Megígérték, megcsinálták. Erre ébredtünk ezen az enyhe reggelen. És ez még csak a kezdet, mert más építőanyagoknál is átírják az árcédulát. Nem marad ki a hőszigetelő, a tégla és a faanyag sem. A mérték nem egységes, többnyire 5-10 százalék, de felelős szakszövetségek vezetői 10-20 százalék közötti értékekről beszéltek néhány hete, amikor a 2022-es indulásról volt szó. Vagyis lesz/lehet még további drágítás. Most, január elején a gyártók decemberi emelése gyűrűzik be, viszont több forrásból is úgy tudjuk, hogy heves ártárgyalások vannak a gyártók és a kereskedők között egy következő, akár már februárban sorra kerülő újabb emelésről.
Bár még nincs anyaghiány, de később lehet, mint 2021 elején volt, ez is aggasztó. Az egyik legfontosabb alapanyag, az acél itthoni fő termelője (a Dunaferr) több hétre leállt, ezekben a napokban indul újra a termelés és állami támogatásért könyörög. A kormányzati razziák, GVH-s és NAV-os ellenőrzések folyamatosak, a kereskedők nem tudhatják, melyik vásárlón van valamelyik ellenőrző szerv meze.
Orbán Viktor nagy árstophulláma nem a benzinnel indult, hanem az építőanyagokkal, főleg a kaviccsal, a homokkal. Jött aztán az, hogy a bányacégeknek meghatározták az egységárakat, majd a kitermelési etapokat. Közben életbe lépett a kiviteli bejelentési kötelezettség, amit akár kiviteli stop is követhet, ha a minisztérium úgy látja, a köznyelv ezt exporttilalomnak nevezi. Elvileg 2021. december végéig volt érvényben, de bármikor meghosszabbíthatják. Hosszabbítani nagyon tud a miniszterelnök.
Szóval megint áremelés, s ez a kábulat még jó ideig eltarthat. Nem tisztem védeni a gyártókat és a kereskedőket, de ki az ellensége a saját pénzének? Ők biztos nem. Már decemberben előre jelezték, hogy át fogják hárítani a plusz költségeiket a vevőkre. Mivel a támogatásokkal is felpumpált kereslet nem lankad, a vevő árelfogadó marad, mert építkezni szeretne. Mindegy, hogy családról vagy építési vállalkozóról van szó.
Egyes fontos alapanyagok importból származnak, az ottani gyártók költségei is durván megugrottak az energiaárak száguldása és az ellátási láncok akadozása miatt. Az importért euróban kell fizetni, az meg, mint látjuk, folyton erősödik a mi forintunkkal szemben, vagyis ez is rárakódik az árakra.
Mindenütt erős a bérnyomás részben a munkaerőhiány, részben az infláció miatt. A megnövelt fizetéseket ki kell gazdálkodni, és nem hitelből, hanem a hatékonyabb működéssel, valós digitalizációval, még kiterjedtebb automatizációval.
Csak az a baj, hogy először minderre költeni kell. Pénze viszont nem minden cégnek van, a nyereség nagyobbik részét csak a legnagyobbak osztják be ezt is figyelve. A 22-es szám meg a csapda jut eszembe erről.
Kénytelen vagyok ideírni egy másik, lapunkban már hangoztatott szempontot, ez pedig a megemelkedő szállítási költség. Erre ugyanúgy nincs hatással a kormány, akárcsak az alapanyagok nemzetközi piacára. Mondhatnánk, hogy fékező lehet az orbáni üzemanyagár-stop, de a sebesen felfelé haladó benzin-és dízelárak már régen beépültek az elszállított áruk árába. Nem hallottam olyan kereskedőről, aki azért csökkentette volna egy termék árát, mert kicsit kevesebbe kerül neki a fuvar. Bőven elviszi a kvázi megmaradó pénzét a sok plusz költség, amiről már fent írtam.
Mindez hogyan jelenik meg, mondjuk a lakásvásárló előtt? Úgy, hogy ha például ősszel kezdett új társasházak között keresgélni és a beruházó beígért neki egy árat, akkor ne lepődjön meg, ha most, januárban 5-10 százalékkal magasabb lesz az ár. Tudok olyan fejlesztőről, aki a karácsony előtt nem sokkal meghirdetett új lakóparkjában 4 millió forintért adta a mélygarázs helyet, de a két ünnep között 5 millió forintra emelte az árat. Lehet, hogy ez nem tömeges jelenség, de nem ritka, az biztos. Ezt kiválóan alátámasztja a GKI nem sokkal karácsony előtt végzett felmérése, amire sokan azonnal a nyugtatóért nyúltak: az építőipari cégek 72 százaléka mondta azt, hogy három hónapon belül biztosan és jelentősen megemeli az árait. Nézzük meg az árcédulákat, kiderül, kinél mennyivel fogott vastagabban a ceruza!
