7p

Tudni szeretné, mi vár Önre 2025-ben?
Mit okoz, hogy ingatlancélra is elkölthetőek a nyugdíjmegtakarítások?
Hogyan érinti ez a piacokat, merre mennek az ingatlanárak és az épitőipari árak?
Pogátsa Zoltán, Farkas András, Nagygyörgy Tibor
és sok más kíváló szakértő ezúttal élőben osztja meg nézeteit!

Találkozzunk személyesen!

2024. november 21. 16:00 Budapest

Részletek és jelentkezés itt

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy a jegybankelnök december eleji szokatlanul kemény kritikus beszéde információim szerint a kormányban és annak környékén felerősítette azokat a hangokat, melyek szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) élén váltás szükséges. S mivel ez a jegybanktörvény szerint gyakorlatilag csak úgy lehetséges, ha Matolcsy György lemond, úgy tudni, egy jogilag teljesen támadhatatlan módszer, az MNB átszervezése jöhet szóba. Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Sokaknál kivágta a biztosítékot Matolcsy György december elejei beszéde. Persze ért már el ilyen hatást a jegybankelnök az immár csaknem egy évtizede tartó regnálása során. Csakhogy a korábbi esetekben jobbára az ellenzéki politikusok és a független szakértők berzenkedtek. Most viszont annak a kormánynak a tagjai és környezete akadt ki, amely feje még 2013-ban javasolta Matolcsyt elnöknek, majd az ő hatéves mandátuma lejárta után, 2019-ben egy második ciklust is, ami a rendszerváltás óta először fordult elő egy személlyel. Persze nem is fordulhatott volna elő korábban, lévén, hogy olyanra még nem volt példa, az a kormányfő volt hivatalban az MNB-elnök megbízatása végén, aki a beiktatását indítványozta a köztársasági elnöknél.

Ma már csak emlék, amikor még Matolcsy György volt Nagy Márton felettese. Fotó: MTI
Ma már csak emlék, amikor még Matolcsy György volt Nagy Márton felettese. Fotó: MTI

Ezért is érezték nem kevesen Orbán Viktor köreiből, hogy a szokatlanul éles kormánykritikus beszédével a neki „ételt adó kézbe harapott”. A számos bíráló megnyilatkozás közül különösen azok a kitételek keltettek felháborodást, melyek szerint:

  • Magyarország válságközeli helyzetben van
  • a világ negyedik-ötödik legsérülékenyebb országa
  • helytelen a kormány válságkezelési stratégiája
  • megbomlott a kormány és a jegybank gazdaságpolitikai összhangja – ez sokba kerül.

Ezek ugyanis teljesen szembementek a minden rendben van, a bajainkat nem gazdaságpolitikai hibák, hanem csak és kizárólag a háború és az arra adott helytelen európai uniós válaszok, vagyis a szankciók okozzák (ebből született a fideszes propagandagyárban a háborús infláció, majd a szankciós infláció fordulat), de a gondoskodó állam ezúttal sem hagyja cserben a polgárait, megvédi őket a sokkoktól, mindenekelőtt az emelkedő energia- és élelmiszerárak negatív hatásaitól.

Arról lehet (és kell is) vitatkozni, mennyire elfogadható, hogy egy központi bank elnöke ennyire élesen bírálja a kormányt. Olyan élesen, amilyet még Matolcsy elődjei sem engedtek meg maguknak, még akkor sem, amikor már nem az volt a kormányrúdnál, akinek köszönhették a pozíciójukat. De a világba kitekintve sem igen lehet találni effajta jegybanki kormánykritikát. Nem véletlen, hiszen a központi bankok véleményére kiemelten figyel mindenki, mindenekelőtt a befektetők, illetve az ő szemükben elsődleges eligazodási pontot jelentő nemzetközi hitelminősítők. Márpedig egy ilyen mélységű kritika hallatán ronthatják az adott országról alkotott véleményüket. Különösen az szokott rossz pontokat jelenti, ha megbomlik a kormány és a jegybank gazdaságpolitikai összhangja – ahogy azt Matolcsy külön kihangsúlyozta. Ráadásul beszéde különösen kényes helyzetben hangzott el, amikor még az Európai Bizottság nem adta áldását a magyar gazdaság számára életmentőnek minősíthető uniós forrásokhoz vezető feltételrendszerre (arra a bizonyos 27 mérföldkőre).

Ilyen kontextusban kell értékelni Matolcsy amúgy pontról pontra ülő beszédét – amely kapcsán a nem kormánypártiak (vagy közülük is legalább a nem elvakultak) csupán azt vethetik a jegybankelnök szemére, hogy miért nem korábban szólalt meg, jelezte a problémákat, miért asszisztált évekig a kormány helytelen irányt vett gazdaságpolitikájához. Például azzal, hogy nem kezdte emelni a kamatokat, amikor az infláció fokozatos gyorsulása miatt már indokolt lett volna. 

