Több évtizeddel ezelőtt még ritka volt, hogy megneveztek volna egy szállodát valamelyik filmben, mint helyszínt – a Micsoda nő!-nél aki akar kinyomozhatja, hogy a Ritzről van szó, de ez ott még nem kap hangsúlyt. Bezzeg ma a streamingkorszakban. A rendkívül sikeres Fehér Lótusz sorozat eddigi szériái –és a következő, negyedik is – a Four Seasons szállodalánc valamelyik egzotikus tengerparti nyaralóhelyén játszódik. Mindennek természetes következménye, hogy a forgatási helyszínek iránt óriási mértékben megugrik a kereslet. Nemcsak bepótolják a filmezés miatti leállást, hanem bőven behozzák a kieső forgalmat.
Nos, ilyen népszerűsítő fogásokra, ötletekre a magyar turizmusban – lévén igen kicsi a belső piac – nyilvánvalóan nem számíthatunk. A reklámrészlegek (bár a reklám nem hangzik el újabban ebben a közegben – mintha nem lenne elég elegáns – csak a pr, sales és marketing fogalmak) egyébként egyre gyorsan átveszik az újdonságokat. Ugyanis a hotelek egy része nemzetközi lánc tagja, miközben a globalizált online tér erre kényszeríti őket. Ennek fundamentuma, hogy az összes közösségi platformon jelen kell lenni, gondolva már a Z generációra is.
Ami a B2C-t, azaz a nagyközönségnek szóló reklámokat illeti – bár végső soron mindegyik az –, ott tehát ma a közösségi média verhetetlen. A tévéreklámokat nem tudják megfizetni a szállodák – legfeljebb az állami központi szerv népszerűsít egyes turisztikai régiókat –, ezért többnyire a jó öreg Facebook dominál, annál is inkább, mivel ezt nemcsak a Z, hanem mondjuk az Y generáció is használja.
A kéretlenül felugró reklámok sokszor „három éjszakát fizet négyet kap” akciókkal csábítanak. Mikor rákattintunk az oldalra, máris indul a szolgáltatások széles listája – amelyek kilencven százaléka magától értetődő, csak jobban néz ki, ha felsorolják a fürdőköpenyt és a svédasztalos félpanziót. Van, ahol külön szerepel a klíma, a tévé, a wifi, a törülköző – némelyek hátha ezt plusztartalomnak vélik, pedig ma már bizonyos árszint fölött nem az.
Ez a szokás néhol súrolja az átvágás fogalmát. Amiből bőven szemezgethetnénk. Ilyen például amikor kiderül, hogy szó sincs semmiféle akcióról, ennyi volt az ár egész évben. De ennek a turista nem tud utánanézni. A szoba nem úgy néz ki, mint az facebookos fotón. El van hallgatva jónéhány pluszköltség az idegenforgalmi adón és a parkolási díjon felül – de ez már a fogyasztóvédelem területe, ha képesek és akarnak megbirkózni ezekkel a problémákkal.
Már a becsekkolás időpontjánál, az étlapmentes részénél és a borkóstolós rendezvényeknél tartunk, de még mindig nem derül ki a két legfontosabb kérdés: hol van a szálloda és mennyibe kerül egy éjszaka? Meg lehet nézni a neten. Persze. De miért nem lehet közölni? A helyszín aztán legalul kis betűvel szerepel, mintha lényegtelen lenne.
Csatlakozzon a hotel and spa „törzsvendég programjához és élvezze az egyedülálló előnyöket: exkluzív kedvezmények, speciális árak, ajánlatok, VIP szolgáltatások, spabónuszok, hűségpontok, ajándékok, különleges meghívók, prémiumesemények és gasztronómiai élmények” – szerepel az egyik hirdetésben és persze rögtön foglaljon, aki olvassa. Hogy mennyiért és hova, az egyelőre nem derül ki. A lényeg a regisztrálás az e-mail cím végett, hogy utána elárasszanak reklámokkal. A szálloda dicsőítéséhez, lájkolásához persze elég, ha felhívjuk az ismerősöket. Bár aki nem tud megfizetni – mint több lépcsőfok után megtudjuk – ötvenezret egy éjszakáért, az úgysem fog elcsábulni. De nem is érdekes, majd foglal más.
Fotó: Depositphotos
Másik tipikus eset: anélkül, hogy tudnánk hol található a szóban forgó négycsillagos luxusszálloda és hány forint egy éjszaka, máris a foglalási rubrikák ugornak fel. (Az ár az időponttól is függ.) Telefonszám sehol. (Telefonon felvilágosítást adni, a leendő vendéggel diskurálni munkás dolog, időt vesz igénybe.) Legfeljebb e-mail cím található, amire vagy válaszolnak a szállodatulajdonosok, illetve a menedzsment, netán a recepció, vagy nem. Ha igen, akkor is napok múlva, pedig a vendégnek ezer gyors kérdése lehet, mielőtt dönt, attól kezdve, hogy a medencében gyógyvíz van-e vagy termálvíz, egészen addig, hogy kutyát vihetünk-e. (Az sem magától értetődő ma, hogy gyereket.)
