Vlagyimir Putyin nem volt hajlandó kiejteni Alekszej Navalnij nevét. Ahogy Orbán Viktor a 2022-es országgyűlési választási kampányban Márki-Zay Péterét. Mindkét, egymással nagyon is jó viszonyban lévő országvezető csak célozgatott politikai ellenfeleire, persze jól felismerhetően körülírva, kikről is van szó.
Ahogy tette ezt csütörtöki, európai bizottsági elnökjelölti kortesbeszédében Ursula von der Leyen. Ő se nevezte meg Orbánt, ám az utalás félreérthetetlenül rá vonatkozott, mint azon „európai uniós miniszterelnökre, aki két hete Moszkvába utazott”.
Visszanyalt tehát a fagyi és most rendesen ki is vannak akadva ettől a Fideszben. 2010 óta ugyanis hozzászoktak, hogy ők diktálnak és nem nekik, közel másfél évtizede vannak biztos kormányzó többségben, gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Magyarországon. Merthogy az Európai Unió más játszótér, ott mégiscsak van rajtunk kívül 26 másik állam, eltérő érdekekkel, más demokráciafelfogással.
Fotó: Klasszis Média/Csabai Károly
A Fidesz felső köreiben már azt vereségként élték meg, hogy az európai parlamenti (EP) választásokon csak 45 százalék alatti aránnyal lettek elsők, és nem szereztek abszolút többséget. Aminek következtében az EP-be kettővel kevesebb képviselőt küldhettek, mint az előző ötéves ciklusban, 11-et. Ráadásul az Európai Néppártból is távozniuk kellett. Amire a vereség szót hírből sem ismerő Orbán akár logikusnak is mondható módon reagált: gyorsan összetákolt egy frakciót. Amit aztán hirdetnek úgy, hogy a harmadik legnagyobb erő – tehát csak a harmadik, már ez is szokatlan dobogós hely nekik –, de valójában a Patrióták Európáért a maga 12 százalékos arányával nemigen rúg labdába.
Ez eklatánsan tükröződött az új EP keddtől csütörtökig tartó alakuló ülésén, amelyen a Patrióták ágálása ellenére a 719 fős parlament (egy képviselő nem vette fel a mandátumát) simán megszavazott minden fontosabb személyi kérdést. Köztük azt, hogy a június 9-én odahaza immár hivatalosan is a Fidesz fő politikai ellenfelévé vált Tisza Párt kapott egy fontos posztot.
Szemben Deutsch Tamásékkal, akik a Patrióták színeiben csak ácsingóznak bizottsági vezetői helyekért. Ezek jövő heti elosztásánál két elnöki és nyolc alelnöki posztra is bejelentkeztek, de mintha maguk sem hinnének abban, hogy most sikerrel járnak, miután a héten az EP-alelnöki szórásból is kihagyták őket, sőt még az adminisztratív feladatokért felelős háznagyok közé sem került be egyetlen emberük se.
Mondjuk, ez az eljárás valóban vitatható, dehát ahogy mondani szokták, ők mentek a házhoz a pofonért (ez a szalonképesebb verzió).
Deutsch jogosan hivatkozhat arra, hogy idehaza az ő kétharmaduk ellenére az egyenként szerény aránnyal rendelkező ellenzéki pártok is kapnak fontos bizottsági helyeket. Azt már persze elfelejti megemlíteni, hogy a lényeges kérdésekbe így sincs beleszólásuk, a Fidesz a vele ellentétes véleményeket elengedi a füle mellett, a rapid, akár néhány óra alatt lezavart jogalkotással pedig a demokráciából csinálnak karikatúrát.
Politikai zsarolás, kettős mérce, a bürokrácia túlterjeszkedése – kritizálta a Patrióták fideszes alelnöke von der Leyent, a megválasztása utáni elkeseredésében. Ugye ismerős kifejezések ezek? Nálunk már csaknem másfél évtizede jellemzik a kormánypártot. De ugye más szemében a szálkát, a magukéban a gerendát nem veszik észre.
Mondjuk, odáig nem mentek el, hogy a Mi Hazánk egy szem EP-képviselőjét is a tagjaiban tudó szélsőjobbosok szószólójával értsenek egyet, aki szerint von der Leyennek nem az EB élén kéne lennie, hanem börtönben.
Most amellett, hogy még akár igazuk is lehet, hiszen az EU bírósága szerint von der Leyen nem kezelte kellően átláthatóan a koronavírus-vakcinákról szóló szerződéseket. Ám, ha már átláthatóság: végeláthatatlan lenne írásom, ha felsorolnám a kormány, illetve a hozzá közelállók által nem transzparensen nyélbe ütött tranzakciókat – mégis kevés ügy jutott peres szakaszba.
Mindenesetre a von der Leyen megválasztása utáni fideszes reakciók felidézték bennem, milyen volt közel másfél évtizede, amikor utoljára kellett ellenzékből politizálniuk Orbánéknak. A következő ötéves uniós ciklusban ezt a képességüket kell elővenniük. Ami akár még jól is jöhet akkor, ha két év múlva, az országgyűlési választásokon éri immár valóban vereséggel, a hatalom elvesztésével járó kudarc őket.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
