Hiába szólt arról a kormány kommunikációja, hogy milyen jól helytáll az ország a koronavírus elleni védekezésben, ez sajnos csak a tavaszi, első hullámra volt igaz. Az őszi, második fázisban a lakosságarányos mutatók terén bizony az Európai Unió kevésbé szerencsés harmadába kerültünk, sok volt a megbetegedés, és ezzel párhuzamosan a halálesetek száma is látványosan megugrott.
Tavasszal még lehetett arra hivatkozni, hogy ezt a koronavírus-mizériát csak a politikusok és a sajtó fújta fel. Ősszel ellenben egyre többen voltak olyanok, akinek közvetlen környezetében vagy akár a családjában is volt megbetegedés, horribile dictu akár haláleset is. Emiatt egyre kevesebben voltak, akik elbagatellizálták a járványt. Eközben persze az izoláció, a szigorúbb szabályok – legyen szó a kijárási tilalomról vagy éppen a maszkviselésről – miatt mind többek számára fojtogató lett a helyzet. Ők alig várják, hogy végre "fellélegezhessenek", és kiengedhessék a gőzt.
Sajnos az egészségügyi helyzet ezt nem tette lehetővé, hiszen, ahogy fent is említettük, a statisztikák komor helyzetet tükröztek. A kormányzat pedig – véleményem szerint felelősen – a szigorú intézkedéseket meghosszabbította január közepéig. A néhol már a teljesítőképessége határához közelítő egészségügyi rendszeren az elmúlt napokban minimálisan enyhülni kezdett a nyomás. Ha nem is látványosan, de elkezdett csökkenni az újonnan regisztrált fertőzöttek száma, ahogy a korházban kezelt koronavírusos betegeké és a kór szövődményeiben elhunytaké is. A járvány visszaszorításától viszont még messze vagyunk, és a hamarosan elkezdődő védőoltások is hónapok múlva érhetnek célt, és hozhatnak javulást.
Tudom, hogy hosszú volt ez az év, az emberek többsége akár lelki, akár fizikai, akár anyagi szempontból korábban elképzelhetetlen nehézségekkel kellett, hogy szembenézzen. Vélhetőleg ezt enyhítendő gondolták úgy az operatív törzs és/vagy a kormány illetékesei, hogy jó ötlet lenne egy napra enyhíteni a nyomáson, hadd lélegezzenek fel legalább szenteste az emberek. Függesszük fel a kijárási tilalmat, menjenek csak nyugodtan a szeretteikhez, esetleg az éjféli misékre is.
Személyes példám alapján is azt gondolom, hogy sokaknak az elszenvedett nehézségekben a család, a szeretteink, barátaink nyújthattak támaszt. Egy ilyen év után valóban jó lenne együtt örülni annak, hogy „itt vagyunk”, szerencsés esetben épségben és egészségben. Éppen ezt veszélyezteti azonban az egy napra adott „haladék”. Nagyon sokan vannak ugyanis a tünetmentes vírushordozók, akik találkozva szeretteikkel átadhatják a vírust. Hasonló a helyzet azokkal, akik az éjféli misén szeretnének esetleg hálát adni az Úrnak. Ismert ugyanis, hogy nagyobb tömegben sokkal nagyobb a fertőzés kockázata, amit növelhetünk azzal, hogy éneklünk. (A magyar sajtóban ismereteim szerint ez nem volt hangsúlyos téma, de számos nyugat-európai országban, ahol az iskolák nyitva tartottak, az énekórákat éppen emiatt szüneteltették.)
A fentiek miatt – hangsúlyozom, értve a döntéshozók jó szándékát – úgy látom, nem a legfelelősségteljesebb döntés született a kijárási tilalom felfüggesztésével. Ugyanakkor a lehetőség senki számára nem jelent kötelezettséget. Ha felnőtt módon viselkednek a polgárok, és tényleg felelősségteljesen élünk a lehetőséggel, akkor remélhetőleg nem kap újabb lökést a járvány, és a jövő évet bizakodva várhatjuk majd.