Bár Matolcsy beszéde nyomán a fent vázolt hitelminősítői retorzió nem következett be – ennek ékes bizonyítékaként épp a minap hajtott végre az Államadósság Kezelő Központ egy sikeres devizakötvény-kibocsátást –, felerősödtek azok a hangok, melyek szerint váltás kéne az MNB élén. Mondván, a jegybank elnöke túlterjeszkedik a feladat- és hatáskörén azzal, hogy kvázi kormányprogramszerű javaslatcsomagokat állít össze. Ilyennek tekintették a 2019-ben kiadott 330 pontos Versenyképességi Programot, vagy a tavaly májusban, az ötödik Orbán-kormány megalakulása után publikált Fenntartható egyensúly és felzárkózás 144 pontját.

Ezekből a vájtszeműek már juthattak arra a következtetésre, hogy az MNB szerint a kormány nem teszi jól a dolgát, nincs olyan személy, aki a helyes gazdaságpolitikát megszabná, így hát kénytelen a jegybank irányt mutatni.

Emiatt kormánypárti körökben már akkor is volt zúgolódás, amikor az még kvázi csak a konfrontatívnak cseppet sem nevezhető Varga Mihály kompetenciáját kérdőjelezte meg. Ám amikor feltűnt a színen Nagy Márton, az ellenszenv exponenciálisan növekedett. Amit személyes ok is táplálhatott. Nevezetesen, hogy Nagy 2020 május végéig Matolcsy első számú helyettese volt, akkor állítólag amiatt kellett távozni a hatéves megbízatása előtt gyakorlatilag egyik napról a másikra, mert nem képviselte markánsan az MNB álláspontját a Pénzügyminisztériummal való egyeztetés során.

Távozása után Nagy egészen a tavaly májusi országgyűlési választásokig még „csak” a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója volt, a kormányalakítás után azonban már tárcát kapott. Bár Varga újrázott a pénzügyminiszteri székben, tulajdonképpen mindenki kész tényként kezeli, hogy Nagy „fújja a passzátszelet” a kabinetben. Abban azonban, hogy valóban ő legyen a gazdaságpolitikai tótumfaktum, egyesek érzései szerint akadályozzák Matolcsy ambíciói.

Ezt a helyzetet oldaná fel az a megoldás, amelyet már a tavalyi kormányváltás után is lehetett hallani, s azt a Matolcsy-beszéd most még inkább napirendre tűzte. Ennek a lényege, hogy mivel az MNB elnöke a jegybanktörvény alapján gyakorlatilag elmozdíthatatlan, így csak akkor szabadul fel a helye, ha önként áll fel, ezért más módszerhez kell folyamodni. Például ahhoz, hogy az MNB feladat- és hatáskörét átszabják – mondjuk szétválasztják a monetáris és a felügyeleti funkciókat, utóbbiak egy külön, a jegybanktól független, újonnan létrehozandó szervezetbe kerülnek. Ez olyan mértékű szervezeti átalakítás, amelyre hivatkozva már korábban le lehetne zárni Matolcsy csak 2025 márciusában lejáró mandátumát, s új elnököt választani.

Déjá vu-érzésünk lehet. 2011 decemberében éppen ennek az ellenkezőjére tett javaslatot a Fidesz, vagyis az akkor külön-külön működő MNB és a felügyelet egybeolvasztására. Ami az akkor még erősebb ellenzék szerint mindössze egy célt szolgált volna: az akkori jegybankelnök, még Gyurcsány Ferenc által 2007-ben jelölt Simor András idő előtti eltávolítását. A javaslat végül törvényerőre emelkedett, de csak 2013 októberétől költözött be az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a jegybankba, így Simor kitölthette az az év márciusában lejárt hatéves mandátumát.

Most azonban nagyon úgy tűnik, a Matolcsy megbízatásából még hátralévő több mint két év túl sok a jegybankelnöki „túlterjeszkedésen” felháborodott körnek. Már meg is van a tervezett felállás: eszerint az MNB elnöke a kormánnyal szemben bizonyára kevésbé kritikus Varga Mihály lehetne, a most általa irányított Pénzügyminisztérium pedig megszűnne, feladatait a Nagy Márton által irányított minisztérium venné át, amely ily módon gazdasági csúcstárcává avanzsálna. 

Ez a leosztás sem lenne híján a pikantériának: a rendszerváltás óta egyszer, a második és a harmadik Orbán-kormány idején, 2010-2018 között már megesett, hogy nem volt pénzügyminisztériuma Magyarországnak. Funkcióit azokban az években a Nemzetgazdasági Minisztérium látta el, amelyet nem más vezetett, mint Matolcsy György – egészen a 2013 márciusi jegybankelnöki kinevezéséig, utána követte őt Varga Mihály.

Vajon ismétlődik a történelem?

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!