Orbán Viktor és kormánya gyakorlatilag 2010 óta folyamatosan nemcsak harcol, de meg is véd valamit. Hol az országot, hol a magyarok munkahelyeit, hol a nyugdíjak reálértékét, a rezsicsökkentést, vagy épp a családtámogatási rendszert, de ma már a rezsit is védi kormányunk a Rezsivédelmi Alap segítségével. Jegyzetem keretein túlmutatna, ha részleteiben értékelném, mit, milyen eredménnyel sikerült megvédenie a kormánynak, viszont három dolgot mégis kiemelnék, ami talán olvasóinknak is kapásból eszébe juthat ezzel kapcsolatban.
- Megvédik a nyugdíjakat - úgy, hogy folyamatosan a társadalom legidősebbjei hitelezik az államkasszát a tényleges inflációtól elmaradt év eleji emelés miatt.
- Megvédik a rezsicsökkentést - úgy, hogy két hónappal később elhatározták a rezsicsökkentés csökkentését.
- Megvédik a családtámogatásokat - mert, ha a baloldal került volna hatalomra 2022-ben, akkor ők eltörölték volna. Ehhez képest szigorítottak a Babavárón és rengeteg embert elzártak a lehetőségtől, szigorítottak a csok-on, felülvizsgálják az szja-kedvezményeket is.
Most pedig hirtelen észbe kaptak és meg akarják védeni a lakossági megtakarításokat is a ("háborús és szankciós") infláció sújtotta gazdasági környezetben. Na, már most két egyszerű, ám annál lényegesebb kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:
- miért most?
- és hogyan?
Miért most?
Már önmagában az időzítés is furcsa: miért pont most jutott eszébe a kormánynak ez az ötlet? Részben ugyanis az inflációs környezettel magyarázzák, hogy a bankoknak tájékoztató levelet kell küldeniük arról, mennyit bukott az ügyfél, hogy a számlán pihentette a pénzét állampapír helyett. Nem jobb lett volna ezt mondjuk egy évvel ezelőtt meglépni? Amikor már lendületesen emelkedett a pénzromlási ütem, hogy aztán idén januárban bőven 25 százalék felett tetőzzön. Most pedig már a lecsengő fázisban jár az infláció, hónapokon belül elérjük a havi adattal az egyszámjegyű tartományt. Igaz, az éves átlag várhatóan valahol 18 százalék körül lesz idén is a tavalyi 14 százalék után, viszont jövőre már "csak" 6 százalékot vár a kormány.
Felvetődik bennem a költői és naiv kérdés: nem lett volna jobb ezt a felfutás előtt meglépni, felhívva a lakosság figyelmét arra, milyen veszélyek fenyegetik a megtakarításaikat? Főleg, ha már a lakosság pénzügyi tudatosságát is növelni akarja a kormány. Logikusan nekem az következne, hogy ha veszély fenyeget, előre szólok és nem akkor, amikor már szügyig állunk a kakiban.
Gyanítom, az időzítésnek semmi köze sem az inflációhoz, sem ahhoz, hogy hirtelen ráeszmélt a kormány jobb dolga híján, hogy edukálni kellene pénzügyek terén a lakosságot. Sokkal inkább a költségvetés jelenlegi kritikus helyzete és az elmaradó uniós pénzek jelenthetik a fő mozgatórugót.
Hisz mostanság annyira lehajolnak minden fillérért, hogy olyan szent teheneket vágnak le, mint egyes családtámogatási kedvezmények, vagy a fiatalok szja-kedvezménye, és egyáltalán nem jöttek zavarba attól sem, hogy beleavatkozva a piacba az állampapírokon kívül szinte minden más megtakarítási formára adót vetettek ki.
És hogyan?
A másik nagy kérdés ennek a 6000-7000 milliárd forint megmozgatását illetően, hogy hogyan tervezik ezt kivitelezni? Nem tudom, tényleg abban bíznak-e, hogy majd pár kiküldött levél változtatásra készteti-e a lakosságot. És főleg olyan mértékben, ahogy azt a kormány képviselői lelki szemeik előtt látják - mondjuk olyan 1000-2000 milliárdos nagyságrendben. Hiszen elég jó eséllyel, aki jelentősebb megtakarítással rendelkezik, ő már most sem a bankszámláján pihentet mondjuk 5-10-15 millió forintot, hanem azt befektette; állampapírba, részvénybe, különféle alapokba.
Aki viszont kevesebb, mondjuk 300 ezres megtakarítással rendelkezik, annak vélhetően sokkal fontosabb ennek az összegnek a likvid jellege, mint a kamatozás. Olyan inflációálló állampapír pedig jelenleg nincs a piacon, ami megfelelő likviditást biztosítana, mint volt a szuperállampapírnak nevezett MÁP Plusz, ami még a kincstári dolgozók szerint is tökéletes volt a "konyhapénz" befektetésére. Bármikor lehetett venni és bármikor eladni, annyi volt a lényeg, hogy lekötés után egy hónapig bent kellett tartani a pénzt, hogy ne bukjunk rajta. Persze, most is lehet például háromhónapos diszkont kincstárjegyet vásárolni, ami rövidebb elkötelezettséget jelent, ám mi van, ha lekötés után 1,5 hónappal szembesül a háztartás egy váratlan kiadással? Bár felszabadíthatja a pénzét, de azt csak valószínűleg valamilyen szintű veszteséggel tudja megtenni.
Tehát ha már ismét egy újabb dolgot szeretne megvédeni a kormányunk, célszerű lenne egy kidolgozott stratégia. Kellenének alternatívák és lehetőségek. Nemcsak annyi, hogy az állampapíron kívül szinte minden más lehetőséget megadóztatunk, majd kiküldetünk a bankokkal egy levelet, hogy mennyire jó a magyar állampapír. Ez kevés a pénz "megmozgatásához", csupán azt a gyanút veti fel, hogy ismét sántikál valamiben a kormány. A magánnyugdíjpénztári vagyon einstandolása óta pedig ez egyáltalán nem biztos, hogy a legnagyobb nyugalommal tölthet el bárkit is. Főleg, hogy az elmúlt egy évben egyre jobban megismerjük, milyen is az, ha a kormány valamit meg akar védeni.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
