A Cetelem Bank ötödik alkalommal végeztetett piackutatást annak érdekében, hogy felmérje az ország hangulatát, fogyasztói erejét és várakozásait. A kép természetesen lesújtó, de ez nem hazai sajátosság.
A magyar fogyasztói magatartást rengeteg kritika érte az utóbbi időben, és decemberben csodálkozva olvashattuk a legtöbb médiumban, hogy a magyarokra elméletben ugyan a válságnak megfelelő pesszimizmus jellemző, a bolti kasszák azonban ugyanúgy dolgoznak, mint eddig, még ha ez egyre több hitel igénybevételét is feltételezi.
Dr. Lendvai János, a Cetelem Bank vezérigazgatója szerint azonban a lakosság meglehetősen racionálisan viselkedik. "Érthető az a magatartás, hogy valaki jobb kocsira és lakásra vágyik, sőt még az is logikus, ha kedvezőbb árfolyamfeltételek mellett devizában vesznek fel hitelt az emberek. A számadatokból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy - a híradásokkal ellentétben - 2007 decemberéhez képest 2008 utolsó hónapjára nagyon látványosan csökkent a hitelfelvételi kedv" - mondta az mfor.hu-nak a bank vezérigazgatója. Véleménye szerint a lakosság racionálisan követte az eseményeket, nem pedig előidézte azokat.
Nem törődünk eleget a jövőnkkel
Az azonban bizonyos, hogy az előrelátás, öngondoskodás továbbra is hiányzik alapfelfogásunkból, és ennek kritikus helyzetben látjuk igazán kárát. Míg Nyugat-Európa jelentős részében válságban a megtakarítás kerül előtérbe, addig országunkban a fogyasztás-megtakarítási olló a legnagyobb.
Szerencsére azért ez csak elméletben van így, azaz a lakosság elméletben többet költene összességében, mint amennyit termékekre lebontva valójában szándékában áll elkölteni. Ezen a hozzáálláson is látszik, hogy ez az a terület, ahol van még mit csiszolni.
Nyugaton jobban megnézik, mire és mennyit költenek
Érdekes, hogy Kelet-Európát szokás jellemzően árérzékeny régiónak hinni, valójában azonban - mint a felmérésből kiderült - Nyugat-Európa lakosai sokkal inkább megnézik, mire és mennyit költenek, ráadásul az akciókat, kedvezményeket, hűségpontokat is tudatosabban veszik igénybe. Míg Magyarországon például úriasan megengedjük magunknak, hogy a sarki boltba menjünk bevásárolni, tekintve, hogy az sokkal személyesebb, jobb hangulatú, mint egy hipermarket, addig tőlünk nyugatra a diszkontáruházláncok és az alacsonyabb árfekvésű szolgáltatások kerülnek előtérbe.
Az árak feltérképezésében is szignifikáns különbségek mutatkoznak: a nyugat-európai lakosság nagy része tudatosan utánanéz az interneten az áraknak, összehasonlításokat végez, és csak azután nyúl a pénztárcájához. Itthon ez kevéssé jellemző.
Pesszimizmusunk a régi
Pesszimizmusban sosem volt hiány Magyarországon, a szomorú az, hogy most még alapja is van annak, hogy a magyar lakosság saját országának jelenlegi és jövőbeli helyzetét egy tízes skálán 2,9-nek látja. Annyiban meglepő ez az adat, hogy nincs különbség 2008-ra és 2009-re vonatkozóan, azonban 2007-ben még 3,7 pontra értékeltük országunk helyzetét.
A kutatást tavaly decemberben végezték, amikor már tudatosult a gazdasági krízis. Kérdés, most hogyan nézne ki a grafikon. 2,9-es pontszámunkkal egyébként Portugáliával karöltve sereghajtók vagyunk a tizenhárom górcső alá vont ország között.
Vásárlóerőben szintén a sor végén kullogunk, egy 2008-ra vonatkozó mínusz 1,2-es százalékos viszonyszámmal, de ebben nem kiemelkedő negatív teljesítményünk, tekintve, hogy egész Európára jellemző a visszaesés. Ha pedig az elmúlt tíz évet vesszük alapul, az előkelő második helyezést érjük el, 4,1 százalékos növekedéssel. Termékekre lebontva a kutatást jól látszik, hogy szinte minden árucikk esetében jelentős visszaesés várható 2009-re a vásárlási szándék tekintetében. Ez alól az informatikai és az autópiac képez kivételt, amely stagnál. Szintén felmerül a kérdés, hogy ugyanez lenne-e látható, ha most készítenék a felmérést.
A megtakarítási hajlandóság visszafogott mértéke és a takarékos pénzköltés viszonylagos mellőzése abba az irányba mutat, hogy kevéssé aggódunk és tartjuk evidenciának a saját jövőnkről való gondoskodás felelősségét. Ez a gondolkodás semmiképpen sem előremutató, megváltoztatásához azonban egy-két generációnyi időre van szükség - véli Dr. Lendvai János.
Gábor Fanni
