A válság begyűrűzése óta a fejlett nyugati országok is ugyanúgy keresik a válaszokat, mint azok a társadalmak, akiknek már korábban is szembesülniük kellett a középosztály veszélyeztetettségével.
Magyarországon már a kilencvenes évek eleje óta beszélhetünk a szociális olló „szárainak” egyre nagyobb távolodásáról, a középosztály zsugorodásáról, az utóbbi években pedig ez a jelenség világméretűvé növekedett, ezzel párhuzamosan kiélesedett a különbség a felső és az alsó pólusok között. Az ENSZ Kutatóközpontjának nyilatkozata szerint mára a lakosság felső tizedének kezében összpontosul a világvagyon 85 százaléka, míg az alsó 50 százaléka a vagyon csupán 1 százaléka felett rendelkezik, áll a HR Press hírlevelében.
Ez a távolodás megnehezíti az átjárást is a rétegek között, a "koldusból királyfi" modern megfelelőjének, a "mosogatófiúból milliomos" álomnak egyre kevesebb a valóságalapja. A középosztály alól kifogyni látszik a talaj, a bezáródó felső rétegekbe manapság házasság útján is vajmi kis eséllyel lehet csak bejutni. A középosztályi lét fenntartására a legalkalmasabb megoldás a tanulás és a munka.
A képzésbe történő befektetést és a tudatos karrierépítést ajánlják a Kronen Zeitung hasábjain azok az osztrák közgazdászok is, akik szerint bár a felsőbb osztályokba való bekerülés inkább a kapcsolatok függvénye, de a biztos középosztálybeli egzisztencia alapfeltétele még mindig a munka.
A széles középosztály minden egészséges társadalom alapja, melyre a gazdaság és a politikai stabilitás is épül, ezért érdeke minden társadalomnak támogatni a középréteg újbóli megerősítését, ellensúlyozva a "szupergazdagok kontra globális szegénység" tendenciáját. A válság során egyre több család került a szegénység peremére, ezt pedig csak a munkahelyek számának bővítésével lehet újra egyensúlyba hozni.
