Miközben az Orbán-kormány azt kommunikálja, hogy nem akarunk belekeveredni az orosz-ukrán háborúba, úgy tűnik, a héten öles lépteket tett ebbe az irányba. Az is igen érdekes, hogy miközben többször elismételték azt az erős csúsztatást, hogy orosz gáz nélkül nincs rezsicsökkentés, ez az ellátási csatorna is veszélybe került. Eközben az olajellátás kapcsán is megsokasodtak a kérdőjelek.
Így két logikus magyarázat lehet. Az egyik, hogy orosz energiahordozók nélkül is vígan elvagyunk, a másik, hogy miközben a nemzeti szuverenitás védelmében jogkorlátozásokat vezettek be, addig az ország energiaellátását teljesen kiszolgáltatták az oroszoknak.
Fotó: Facbook / Szijjártó Péter
Mi is történt, ami miatt a fenti, talán sarkosnak tűnő vélemény megfogalmazódott bennem?Kezdjük az olajszállításokkal, amelyek ugye egy orosz támadást követően leálltak a Barátság vezetéken. Arra egyértelmű bizonyítékok vannak, hogy az Ukrajnában megtámadott vezeték, illetve a Brodiban lévő elosztóközpont súlyos károkat szenvedett, hitelt érdemlő bizonyítékok vannak arra, hogy a támadás során keletkezett tüzet majd egy hétig oltották. Innentől viszont csak az biztos, hogy a vezetéken nem jön olaj Magyarországra.
Minden más valójában csak spekuláció, hiszen a magyar kormány – semmit sem bizonyító – műholdképet mutatott be és az alapján próbálta bizonyítani, hogy a Barátság vezetéknek semmi baja. Számos szakember érvel azzal, hogy nem tudjuk, a vezetéket és a tranzitállomást milyen kár érte. Ha a csőrendszer nem is sérült meg, még abban az esetben sem evidencia, hogy újraindítható a tranzit, hiszen az olajat továbbító szivattyúrendszerben is keletkezhetett komoly kár, aminek az elhárítása – a háborús helyzetben – nehezen megugorható akadályt jelent.
Arról nem beszélve, hogy a rendszer komoly árammennyiséget igényel, ami – tekintve az oroszok által folyamatosan támadott polgári energetikai infrastruktúrát – megint csak valós problémát jelenthet. Persze azzal is lehet érvelni, hogy az ukránoknál betelt a pohár és elegük lett a szerintük az orosz érdekeket kiszolgáló magyar kormány aknamunkájából és azért nem indítják újra a tranzitot, hogy azt nehéz helyzetbe hozzák.
Ezt igazolhatja, hogy az ukránok néhány hete arról adtak hírt, hogy hamarosan ismét képes lesz olajat szállítani a vezeték, míg a héten már olyan óriási károkról beszélnek, amely lehetetlenné teszi, hogy háborús körülmények között elvégezzék a javítást.
Ebben a helyzetben gazdasági szempontból a logikus megoldás az lehetne, ha a magyar kormány nem élezné tovább a helyzetet, hanem akár az oroszokat is bevonva egy háromoldalú megegyezés keretében valahogy megoldást találnának.
Ezzel szemben a választási csatározásban Zelenszkij nyakába próbálják varrni a vezeték kiesését, tovább szítva a háborús hisztériát.
Az ügy gazdasági olvasata az, hogy a magyar kormány az olcsóbb orosz olaj miatt túl nagy kockázatot vállalt, az elmúlt években ráadásul a korábbi 60-65 százalékos orosz importarány 90 százalék fölé ugrott. Politikai értelemben persze korántsem biztos, hogy a választók ebből a kormány alkalmatlanságát szűrik le, mivel pont az ukrán elnök üzenetei jelenthetnek kapaszkodót, hogy legalább kommunikációs szinten kibúvót találjanak Orbán Viktorék.
Ráadásul közben az ország ellátását sem sikerült egyelőre megnyugtatóan biztosítani, mivel a Horvátországgal fennálló nézeteltéréseket sem rendezték, hanem furcsa üzengetésbe kezdtek Zágrábbal. A helyzet most ott tart, hogy a horvátok elutasítják az orosz olaj szállítását, pedig a magyar kormány tagjai és a Mol első embere, Hernádi Zsolt is évek óta arról beszél, hogy a Dunai Finomító csak orosz olajjal tud hatékonyan működni.
