A mostani szcenárió kísértetiesen hasonlít a 2009-eshez. A nagy pánik után egy pszichológiai túlkompenzáció következett, a hurráoptimizmus (persze a jegybank és a kormányok mankóival) egekbe repítette a depresszív piacot. Most sincs ez másképp. Jön még több pénz a piacra, és a spekuláció egy újabb dimenzióba jut. Nem sok mindenkit érdekel, hogy:
1.) Az amerikai cégek egyik leggyengébb eredményszezonját éljük, a marginok elérték a csúcsot és már nem nőnek, sőt enyhén csökkennek (ez volt ugye a nagy propeller az elmúlt években). Mint azt karácsonykor jól láttuk, a nagy forgalom mellett a profitok csökkentek; az árakban nem tudják a cégek továbbadni a korábbi profitrátát.
2.) Az eurozónában ismét jönnek a rossz adatok; a spanyol 23 százalékos munkanélküliség, a jól ismert olasz problémák. Itt nem időzök sokat.
3.) Kína lassul, túl sok a hitel, ott is megint azon gondolkodnak, hogy újra megnyitják a hitelcsapokat, mert enélkül már nincs növekedés. Az emerging market országokban is sok helyen oda jutottunk, hogy további erőteljes hitelnövekedés nélkül nincs gazdasági növekedés. Ismerős nem?
A válasz nem marad el; a Fed kilátásba helyezi a jelzálogkötvények felvásárlását, hogy a bankok hitelt adhassanak. Szocializáljuk a privát adósságot. A mese tanulsága: ha mindenki pókerezik, te is pókerezz! – a bukás után tuti a kisegítés. Moral hazard. A kínaiak, külföldiek, alapok majd lassan bejönnek az USA lakáspiacra, és megveszik az ingatlanokat, és próbálják bérbe adni.
India kvázi recesszióban, a jegybank vágja a kamatot lassan, hogy a cégek, melyek eladósodottsága rekord a feltörekvő országokban, kis lélegzethez jussanak. Egy tanulmány szerint az amerikai privát adósságállomány jelentősen csökkent, ezt ünnepli sok elemző is. De hova ment ez el? A Fed és az állam átvette az egészet. Ezért manipulatívak ezek a jelentések, hiszen azt nem tárgyalják, hogy a másik oldalon jelentősen megnőttek. Amit a Fed egyszer bevett, az onnan nem jön ki. Eredmény: óriásira duzzadt pénzmennyiség, melynek eloszlása rendkívül extrém: vagyoni különbségek megugrása.
Egy újabb nagy ösztönző pénzeső van úton a világban, legyen az Fed vagy az indiai nemzeti bank. Túl gyorsan növekedtünk az elmúlt években (hitelnövekedés 40-50 százalék), ami egy olyan abszolút szintre vitte el a gazdaságot (az elmúlt 5 évben elértük azt a szintet, amit 15 év múlva kellett volna kb.), amit már csak hitellel lehet életben tartani. És a hitel jön!
A befektetőket beterelik a kockázatos eszközökbe: részvény, vállalati kötvény, nyersanyag, ami van. A bankoktól való félélelem szintén abba az irányba hat, hogy felhajtja a reáleszközök árát. Az inflációs nyomás itt már jelentős. Azokban az országokban, ahol a munkapiac erős (Németország, Ausztria, és persze a fejlődő országok) láttunk inflációkövető béremelést is. Egyre nagyobb a pénzmennyiség, és az inflációs palack dugója nagyon mozog, a szellem nyugtalan.
Egy ilyen környezetben láthatunk idén még akár 20 százalékos részvénypiaci teljesítményt is, hiszen a likviditás és a rossz hírek hiánya vákuumot eredményezhet, mely egy felhívás a spekulatív keringőre.
