Miközben joggal érezhetjük azt, hogy máris benne élünk a Föld légkörének túlzott felmelegedése okozta klímaválságban, az amerikai Yale University felmérése szerint az emberek nem aggódnak különösebben a bolygó jövője miatt – idézi a Guardian a kutatást. A pszichológusok szerint ez természetes emberi viselkedés.
Először is, ami az amerikaiakat illeti, bár a világ legnagyobb fogyasztói és ezzel legnagyobb légszennyezői közé is tartoznak, számukra a klímaváltozás hátul kullog a problémáik között. Ha foglalkoznak egyáltalán valamivel a saját életükön túl, akkor sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a gazdaság állapotára vagy a magas egészségügyi kiadásokra.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tudnának a veszélyről. A Yale felmérése szerint 30 százalékuk nagyon aggasztónak tartja a klímaváltozást, kétharmaduk pedig csak némileg aggódik emiatt. Az emberek többségének azonban gondot jelent, hogy a saját életéhez kössön valami olyan nagy és összetett problémát, mint a globális felmelegedés.
"Nem vagyunk arra tervezve, hogy folyamatosan riadókészültségben éljünk" – mondja Brian Lickel szociálpszichológus, aki az emberek veszélyekre adott reakcióival foglalkozik.
Jobban hajlunk a hedonista viselkedésre. Készek vagyunk vészreakciókat adni baj esetén, de nem maradunk folyamatosan valamiféle „harckészültség” állapotában.
Lickel ahhoz hasonlítja ezt, ami a háborús övezetekben történik. Az emberek először riadtan reagálnak a békét felváltó háborúskodásra, de akik nem hagyják el ezeket a térségeket, azok hozzászoknak ahhoz, hogy állandó életveszélyben élnek.
Lassú folyamat, ami bonyolult választ igényel
További oka az emberek viszonylag gyenge reakciójának, hogy a klímaváltozás még akkor is lassú folyamat, ha az elmúlt évtizedben a forró nyarak és az enyhe telek sorozatában egyre inkább érezhetővé vált. Fokozatosan ezek az időjárási viszonyok válnak normálissá, nem történik olyan hirtelen váltás, ami fejbe kólintaná, és ezzel válaszreakciókra késztetné az embereket.
Ugyanakkor minél több emberre gyakorolnak közvetlen hatást a változások, annál nehezebb a szőnyeg alá sepregetni a problémát. A hőség például egyre több ember ingerküszöbét éri el abban az értelemben, hogy nehezebben alszik, dolgozik és romlik a kapcsolata a környezetével.
A Yale felmérése szerint az amerikaiak kétharmada ritkán vagy soha nem beszélget társaságban a klímaváltozásról. Ezt megint csak pszichológiai okok magyarázhatják. Sokan riasztóbbnak érezhetik a dolgot, ha még beszélnek is róla.
Lickel szerint valójában rossz feltételezés az, hogy a klímaválság elkerülését elősegítheti, ha az emberek rettegnek tőle. Nem a félelem a legjobb módszer arra, hogy az embereket cselekvésre ösztönözzük. A klímaválság leküzdéséhez fordulatra van szükség abban, ahogy az emberi társadalmak újratermelik a létezésükhöz szükséges eszközöket.
Ez elsősorban óriási logisztikai feladat, amihez azt kell tudni, hogy milyen technológiai változásokat, hogyan hajtsunk végre. Ehhez nincs szükség arra, hogy az emberek féljenek a halogatás következményeitől. Más ez, mint a dohányzás, ahol az egészséges félelem a megbetegedéstől segíthet a rossz szokás feladásában.
