Álláskeresés a realitás talaján

Több oka is lehet, hogy Ön a fenti következtetést levonja. Az egyik, hogy az üzleti élet - mint azt jól tudjuk - olyan, mint a hullámvasút: egyszer fenn, egyszer lenn. Például ha akkor léptünk be egy céghez, amikor annak egy rendkívül sikeres terméke éppen a felfelé ívelő szakaszában volt, és e termék menedzselése történetesen a mi feladatunk volt. Mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsültek minket, és rendületlenül haladtunk felfelé a ranglétrán. Bizonyos idő elteltével azonban a piac telítetté válhat, a termék iránti kereslet csökkenhet és - a szűk esztendők beköszöntével, a takarékossági intézkedések, a létszámstop bevezetésével - a mi előrelépési lehetőségeink is beszűkülnek.

A másik ok tipikusan az Ön esetére jellemző: a cég előmeneteli rendszerének működése, amelyre viszont a vállalat történetéből, a szervezeti kultúrából igen pontosan következtethetünk. Tehát például egy kisebb családi vállalkozásnál hiába ön a legkiválóbb szakember, az elnöki (ügyvezető igazgatói, alelnöki, vezérigazgatói stb.) pozíciót úgysem érheti el - tehát első számú döntéshozó nem lehet -, mert azt valamelyik családtag vagy bizalmi ember fogja betölteni. Hasonló a helyzet azoknál a cégeknél, ahol szinte íratlan szabály, hogy a vezetői pozíciókba mindig műszaki emberek jutnak - mi pedig kereskedelmi képzettséggel rendelkezünk. Ilyen esetben sem tanácsos kivárni, amíg ez a szervezeti kultúra megváltozik a kereskedők javára, hanem célszerűbb új állás után nézni.

Mindamellett vegye figyelembe, hogy ha több időt szeretne a gyermekeivel és a családjával tölteni, lehet, hogy az előmenetel vagy az anyagi megbecsülés rovására érdemes olyan munkáltatót keresnie, ahol biztosított a nyolc, legfeljebb kilenc órás munkavégzés, ezáltal megnövekszik a kedvtelésekre, családra fordítható idő.

Ha munkavállalással, karrier építéssel kapcsolatos kérdése van, forduljon Pintér Zsolthoz.