Mindig nagy érdeklődés övezi, ki követi a regnáló jegybankelnököt. A találgatások a poszt jelentősége miatt már hónapokkal a mandátum lejárta előtt el szoktak kezdődni. Sőt, volt, amikor évekkel.
Azt követően például, hogy a Fidesz 2010 tavaszán másodszor nyerte meg a parlamenti választásokat, már szinte másnap megindult a szóbeszéd, meddig maradhat a helyén Simor András, noha akkor még csaknem három év volt hátra a mandátumából!
Mivel azonban a jog, vagyis a jegybanktörvény csak szigorú esetekben teszi lehetővé az MNB-elnök elmozdítását – ha nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, illetve, ha súlyos kötelezettségszegést követ el, amit gyakorlatilag lehetetlen rábizonyítani –, maradt lehetőségként a kiutálás, vagyis abban bízni, hogy a sorozatos támadások súlya alatt Simor majd összeroppan és önként lemond. Ám ő ezt a szívességet nem tette meg, kitöltötte az idejét.
Klasszis Klubunk következő vendége november 29-én, szerdán 15:30 órakor Simor András lesz.
Az évtizeddel korábbi eseten senki nem akadt fenn, hiszen a rendszerváltás után bevett szokássá vált, hogy kormánycserét követően a távozó kabinet feje által évekkel korábban az elnöki székbe juttatott személy az új adminisztráció számára persona non gratává vált, amely tagjai mielőbb a saját emberüket szerették volna látni a poszton. De csak egy esetben, 1994-ben fordult elő, hogy az MNB elnöke idő előtt vette a kalapját, akkor Bod Péter Ákost – lapunk állandó szerzőjét – az MSZP-SZDSZ által favorizált Surányi György váltotta, néhány hónapos spéttel. De aztán Surányi, majd Járai Zsigmond és – mint már említettem – Simor is végig maradt. Közülük a leghosszabb ideig fújó ellenszélben Járai – Orbán Viktor akkori kedvenc közgazdásza – tevékenykedett, aki a 2001-es kinevezése után az MSZP 2002-es választási győzelme miatt csaknem öt éven át „bekkelt”.
Az azonban, hogy az őt az elnöki pozícióba segítő és vele azonos ideológiai síkon lévő kormányfő hivatali ideje alatt regnáló jegybankelnök lett volna nem kívánatos személy, 1990 óta most először fordul elő. Matolcsy György „bűne”, hogy egy idő után kiénekelt a Rogán Antal féle sikerpropaganda-gyár által felállított kórusból és elkezdte bírálni az Orbán-kabinet gazdaságpolitikáját. Elhallgatva persze, hogy addig, méghozzá nem kevés ideig, közel kilenc éven át annak ő is a szekértolója volt, a szép számmal elkövetett hibákért – hogy csak egyet említsek: a gazdasági növekedés erőltetése, amely megágyazott a mostani magas inflációnak – ő is felelőssé tehető.
Matolcsy először 2021 decemberében borított, ami akkorára sikeredett, hogy a kormánypártban komolyan felmerült az azonnali elmozdításának a lehetősége. Mivel azonban a törvény az Orbán-kormány megannyi jogellenes lépése ellenére e vonatkozásban éppen nem változott, így maradt EU-kompatibilis, egy furfangos, ámde jogszerű megoldás vetődött fel. Nevezetesen, átalakítani a jegybanki struktúrát, oly módon, hogy kiszedni az MNB-ből a felügyeletet, ami következtében újra lehetett volna jelölni az MNB elnökét.
Ez még mindig opció lehet, ám úgy tudom, mára lekerült a napirendről. Ami nem zárja ki, hogy Matolcsy újabb kirohanásai miatt felmelegítődik.
Például annak az e heti fejleménynek az apropóján, amellyel az MNB, mint fő tulajdonos, a Budapesti Értéktőzsde elnökének, Patai Mihály jegybanki alelnöknek a leváltását indítványozta – aligha Matolcsy tudta és beleegyezése nélkül.
Patait 2019 áprilisában az akkor a második hatéves mandátumát kezdő Matolcsy hívta maga mellé alelnöknek, ám viszonyuk az utóbbi időben megromlott, az MNB elnöke fokozatosan szűkítette Patai hatókörét, több terület irányítását is kivette a kezéből. Odáig még nem fajult a dolog, mint Nagy Márton esetében, akit 2020 májusában, több mint egy évvel a hatéves mandátuma lejárta előtt szekírozott ki Matolcsy.
Más kérdés, hogy Nagy sokáig nem bánkódott, alig néhány héttel később már miniszterelnöki gazdaságpolitikai főtanácsadó lett, a tavaly májusban megalakult ötödik Orbán-kormányban pedig már miniszter.
Pont az MNB-s előélete miatt tartották egyesek egy ideig Nagyot biztos befutónak a 2025 márciusában megüresedő elnöki posztra. Ám, amint nőtt a kormányban a gazdaságfejlesztési miniszter befolyása – most már nem Matolcsy, hanem ő Orbán közgazdász liblingje –, úgy halványult annak az esélye, hogy Nagy lecserélné a miniszteri bársonyszéket a jegybankira.
Emiatt került szóba Varga Mihály neve, inkább a pénzügyminiszterként szerzett tapasztalatai és Fideszben betöltött bizalmi helyzete okán, mintsem a monetáris politikai affinitása miatt.
Vargánál jobb jelölt lehet Patai, aki mellett szól, hogy már a pénzügyi szektor minden területét alaposan megismerte, volt bank- és biztosítói vezér, tőzsdeelnök (valószínűleg még december 21-éig), s ami a lényeg, évek óta alelnökként mozog otthonosan az MNB-ben.
Egy szólhat ellene, a kora. 2025-ben tölti be a 72. életévét, ami azt jelenti, hogy a hatéves kinevezése végén már a 78-at közelítené. Ám a jegybanktörvény nem szab meg korhatárt az elnöki székben ülők számára.
Így, ha most tippelni kéne, azt mondanám, 2025 márciusában Patai Mihály foglalhatja el Matolcsy György helyét.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
