Megemelném a jegybanki alapkamatot! Ezt a választ adták a héten a laptársunk által megrendezett, s a minap befejeződött Legyél Te is Pénzügyi Junior Klasszis! diákverseny 2022 egyik megyei fordulójának négyfős csapatának tagjai, arra a kérdésre, mit tennének a pénzügyminiszter helyében, ha az államháztartás hiánya nagyobb lenne a tervezettnél...
Óhatatlanul ez a fogalomzavar jutott az eszembe, amikor kedd délután Matolcsy György bejelentette, a megbillent államháztartási egyensúly helyreállítása céljából a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egy kétéves gazdasági stabilizációs programot dolgoz ki a kormány részére, amelynek fő eleme egy adóreform lenne – ahogy Matolcsy fogalmazott, immár a második.
Azzal kapcsolatban, hogy ez a mostani mire is vonatkozna, a jegybankelnök kevés támpontot adott. Mindössze annyit jegyzett meg, hogy annak zöldnek, digitálisnak és a forgalmi adóra fókuszálónak kell lennie. Ebből arra lehet következtetni, hogy az MNB első embere azt tartaná jónak, ha a várhatóan május 16-án megalakuló új, immár ötödik Orbán-kormány erősebben koncentrálna a fogyasztást terhelő adókra. Mit sem törődve azzal, hogy a magyar áfa a maga 27 százalékos mértékével már így is Európa-rekordernek számít.
De Matolcsy azt is felvetette, hogy a kormánynak az üzleti szektorral és a családokkal közösen kellene alkalmaznia „kreatív, merész és unortodox” lépéseket. Márpedig ez a szövegkörnyezet a 2010-es évek elején, a második Orbán-kormány által bevezetett szektorális különadók (jelesül bank, energetika) feltámasztására utal. Ami nem áll messze magától a miniszterelnöktől sem, a választások után immár hagyományosnak tekinthető módon megtartott nemzetközi sajtótájékoztatóján utalt is a különadók lehetőségére.
Talán már egyeztetett is Matolcsyval, netán utóbbi az újrázásra készülő Orbán kottájából játszott, amikor világgá kürtölte javaslatait? Nem ördögtől való a felvetés, hiszen Matolcsy már évtizedek óta Orbán – ahogy ő maga fogalmazott – „kedvenc közgazdásza”.
De ugyanakkor Matolcsy most nem gazdasági, illetve nemzetgazdasági miniszter, aki volt az első és a második Orbán-kormányban, hanem a nemzeti bank elnöke. Márpedig az e pozícióban ülők szerte e világban nem szokták a kormány gazdaságpolitikáját összeállítani, de még tanácsokat sem adni. Az ő feladatuk világos és a magyar jegybanktörvényben is rögzített: az árstabilitás elérése és megőrzése, vagyis az infláció megfelelő mederbe terelése – az MNB esetében középtávon 3 százalék környékére.
Látszólag tehát Matolcsy szereptévesztésben van, a jegyzetem elején említett diákversenyzővel szemben ő jegybankelnökként játszik pénzügyminisztert.
Kérdés, mit szól ehhez majd Nagy Márton? Aki 2020 május végéig volt Matolcsy monetáris politikáért felelős alelnöke, az év június közepétől azonban már Orbán gazdaságpolitikai főtanácsadója.
De, ami jelenleg, a kormányalakításra várva érdekesebb: a hírek szerint az egyik miniszteri poszt várományosa. Méghozzá nem is akármelyiké, hanem egy új tárcáé, amelyhez a gazdasági stratégia, az energetika, valamint a fejlesztések koordinálása tartozhat majd. Márpedig ez nagyon úgy tűnik, mint egy gazdasági csúcsminiszteri poszt, olyan, amelyet annak idején gazdasági, nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy is betöltött – 2000-2002 között, majd 2010 közepétől a 2013 márciusi MNB-elnöki kinevezéséig.
Matolcsyt akkor Varga Mihály váltotta, aki azonban az utóbbi négy évben már „csak” pénzügyminiszter volt. Bár hivatalosan emellett a gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes is, de a hatóköre kétségtelenül szűkebb volt, mint amilyen egy gazdasági csúcsminiszteré szokott lenni. S várhatóan szűkebb, mint amilyen Nagy Mártoné lehet. Sőt. Varga pénzügyminiszteri tárcája is vékonyabb lehet, a 2018-2022 közöttihez képest kevesebb területet irányíthat. Csak az adóügyek és a költségvetés maradhat nála – azaz, ahogy a pesti flaszteren emlegetik a napokban, a nemzet főkönyvelőjének a szerepére lehet kárhoztatva.
Az idősebbekben felidéződhet, hogy alkottak már „erős” emberek hasonló triumvirátust. Az első Orbán-kormány ciklusának első felében Járai Zsigmond volt a pénzügyminiszter, a gazdasági pedig Chikán Attila, a jegybankelnök pedig Surányi György. Azzal a különbséggel, hogy Surányi még az előző kormány – pontosabban Horn Gyula – delegáltja volt, szemben az Orbán által miniszteri székbe juttatott Járaival és Chikánnal.
Most azonban Matolcsy, Nagy és Varga is egyaránt Orbán jelöltje. Ettől persze még korántsem biztos, hogy gördülékenyebb lesz az együttműködésük, mint volt az közel negyedszázaddal korábban az elődjeiknek. Hogy aztán ez mit jelent a gazdaságra nézve, az csak később derül ki. Ha azonban valóra válnak Orbán és Matolcsy egyelőre csak verbális utalgatásai, akkor a bankok és az energetikai szektor szereplői számára is jöhet az újabb feketeleves. Amelynek levét azonban mi, ügyfelek is megihatjuk.
Még akkor is, ha arra azért nem is kell számítani, hogy a pénzügyminiszter megemeli a jegybanki alapkamatot.