Itt behoznánk egy mellékszálat, számos – korábban éppen a Molnál dolgozó – szakember állította, hogy mindez nem állja meg a helyét, mert egyrészt a világpiacról beszerezhető az orosz Ural olajfajtához hasonló összetételű és sűrűségű olajat, de a Mol szakemberei is képesek kikeverni ilyen tulajdonságokkal rendelkező nyersanyagot. Sőt, a magyar olajcég részéről már nem az a legnagyobb kérdés, hogy orosz vagy más olaj jöjjön, sőt az sem képezi vita tárgyát, hogy a pozsonyi és százhalombattai finomítót el lehet-e látni a horvát tenger felől, hanem az, hogy mennyiért szállítja a horvát cég, a Janaf az olajat.
Így összességében joggal lehet remélni, hogy hamarosan érkezik a két finomítóba olaj, amit azok fel is fognak dolgozni, így nem lesz sem üzemanyaghiány, sem 1000 forintos benzin.
De mi a helyzet az orosz gázzal, amelyről évekig azt hallottuk, hogy anélkül nincs rezsicsökkentés? Persze ebben a kérdésben is volt az elmúlt napokban egy éles fordulat. Hiszen Gulyás Gergely cáfolta a kormány ezirányú korábbi állításait, amikor bevallotta, hogy a rezsicsökkentés bástyája tulajdonképpen a magyar autós, amely az olcsóbb orosz olaj ellenére a régió egyik legdrágább üzemanyagát vásárolja. A kormány ugyanis jórészt a Brent és az Ural olaj árkülönbözetét adóként elvonva tud rezsicsökkentett áron gázt adni a lakosságnak.
Az elmúlt napokban viszont a gázszállítás is kérdésessé vált, ráadásul nem az Európai Unió, esetleg Donald Trump és Banjámin Netanjahu miatt. Igaz, azt azért érdemes megjegyezni, hogy az amerikai-izraeli duó által elindított iráni háború olyan felfordulást okozott az energiapiacokon, ami miatt Magyarország sokkal nagyobb károkat szenved el, mint amit a Barátság vezeték kiesése okoz.
Történt ugyanis, hogy a magyar külügyminiszter Moszkvába utazott, ahol gyakorlatilag Szijjártó Péter jelenlétében Vlagyimir Putyin csúnyán megfenyegette hazánkat. Azt mondta ugyanis, hogy még az uniós szabályok változása előtt leállíthatják az európai szállításokat.
Hogy miért szólt mindez nekünk? Nos azért, mert az elmúlt években drasztikusan visszaeső orosz gázimport legnagyobb piaca a kontinensen Magyarország lett. Ha tehát leállnak a szállítások, az a két legnagyobb vevőnek, nekünk és a szlovákoknak fog fájni, a többi állam jóval kisebb mennyiséget (és elsősorban LNG-t) vásárol, amit még az iráni háború ellenére is tudnak pótolni.
Véleményem szerint a minimum tehát az lett volna, ha erre a magyar kormány reagál akár olyan módon, hogy felhívja az orosz elnök figyelmét, hogy van egy (2021-ben kötött) 15 éves szerződésünk, amit lesznek szívesek betartani. Ám ezt az ország szuverenitására oly büszke vezetőink nem tették meg. Így az orosz elnök a szerdai nyilatkozata után csütörtökön erre még rá is tromfolt, amikor azt mondta, hogy addig kap Magyarország orosz gázt, amíg a „neki szolgáló” kormány van hatalmon.
Az persze érdekes lesz, ha Vlagyimir Putyin egy kormányváltás esetén valóban beváltja-e a fenyegetését. Ebben az esetben ugyanis tényleg kiderülne, hogy Orbán Viktorék joggal ragaszkodtak az orosz gázhoz, és anélkül tényleg megfagyunk, vagy az – ami szerintem sokkal valószínűbb –, hogy az orosz gázszállítás csak valami homályos politikai és magánérdeket szolgált.
