Néhány vezető talán a következőket mondja: "Borzalmas alkalmazottam van, aki lusta, nem termelékeny, és sokat hibázik. Mit várnak tőlem, hogy dicsérjem?" Természetesen nem. Ebben az esetben a vezetőnek már meg kellett volna tennie pár dolgot. Elsősorban nem szabadott volna alkalmazni, vagy ha jónak tűnt az interjún, később mégis tehetségtelennek bizonyult, akkor ki kellett volna rúgni és mással helyettesíteni, aki jó munkát végezne. Ez mutatja, milyen fontos magasan képzett emberekkel körülvenni magunkat.
Másfelől, az alkalmazottak dicsérése különösen erőteljes motiváló tényező, mert jót tesz az önbecsülésüknek. Amikor dicséretet kapnak, az alkalmazottak belül melegséget, és kellemes, mágikus bizsergést éreznek belül. Ettől jónak érzik magukat, következésképp jobban teljesítenek. Ráadásul a vezető munkája könnyebbé válik, mert a tettek pozitív megerősítése maga után vonja ezen tettek megismétlését. Az emberek aztán elkezdik keresni több módját is annak, hogy dicséretet kapjanak, azáltal, hogy keményebben és termelékenyebben dolgoznak. Hogy bemutassuk, milyen fontos is az embereknek, hogy dicséretben részesüljenek, gondoljunk csak a siker emléktárgyaira, amiket megőrzünk, hogy emlékeztessenek arra érzésre. Szinte mindenki lakásában vannak porlepte trófeák, vagy elnyűtt bizonyítványok.
Habár hasznos dicsérni az embereket, azért nem szabad túlzásba vinni. Ha mindennap óránként megdicsérik őket, mit gondolunk, hogyan fogják érezni magukat? Világos, hogy a szavak értéke lecsökken, és az alkalmazottak esetleg azt érezhetik, hogy megpróbáljuk manipulálni őket. Vagyis minden dicséretnek őszintének kell lennie. Ha bátortalanul vagy kétszínűen dicsérjük az embereket, az több kárt okozhat, mintha egyáltalán nem dicsérnénk őket.
Tehát miért van az, hogy sok menedzser ellenszegül a közös érdeknek, és folytatja az alkalmazottak kritizálását? Az igazság az, hogy sok vezetőnek nehézséget okoz dicséretet mondani, elismerést adni. A legvalószínűbb oka ennek az, hogy nagyon nehéz megdicsérni valaki mást, ha magukat nem érzik jónak. A menedzserek tipikusan ambiciózus magasra törők, és néhány embernek tetszik, hogy kemények magukhoz. Ezt a "belső hangot" aztán kivetítik az alkalmazottakra vezetői szituációkban.
A dicsérni olyan, mint megöntözni egy növényt. Kritizálni olyan, mint megmérgezni egy növényt. Alkalmazottaink morálja kivirágzik, vagy elsorvad?
A cikk első része
A cikk második része
A cikk harmadik része
A cikk negyedik része
A cikk ötödik része
A cikk hatodik része
A cikk hetedik része
A cikk nyolcadik része
A sikeres menedzsment 8 szabálya - 7 rész: Dicséret és kritika
A motivációs eszközök között mindig feltűnik a cukor és korbács! A dicséret nem kerül semmibe, ha jól alkalmazzák mégis aranyat ér. A kritikának is megvan a helye, de a szokásokkal ellentétben fukarabban kell vele bánni. Sok vezető azonban nem ismeri ezek alkalmazási módját, így nem válhatnak ezek előremutató eszközzé a kezükben.
