A hidegháború talán legfélelmetesebb fegyverrendszerei az óceánok sötét mélyén rejtőzködő, nukleáris robbanófejekkel rendelkező rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók voltak. Ezek akkor is képesek lettek volna a másik szuperhatalmat elpusztítani, ha az előtte egy tökéletesen sikerült első csapást indít.
Laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár írása szerint azonban a következő időszakban a semmivé válhat e tengeralattjárók legfontosabb előnye, a rejtőzködés képessége. A különböző szenzorok, észlelési technológiák fejlődése és olcsóbbá válása, a drónok illetve az adatok feldolgozását végző szoftverek fejlődése, a mesterséges intelligencia térnyerése azt jelentheti, hogy 2050 körülre az óceánok "transzparenssé" válnak. Azaz egy megfelelő technológiával rendelkező szereplő mindig tudhatná, hol járnak az ellenséges tengeralattjárók, és adott esetben ezek ellen is támadást tudna indítani.
Ez pedig nemcsak azért lenne rossz hír, mert jelenleg is világszerte százmilliárd dollárokat költenek tengeralattjárók fejlesztésére és építésére, hanem azért is, mert ezzel a nukleáris háborúban történő kölcsönös megsemmisülés biztos "ígérete" is sérülne. Márpedig ha egy nukleáris hatalomnak nem kell feltétlenül attól félnie, hogy maga is biztosan elpusztul, ha nukleáris csapást mér ellenfeleire, illetve nem lehet abban biztos, hogy mindenképpen elpuszítja ellenfeleit, ha ellen intéznek ilyen csapást, az igencsak megrengetné a kölcsönös elrettentésre is épülő globális biztonsági rendszert.
További részletek a Privátbankár cikkében, ide kattintva olvashatók>>>
