„A kormány sikeresen harcol az infláció ellen, várhatóan már novemberben egy számjegyűre szorítja le a pénzromlás ütemét.” Ezt kürtölte világgá (na jó, Magyarországgá) a Gazdaságfejlesztési Minisztérium a királyi hírügynökségen keresztül, miután a Központi Statisztikai Hivatal közzétette, szeptemberben az éves fogyasztóiár-index 12,2 százalék lett.
Még mielőtt elájulnánk, azért hadd emlékeztessek arra, hogy hosszú hónapokon keresztül, amikor még messze volt az év vége, a kormány és annak emblematikus minisztere, a fent említett idézetet kiadó tárcát irányító Nagy Márton még azzal kecsegtetett, hogy már októberben egy számjegyű lehet az infláció. Ez az egy hónapos csúszás persze még belefér, így is túlteljesülhet Orbán Viktor jó egy éve kiadott ukáza, miszerint 2023 végéig 10 százalék alá kell szorítani a fogyasztóiár-indexet.
Más kérdés, hogy a miniszterelnök ezen utasítását nem azok (illetve a stábjuk) hajthatják végre, akiknek azt kiadta, vagyis Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke (na jó, utóbbit csak kérte, mégiscsak a független jegybank első emberéről van szó, még a végén rosszat sejt az Európai Központi Bank). Hanem a magyar gazdaságpolitika új jolly jokere, Nagy Márton. Aki tárcájának már idézett közleménye szükségesnek is tartotta hangsúlyozni, hogy mivel a pénzromlással „a jegybank nem tudott megbirkózni, ezért a kormány átvette az infláció elleni küzdelem feladatát és felelősségét”.
Igaz, a mondat első fele úgy szólt, hogy „a háború, az energiaárak és az elhibázott szankciók olyan mértékűvé emelték az inflációt Magyarországon”, ám ez olyan badarság, hogy egy gondolkodni képes ember már lazán átsiklik felette, talán már nem is bosszantja, legfeljebb kínjában kacag egyet. Hiszen ugye már számtalanszor leírtuk (én is), hogy az összes elhibázott szankciót kivétel nélkül megszavazta az Orbán-kormány!
Más kérdés, hogy ha annyira elhibázottaknak tartotta azokat, akkor miért nem ágált ellenük? Tett erre magyarázatot a kormányfő, de az annyira komolytalan, hogy szóra sem érdemes.
Az agytekervényeinket olyan nagyon nem is kell megerőltetni ahhoz, hogy feltegyük azt a logikus kérdést: ha a háború, az energiaárak és a szankciók miatt ilyen magas az infláció nálunk, akkor az ugyanezen hatások alatt álló többi európai uniós tagországban miért nem? Merthogy a tények azt mutatják, a magyarországi pénzromlás immár hosszú hónapok óta több százalékponttal haladja meg a többiekét. Volt időszak, amikor ez a különbség 7-8 százalékpont is volt, most eljutottunk oda, hogy már „csak” 3,36. Pontosan ennyivel lett alacsonyabb szeptemberben az infláció az ezen rangsorban pont előttünk, azaz a 26. helyen álló Szlovákiában.
Ami egyúttal azt jelenti, hogy már csak és kizárólag nálunk két számjegyű az éves fogyasztóiár-index, a többiek már elérték azt, amit mi csak most kergetünk és Nagyék szerint még októberben sem érünk el: az egy számjegyet. De ha azt vesszük, hogy a most megünnepelt 12,2 százalékos inflációs ráta például a mifelénk mindig árgus szemekkel figyelt Romániában már fél évvel ezelőtt megvalósult (ott most 8,83 százalékos e ráta), akkor tényleg nem érthető, mire ez a kormányzati sikerpropaganda.
Meg az az öntömjén, amit előad a Gazdaságfejlesztési Minisztérium. Olvassuk csak: „A kormány az indokolatlan áremeléseket alkalmazó multinacionális kereskedelmi vállalatok megfékezése érdekében bevezette az online árfigyelő rendszert és elrendelte a kötelező árcsökkentő akciókat.” Hiszen a makacs tények ez esetben meg azt mutatják, hogy pont a multik, azaz a nagy hipermarketek (Auchan, Tesco, Interspar) csökkentették az átlagnál jobban az áraikat. Ez a napnál is világosabban következik abból, hogy míg az Mfort megjelentető Klasszis Média Lapcsoport által havonta elkészített Privátrbankár Árkosár szerint szeptemberben a trió üzleteiben átlagban 7,9 százalékkal voltak magasabbak az élelmiszerárak, mint egy évvel korábban, addig a KSH csaknem duplaekkora, 15,2 százalékos drágulást mért.
Ami meg az árfigyelőt illeti, Nagyék szerint annak „hatékonyságát bizonyítja, hogy indulása óta a megfigyelt 62 termékkategóriából 56 termékkategóriában csökkentek az átlagárak, átlagosan 6,7 százalékkal”.
Hogy oda ne rohanjak! Ezt a négy hónap alatt elért számot (június 1. óta működik az árfigyelő) érdemes ahhoz viszonyítani, hogy most közel 44 százalékkal kerül többe egy tipikus családi nagybevásárlás, mint két évvel korábban.
Lehet, hogy vissza kellene adni az antiinflációs marsallbotot azoknak, akik ezzel szakmányban foglalkoznak? Vagyis az MNB-nek. Gyanítom, ennél csak jobb „eredményeket” érnének el.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
