlesztőrészletek megugrása már csak azért is borítékolható, mert érdemes azzal tisztában lenni, hogy a hitelek úgymond átárazásánál nem a 2021. október 27-ei Bubor-szint lesz az irányadó, hanem a legutóbbi kamatfordulójuk előtti hónap végén érvényes. Amiből következik, hogy még egy 2024 végi kamatstop-eltörlés esetén is, annak, akinek mondjuk márciusban van az egyéves kamatfordulónapja (vagyis amikor 12 hónapig előre rögzített a kamat), 2025 márciusáig még a magasabb Bubor-szint szerinti kamat alapján kell törlesztenie.
Az adósterhek elszaladása miatt lehet jó megoldás a hitelkiváltás, vagyis a futó kölcsön átváltása egy olyanra, amelynek a kamata már az aktuális, alacsonyabb piaci referenciakamatokhoz igazodik. A teljes képhez ez is hozzátartozik, mégsem szerepel a szóban forgó nemzeti konzultációs kérdésben.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
