A járvány harmadik hulláma egy darabig megakasztotta az építőipart, de az ágazat a nyár elején ismét ötödik sebességbe kapcsolt. Megbízásból nem volt hiány és most sincs, pörögnek a közpénzt elégető állami építkezések, a lakáspiac is magára talált, így a beruházók is erős keresletet adtak, ráadásul a magánépítkezések is elindultak. Mégsem dőlhetnek hátra az iparág főszereplői és a közforrásokból származó milliókkal és banki hitelekkel megsegített lakosok sem.
Tavasszal bizonyos termékekből egyenesen anyaghiány volt, aminek objektív okai is voltak. Alapanyag gyártói kapacitások szűntek meg, a szénhidrogének ára nagyon megemelkedett. A hőszigetelő alapanyag gyártókat jelentősen sújtotta a tartályhajó szállítói kapacitás elégtelensége és a szállítási költségek megemelkedése okozta stressz. Ehhez járult a világban és így Európában is tapasztalható építkezési láz, ami minden építési alapanyagnál részben hiányt, másrészt áremelkedést okozott. Ezt fokozta a forint értékvesztése a fő devizákhoz viszonyítva.
Mivel az EPS hőszigetelő termékek gyártóinak nincs lehetőségük befolyásolni az alapanyagok árának alakulását, és a termelésükhöz szükséges alapanyag mintegy 70 százalékos részarányt tesz ki a végső árból, e hatások óhatatlanul megjelentek a végtermékek árában is. Az ilyen hőszigetelőknél a tavalyihoz képest 30-40 százalékkal magasabb árakat kellett megfizetnie a vásárlóknak. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) más anyagdrágulást is megemlített, ami sokkolta a piacot: a nyár elejére például az építési fa ára 72 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel azelőtt.
Az egekbe szökött árakkal az építkezők-felújítók is szembetalálkoztak. Az építőanyag-kereskedelem egyik nagy szerelője, az újHÁZ Centrum őszi felmérése szerint az építkezők-felújítók 23 százaléka minimális, azaz 5-10 százalékos, legnagyobb részük, 38 százalékuk pedig jelentős, vagyis 15-30 százalékos költségnövekedést tapasztalt. Voltak azonban, akik ennél is drasztikusabb áremelkedésről számoltak be, a munkálatokat végzők 14 százaléka szerint az árak megduplázódtak, 8 százalékuk szerint pedig sokszorosukra nőttek. A költségek kapcsán elmondható, hogy inkább a kisebb településeken élő, jellemzően házfelújítást végző lakosok tapasztalták a jelentős növekedést.
A termékhiányokra és az erősen ingadozó termelésre, valamint a száguldó árakra egy „odacsapós” választ eszelt ki a kormány. Razziák, NAV-os ellenőrzések, exporttilalommal és GVH-s vizsgálatok jöttek, a kormány ezekkel akart gátat vetni a mindenkinek kellemetlen folyamatoknak. Bár nem vallja be, de ez nem jött össze vagy csak részben.
A GVH beismerte, hogy nem kell eljárást indítania az építési fát forgalmazókkal szemben. A hatóság azonban kezdeményezte, hogy az érintett kereskedőknek kötelező legyen közzétenni az aktuális áraikat a honlapjukon és a fizikai értékesítési pontjaikon. Javasolta a kormánynak, hogy írja elő az vállalkozások számára az elektronikus ügyviteli rendszer használatának kötelezettségét. Azt is szorgalmazta, hogy a fatermékek országhatárokon átívelő mozgásának teljesebb nyomon követhetősége érdekében alakítson ki szorosabb - elsősorban elektronikus adatszolgáltatáson alapuló - együttműködést azokkal az államokkal, amelyek Magyarországra jelentős mennyiségű faipari terméket exportálnak.
Egyes termelők „hűségnyilatkozatot tettek” és megígérték, hogy tényleg csak az lebeg a szemük előtt, hogy ellássák a mind nagyobb étvágyú hazai kivitelezőket. Közben rövid pórázra fogták a bányacégeket és kötelezték őket, hogy teljes kapacitással és ne késleltetett kitermeléssel működjenek, kihasználva a folyamatos áremelkedést. Az exporttilalom októbertől él, igazi hatása csak pár hónap múlva lesz érezhető.
Anyag tehát van elég és ha nem lesznek külső hátráltató tényezők, akkor lesz is. Segítheti az ellátást az a néhány kisebb és nagyobb gyár, amihez a kormány méretes támogatást ad, persze főleg a vele szövetséges vállalkozóknak leginkább.
A munkaerőhiány azonban legalább annyira nyomja a cégeket, mint az anyagellátási problémák. A legnagyobb ingatlanfejlesztők is szenvednek amiatt, hogy még a nekik dolgozó nagy kivitelezőknél is felbukkant a fluktuáció. A kisebb méretű építőipari brigádok gyakorlatilag úgy hajlanak, ahogy éppen fúj a szél – vagyis ahol többet fizetnek, oda veszik az irányt. Az ÉVOSZ egy felmérésben maga is megerősítette, hogy a kivitelezők az áremelkedés meghatározó részét nem tudták érvényesíteni vállalási áraikban, azokat kénytelenek a nyereség rovására elkönyvelni. Az alacsony jövedelmezőségi szint egyébként is a piaci szereplők közül főleg a kivitelezőknél tapasztalható, 10 százalék feletti értékről inkább az építőanyag-gyártók és -kereskedők számoltak be.
Idén az ÉVOSZ - a nagyvállalkozók szövetségével (MGYOSZ) és a kormánnyal együtt – folytatta úgynevezett hazahívó programját, de az eddig nem hozott áttörést, kevés szakember vette meg a német vagy osztrák városból Budapestre szóló egyirányú menetjegyét. A fizetések már vonzóbbak, egy jól felkészült, tapasztalt és minősített szakember itthon is megkeresi a nettó 450-500 ezer forintot havonta, a mérnök ennél 30-50 százalékkal is többet, de ez még mindig elmarad a német és osztrák lehetőségektől. A szakszövetség szerint ezek a fizetések és az itthoni családtámogatási lehetőségek és egyéb szociális támogatások növelhetik a visszatérők számát, de erre szerintünk egyáltalán nincs garancia.
Mindent összevetve erős évet zárt az építőipar és a következő is annak ígérkezik. Ha csak a termelési volument nézzük, visszaállhat a 2019-es, vagyis a járvány előtti magas szint. Ugyanakkor kifutóban van több állami projektek és a kormányzati megszorítások miatt továbbra is rengeteg önkormányzati beruházást halasztottak el, ez talán enyhítheti a nyomást. A feladatok azonban továbbra is tornyosulnak: nagyobb szerepet kell kapnia a magánberuházásoknak, sokkal több képzett szakember kellene, akár külföldről is és látványosabban kellene haladni az automatizáció és a digitalizáció terén.
