Az e heti hírtengerben vitathatatlanul az az Alaptörvény-módosító javaslat vitte el a prímet, amely elfogadása esetén a megyékből vármegyék lesznek, a miniszteri biztosokból meg főispánok, ők igazgatnák a vármegyéket.
A kirakósból azonban még hiányzik egy darab. A második világháború végéig létezett vármegyék élére a főispánokat ugyanis a király nevezte ki. Márpedig ilyenje kis hazánknak most nincs. Egészen pontosan közel 104 éve, miután az eddigi utolsó magyar király, IV. Károly jogait 1918. november 13-án függesztették fel.
A mostani kezdeményezés láttán el is indultak a találgatások, hogy akkor vajon a következő javaslat már Magyarország államformájának királysággá való megváltoztatására irányul, amelynek feje ki más is lehetne, mint Orbán Viktor. Akiről már amúgy is hosszú évek, gyakorlatilag a második kormányának 2010-es megalakítása óta terjedtek először csak viccesen, aztán már egyre komolyabban a „biztos értesülések” arról, hogy előbb-utóbb király szeretne lenni.
Ezek szerint most jutottunk el az „utóbb”-hoz? Mindenesetre költöznie már nem kellene Orbánnak, hiszen 2019 januárjától ott székel a kormányfő, ahol király-elődei, a Budai Várban.
E fejlemény mellett kétségtelenül eltörpültek azok az, önmagukban akár óriásinak bizonyuló események, mint hogy a fenti javaslatot megfogalmazott Kocsis Máté egy másik akciója során meg az egyébként eddig sem átlátható képviselői vagyonnyilatkozatok átalakítását kezdeményezte, amely eredményeként még a mostaninál is nehezebben lehet majd követni politikusaink megtollasodásának a forrásait.
S ha már lendületben voltak országunk nagyjai, akkor egy füst alatt az Európai Parlament feloszlatását is indítványozták. Persze csak idehaza, de az üzenet nyilván Brüsszelnek, Strasbourgnak szólt.
Méltatlanul kevés figyelmet kapott azonban az a javaslat, amely Orbán Viktor és Novák Katalin nyilvános rendezvényeken való megjelenésének szabályaira vonatkozott. Nem csoda, hiszen azt az élelmes kormányzati illetékesek a 2023-as költségvetést megalapozó salátatörvénybe dugták el. Eszerint a mindenkori magyar miniszterelnökkel és köztársasági elnökkel egy rendezvényen (nyilvánoson vagy tömegmegmozduláson) részt vevő személyek kérhetik, hogy az ott róluk készült képeken és videókon tegyék őket felismerhetetlenné.
Emlékezhetünk rá, annak idején mekkora port kavart, hogy rendőrök sorra nyertek személyiségi jogi kártérítési pereket a sajtótermékekkel szemben amiatt, hogy a beleegyezésük nélkül felismerhetően, kitakarás nélkül jelent meg az arcuk. Ezt a joggyakorlatot 2012-ben a Kúria jogegységi határozata is megerősítette.
Az Alkotmánybíróság azonban 2014 szeptemberében úgy határozott, hogy a sajtóban többé nem kell gyakorlatilag felismerhetetlenné tenni az intézkedő rendőrök arcát. Ezzel a döntéssel egy évtizedes jogi vita végére került pont: azóta a sajtószabadság a közhatalmat gyakorló rendőr személyiségi jogaira hivatkozással nem korlátozható.
Jelenleg az a szabály, hogy a fotózás akkor tiltott, ha az sérti a rendőr emberi méltóságát. Hogy ez milyen eseteket takar, az jogértelmezés kérdése, mindenesetre ilyennek szokták tekinteni a hivatása gyakorlása közben megsérült rendőr szenvedésének illusztrálását.
Ma még a nyilvános közéleti szereplés esetén nincs szükség a közszereplőknek számító személyek hozzájárulására ahhoz, hogy róluk kép- vagy hangfelvétel készüljön és azt felhasználják. Csak olyan fotók, videók publikálásához kell engedély, amelyeket a közszereplő a közösségi oldalán az ismerőseivel osztott meg magáról, például amely családi nyaraláson készült.
Azon a mostani javaslat sem változtatna, hogy ha egy nem közszereplő nyilvános rendezvényen vesz részt, azzal egyszersmind hozzájárul ahhoz, hogy róla képek és videók készüljenek, és hogy ezeket közzétegyék. Ám ha átmegy a módosítás, akkor a felvétel készültéről való tudomásszerzés utáni 48 órában, vagy a közzététel utáni 15 napban az érintett kérheti a kitakarását.
Vagyis, ha a kormánypárti képviselők áldásukat adják erre az abszurd – nem néztem alaposabban utána, de a világon szerintem sehol, vagy legalábbis előttem nem ismert helyeken – alkalmazott gyakorlatra, akkor megint vehetjük elő a retusáló eszközöket, programokat. S takarhatjuk ki majd például Garancsi István arcát Orbán mellől.
Persze mondhatják erre, legfeljebb majd nyitunk egy új rovatot, „Ki kicsoda Orbán Viktor vagy Novák Katalin mellett?” címmel. De azért a lényeg mégis az olvasók kiszolgálása, s végső soron ez szenved csorbát azzal, ha egy csoportképen teleretusált fejű embereket látnak.
Ezúttal egyet kell értenem a Momentummal, amely szerint a mostani változás csak arra volna jó, hogy el lehessen titkolni, milyen oligarchák jelennek meg ezeken a rendezvényeken. Más szavakkal, a nyilvánosság, az átláthatóság terén ismét sem előre megyünk, hanem hátra.
