A Fidesz 2010-es kormányra kerülése után egy ideig úgy tett, mintha a konzervatív értelmiség számítana nekik, és Orbán Viktor miniszterelnök időnként kikacsintott rájuk. A lepel akkor kezdett lehullani, amikor a kormányzati agytröszt egyik fontos figurája, G. Fodor Gábor néhány éve azt találta mondani, hogy: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a polgári Magyarország hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt.”
2015 elején ennek a gondolatnak ugyan még próbálta a miniszterelnök elvenni az élét, azóta viszont bebizonyosodott, hogy a kormányt nem érdekli a párbeszéd, igaz ennek Orbán Viktor az elmúlt 15 évben már nem volt híve. Ezzel szemben az egyre primitívebb, egyre durvább üzenetekben látják a lehetőséget, amellyel az elvakult híveiket az akolban tudják tartani. Nincsenek publikus mélyen szántó elemzések arról, hogy ki és miért áll továbbra is a kormány mögött, és vallja, hogy a következő választáson is a Fideszre adja a voksát. Az azonban borítékolható, hogy ha számbelileg komoly veszteséget nem is szenved jövő tavasszal a kormány, a szavazóik összetétele számottevő változások elé nézhet.
A kitartó bázis egy része persze nem csak a hithűség, hanem az anyagi érdekeik miatt is sziklaszilárd. A fizetett tapsolókkal persze a kormány szerint nincs semmi gond, állítják, aki értük kiáll, azok az igazi civilek. Persze nincs új a nap alatt, hiszen láttunk már ilyen típusú játszmákat, amikor arról szólt a történet, hogy ki az igazi magyar, vagy amikor azt pedzegették, Budapest nem is az ország része.
A közbeszéd egyre mélyebb szintre kerülésének a jele, amikor „rajtunk kívül” mindenki más csicska, ami nem egy véletlen elszólás, hanem kampányszerű folyamatosan sulykolt üzenet, hallottuk már Orbán Viktortól, majd számos más politikustól. A napokban a Fidelitas indított ezzel kampányt, szerdán pedig Kósa Lajos nevezte lex csicskának az ellenzéket korlátozni igyekvő törvénytervezetet.
Utóbbi kapcsán persze megint jön az alternatív igazság, amit a civil(vegzáló) törvény kapcsán is hallhattunk, vagyis hogy átláthatóbb rendszert szeretne a kormány. Más kérdés, hogy amikor a transzparencia kapcsán az adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila azt javasolta, hogy a külföldről finanszírozott szervezetek mellett legyen vállalati támogatásból fenntartott alapítvány, és politikai pártok által szponzorált szervezetek megjelölés is, akkor ez már nem volt olyan fontos. Pedig igazán kívánatos lenne, hogy az álcivileknek maszkírozott pártkatonák igenis lépjenek ki a fénybe. Hasonlóan üdvözítő lenne, ha a hirdetések során sem bujkálna senki. Így nem csak a politikai pártok, de a hozzájuk kapcsoló szervezetek működése is átlátható lenne. Így a közvélemény is értesülhetne róla, hogy például egy-egy plakátkampányt, teszem azt a CÖF kinek a pénzéből és mennyiből finanszírozott.
Persze egy olyan országban, ahol a miniszterelnök gázszerelője egy év alatt a világ leghíresebb üzletembereit megszégyenítő módon gazdagszik, a kormány tűzzel-vassal ellenáll az ilyen igényeknek. Nem véltelnül tartanak persze ettől, hiszen csicskázni csak addig jó, ugye, amíg a saját csicskáink nem kerülnek reflektorfénybe.
KB
