Az orosz invázió kapcsán az épeszű emberek csak fejcsóválva hallgatták a Kreml propagandája által terjesztett álláspontot Ukrajna nácimentesítéséről, miközben az ukrán elnök momentán zsidó vallású. Ahogy azt is folyamatosan sulykolta a putyini kommunikáció, – és ezzel a magyar kormány által formálisan vagy informálisan kontrollált médiumokban is gyakran találkozhattunk, - hogy az USA és Volodimir Zelenszkij a kialakult helyzetért a felelős, míg Moszkva csak „elszenvedője” az eseményeknek, és a külső körülmények kényszere miatt kellett a „különleges műveleteket” elindítani.
An occupant tank with a Soviet flag is moving toward #Kherson. pic.twitter.com/BNREFtofwW
— NEXTA (@nexta_tv) February 25, 2022
Miután a második világháborút követően az európai kultúrkörben a területszerző háborúknak erős tabuja alakult ki, a kontinens döntő része egyértelműen állást foglalt, hogy kit tekint agresszornak. Miután az orosz hadsereg támadta meg Ukrajnát, és „bombázza” válogatás nélkül a katonai és polgári célpontokat, ez abban a keresztény Európában, amelynek állítólag Magyarország az ezeréves védőbástyája, korábban elképzelhetetlennek tűnő egységet hozott. Folyamatosan újabb és újabb szankciókat elrendelve, amelyekhez rendre Magyarország is csatlakozott.
Más kérdés, hogy akár a százmilliárdokból működő közmédiában, akár a kormányfő kedvenc megmondóemberétől olyan kijelentések hangoztak el, amelyek (a közelmúltban még hazánk legnagyobb barátainak számító) országokban, Lengyelországban vagy Csehországban büntetőügyet vonnak maguk után. Ezekben az államokban ugyanis deklarálták, hogy az orosz propaganda terjesztését is éppen úgy kezelik, mintha valaki a Harmadik Birodalmat éltetné, vagy a holokauszt tagadná. Ráadásul maga Orbán Viktor, és Szijjártó Péter is a végletekig konzekvensen kerülik Oroszország vagy Putyin nevének említését, amikor elítélik a háborút. Pedig az ugye feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy az ukránok nem magukat lövik és robbantják fel, ahogy azt az oroszok időnként magyarázták az elmúlt közel két hónapban.
Amikor pedig az ukrajnai események és az 56-os magyar forradalom kapcsán vonnak párhuzamot, magyar kormány tagjai (amikor éppen nem gyurcsányozással reagáltak), akkor rendre arra céloztak, hogy a Szovjetunió és a mai Oroszország nem összevethető. Ennek persze ellentmondani látszik, hogy megannyi párhuzamot lehet látni, kezdve attól, hogy mértékadó kutatások szerint Sztálin a cári titkosszolgálat embere volt, míg Putyin ugye a rettegett KGB ranglétráján kapaszkodott egyre feljebb. De a kommunista birodalmi attitűd köszön vissza azokban a képekben is, amikor az orosz tankokon szovjet zászlót lobogtatnak a katonák, vagy amikor ennek a rosszemlékű szimbólumnak felvonásával ünnepeltek az oroszok az elfoglalt Herszonban. Ahogy azt is nehéz másképp magyarázni, hogy visszaállítottak egy korábban eltávolított Lenin-szobrot az orosz csapatok a megszállt Henicseszk városában. (Eközben szegény orosz propagandának úgy kell hamisítani horogkeresztes ukrán nácikat, mert az ottani szélsőségesek sokkal jobban figyelnek arra, hogy ne lehessen emiatt az országot megbélyegezni.)
Kherson, Ukraine. pic.twitter.com/FQSD3rE5ZK
Ukraine War Report (@UkrWarReport) April 19, 2022
A szovjet és orosz hadsereg rémtettei között is láthatunk nem egy párhuzamot, ami nagyon sok (történelmi kutatások szerint milliós számról beszélhetünk) magyar család életét is megkeserítette a múltban. Kezdve a keleti fronton elesettekkel (persze erre a mostani narratíva az lenne, hogy nem kellett volna az orosz medve bajszát húzogatni), a „felszabadító” hadsereg által megerőszakolt többszázezer magyar nőkön át, a 7-800 ezer málenkíj robotra vitt deportálttal, akik jórészt odavesztek. A polgári lakosság persze minden háborúban könnyű célpont, ám nagyon sok magyar, akinek a családját ilyen tragédiák érték a mostani ukrajnai hírek hallatán könnyen tud párhuzamot vonni a 77 évvel korábbi eseményekkel.
Más kérdés, hogy a magyar történelemnek ezt a sötét korszakát mennyire dolgozta fel a néplélek. 1956 után is kompromisszumot kötött a társadalom és a keleti blokkhoz képest engedett némi jólétért cserébe szinte egyöntetűen kiszolgálták a rendszert. Ám pont a lázadók közül emelkedett ki a most regnáló magyar miniszterelnök. Ráadásul Orbán Viktor politikai karrierjének sarokköve volt, amikor Nagy Imre újratemetésén hazaküldte a ruszkikat.
Ugyanez az ember viszont most képtelen ilyen határozottsággal kiállni a magyar történelmi hagyományok mentén, és inkább a kádári sikerreceptet alkalmazza, amely az engedélyezett kis jólétért cserébe elvárja, hogy mindenki „befogja a pofáját”. Az sem zavarja, hogy ezzel maga ellen fordította legfőbb európai szövetségesét, Lengyelországot, hogy megtagadta saját múltját és az országa történelmét, és megsértett nagyon sok olyan magyar embert, akiknek a felmenői a szovjet-orosz katonák áldozatai lettek. Hárommillió ember ugyanis megkötötte a maga kompromisszumát, Orbán Viktor ismét kétharmados többséggel kormányozhat. Magyarországon a fridzsiderszocializmus élt, él és élni fog!