Ezzel annyit ér el a szálloda, hogy felbosszantja a jövőbeni vendéget – elég elolvasni a közösségi médiás, nem cenzúrázott kommenteket –, aki soha nem fogja választani emiatt a hotelt. Mert a távolság fontos: például az esztergomi vendéget nem biztos, hogy érdekli, milyen minőségi szolgáltatásai vannak egy déli határszakaszon lévő panziónak – mert amennyivel alacsonyabb az ár, annyival több az oda-vissza utazás benzinköltsége. Győrből mondjuk Nyíregyházára felcihelődni sem két fillér, vonattal meg ma igazi egynapos kaland.
Az internetes vélemények, kommentek felrakása, szerkesztése külön tudomány. Persze a lájkolás nem kerül semmibe. Akik veszik a fáradságot és leírják a rossz tapasztalatokat, azok sokszor – furcsa módon – nem látják viszont a szálloda Facebook-oldalán a véleményüket… Külföldi példa: olykor nevet változtat a panzió, ha a régi már le van járatva.
A marketing elegánsabb formája, ha külön programokat szerveznek, például borvacsorákat, pezsgőkóstolókat. Ekkor nem azok utaznak az adott településre, illetve szállodába, akiknek tárgyalásuk lesz ott vagy rokont látogatnak – egyébként sem ők a célcsoport a „négy éjszaka három áráért” típusú csomagok esetében –, hanem kifejezetten az adott rendezvény vagy egy fesztivál miatt. Ilyenkor fontos, hogy a szervezők és szállásadók együttműködjenek a helyi önkormányzattal – lásd a programokat – vagy a településen működő borászatokkal.
A nagy példányszámú színes női piacvezető magazinok hátsó oldalának tarifáját, ami több millió forint, csak a milliárdosok által tulajdonolt ötcsillagosok képesek megfizetni. Ezekből kevés van. A print kiadványok száma pedig egyre gyérül. Ami még megmaradt és profilba vág, nagyon drága reklámfelülettel bír. Itt is kulcskérdés természetesen a fókuszcsoport és a példányszám, akárcsak az online lapok esetében a kattintásszám.
A budapesti szállodák újabban előszeretettel népszerűsítik a közösségi médiában a tetőteraszokat, rooftop bárokat. Ugyanakkor nem veszik jó néven – nem egy példa akad rá – sőt, kinézik az egyszerű budapesti átlagpolgárt, ha be szeretne sétálni a szállodába, csakhogy megtekintse belülről vagy személyesen megtapasztalja a neten agyondicsért panorámát. A recepciósok vagy a biztonsági emberek azonnal elénk állnak és megkérdezik, mi dolgunk van ott, és akkor magyarázkodni kell. Külföldi vendégeink érkeznek és előtte meg szeretnénk nézni személyesen a helyet, nemcsak a netre támaszkodni – ez egy érthető ok, de nem mindenütt nyerő.
Van, ahol arra sincs mód, hogy leüljön és igyon egy kávét valaki, mert csillagászatiak az árak. Nem a kávét kell megfizetni, hanem a helyszínt. Magyarországon egyre mélyülő szakadék tátong –jövedelemszint alapján – ezen a téren is.
Ami a sikeres cégimázst illeti, plusztevékenységek szükségeltetnek: például festménykiállítások rendezése, jótékonysági vagy más cégekkel való együttműködés. A profi ötcsillagos házak ezt évek óta gyakorolják. Az ilyen események azért is szükségesek, mert nem direkt reklámok és az azokról szóló tudósítás nem tűnik hirdetésnek. Ennek része a pr és marketingfőnök kellemes modora, a személyes kapcsolat, és az állandóság. Számos cégnél igen erős a fluktuáció, aki már ott dolgozik tíz éve, az szeniornak számít. Az ilyen részlegeken alkalmazottak 90 százaléka nő. Hogy a fizetések miatt, vagy mert a hölgyek empatikusabbak ezen a téren, azt nem tudni.
Újabban nemcsak eseményekre küldenek meghívót a pr-osok, hanem saját maguk írnak cikkeket, közleményeket, hogy rakjuk fel, ha akarjuk. Mert van, amelyik szerkesztőséggel ilyen módon optimális üzletelni, meg egyébként is régi a kapcsolat, vagy éppen ott lesz náluk a karácsonyi parti, aminek ez az ára. De van, amelyik laptulajdonos ingyen is megjelenteti ezeket az ömlengéseket.
Utóbbinak mégsincs igazi értéke az adott szálloda szemében, sokkal inkább az influenszereknek és bloggereknek. A velük, illetve az újságírókkal való kapcsolattartás és annak milyensége persze soha nem a személynek szól, hanem a blognak, a lapnak és a beosztásnak.
Ahogy e sorok írójának egyik szállodaigazgató ismerőse fogalmazott: nem hirdetni kell, hanem jelen lenni. Ez soha nem fog változni. Hogy ez mit takar és mennyibe kerül, az már más kérdés.
