Kezdjük az elején. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség körüli, finoman szólva is számos botrányba, maradjunk annál, amit a szövetség vezetője, Gianni Infantino mondott a katari világbajnokságot ért kritikák kapcsán:
amit mi, európaiak csináltunk az elmúlt 3000 évben, azért kellene bocsánatot kérnünk a következő 3000 évben, mielőtt elkezdenénk erkölcsi leckéket adni.
Most hagyjuk figyelmen kívül annak az iróniáját, hogy pont az az Infantino oktat bárkit erkölcsi leckékre, akit egyébként Svájcban például hivatali befolyással való visszaéléssel, illetve büntetőeljárás akadályozásával vádoltak, helyette inkább fókuszáljunk arra, hogy mit mutat a valóság.
Az elmúlt háromezer évről beszélni akkor, és ezzel elmismásolni az egyébként nagyon is jogos, több területet is érintő emberi jogi kritikákat akkor, amikor a katari nők a jelenleg is zajló világbajnokság idején is gyámság alatt élnek, és alapvető dolgokhoz is férfiak engedélyére van szükségük, a legenyhébb esetben is tudatlanság, a legsúlyosabban pedig színtiszta gonoszság. Ha valaki gyámsági rendszert emleget, a legtöbbeknek olyan szituációk ugranak majd be, teszem hozzá, jogosan, amelyekben egy magát el nem látni nem képes, saját érdekeit képviselni nem tudó, vagy éppen kiskorú személy felügyeletéről van szó.
Ehhez képest a Humans Right Watch már 2021-es jelentésében is arról írt, hogy a gyámsági szabályozás miatt a nőknek férfi gyámjaik engedélyét kell kérniük ahhoz, hogy megházasodjanak, állami ösztöndíjjal külföldön tanuljanak, állami munkahelyen dolgozzanak, bizonyos korig külföldre utazhassanak, és megkapják a reproduktív egészségügyi ellátás bizonyos formáit. Ez a rendszer pedig azt is megtagadja a nőktől, hogy gyermekeik elsődleges gyámjaként járjanak el, még akkor is, ha elváltak és törvényes felügyeleti joggal rendelkeznek. Mindezt figyelembe véve tehát elég nehéz racionalizálni azt, hogy Katar női lakossága mégis miért él ilyen kényszerű gyámkodás alatt, vagy hogy az ezen rendszert érintő kritikák nem lennének jogosak.
Ez azonban nem minden, hiszen Katar büntető törvénykönyve a házasságon kívüli szexuális kapcsolat minden formáját bűncselekményként kezeli és akár hét évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja – muszlim nők esetében pedig korbácsütésre, vagy megkövezésre is ítélhetik őket. Szintén jelentős probléma, hogy ez a szabályozás egészen horrorisztikus következményekkel hat a nemi erőszak jogi megítélésére, a HRW jelentése alapján gyakori probléma, hogy a rendőrség figyelmen kívül hagyja az erőszakot bejelentő nőket, és inkább azoknak a férfiaknak hisz, akik azt állítják, hogy az erőszak közös megegyezéssel történt. Sokszor annyi is elegendő ahhoz, hogy a nőt vonják felelősségre, ha korábban ismerte a férfit, aki megerőszakolta.
A FIFA ígéretet kapott
Mit reagált tehát a nemzetközi szövetség ezekre, az emberi jogi szervezetek által kezdetektől fogva újból és újból felhozott, példákkal alátámasztott kritikákra?
Nos, azt, hogy ígéretet kaptak. Eszerint „a katari kormány biztosította a FIFA-t arról, hogy a nemi erőszakot vagy más visszaélést bejelentő nők nem fognak kérdésekkel vagy vádakkal szembesülni az esetleges, házasságon kívüli szexuális kapcsolatokkal kapcsolatban, és nem kell semmilyen formában semmilyen következményektől tartaniuk.” Azt már mindenki döntse el saját vérmérséklete szerint, hogy mennyire hiteles mindez attól az országtól, amelynek nemzeti légitársaságát egy hónapja perelték be kikényszerített hüvelyi vizsgálatok miatt.
Vajon Gianni Infantino tisztában van ezekkel, a FIFA számára nyilvánvalóan kényelmetlen, de nehezen tagadható tényekkel? Nos, a válasz valószínűleg az, hogy igen, hiszen a szövetséget nem egyszer figyelmeztették a rendező ország jogrendszerének megkérdőjelezhető pontjaira. Ezen felhívások figyelmen kívül hagyásán és a világbajnokság megrendezésén mostanra felesleges vitatkozni, hiszen a torna elkezdődött, a csapatok és a szurkolók megérkeztek.
Mondom, ez a hajó elúszott, de legalább a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség megtehetné azt a szívességet, hogy nem emleget erkölcsi leckéket, és nem csinál úgy, mintha nem tenne magasról a nők egyenjogúságának kérdésére.
