A Pénzügyminisztérium ellentmondásosan nyilatkozik - A legfontosabb javaslatok
- A Pénzügyminisztérium közleményében azzal vádolja Önöket, hogy szociálisan nem elég érzékenyek.
- A Pénzügyminisztérium közleményében sok ellentmondás és pontatlanság található. Szemünkre veti például, hogy a javaslatok rontják a nyugdíjasok életkörülményeit, miközben azokat jelentős részük nem érinti. Az egyedüli számukra lényeges intézkedésben, az áfa javasolt emelésében pedig kifejezetten felvetettük egy kedvezményes kulcs bevezetésének lehetőségét, ami éppen ezt a réteget hozhatja kedvezőbb helyzetbe.
Fontos e tekintetben, hogy javaslataink véleményezése azok pontos ismeretében és minden részlet figyelembevételével történjen. Többször hangsúlyoztuk, hogy a ténylegesen alacsony kereseti szinten nem kívánjuk rontani az életkörülményeket, az adófizetési kötelezettségüket nem megfelelően teljesítőktől viszont álláspontunk szerint szükséges megvonni a kedvezményeket.
Ez csak látszólag az alacsony jövedelműeket hozza hátrányos helyzetbe. Valójában azok számára jelent tényleges tehernövekedést, akik alacsony jövedelmet vallanak be, miközben lényegesen jobb jövedelmi és vagyoni viszonyok között élnek.
- A Pénzügyminisztérium azt is állítja, hogy a javaslatuknak nem 1100 milliárd forint, hanem 1250 milliárd költségkihatása lenne.
- Számunkra ez meglepő állítás, hiszen az általunk közölt 1100 milliárdos adat is a Pénzügyminisztérium munkatársainak számításain alapszik, miután a későbbi parttalan viták megelőzése végett őket kértük meg erre a feladatra. Fontos lenne tisztázni, hogyan születhetnek ennyire eltérő eredmények ugyanazon intézkedések költségvetési hatásszámításával kapcsolatban.
- A PM szerint az egészségügyi hozzájárulás (EHO) jelenleg fejenként havi 1950 forintról 8000 forintra emelése azokat a kis- és középvállalkozásokat sújtaná a legjobban, amelyektől a kormány a foglalkoztatás számottevő bővítését várja, s amelyek fejlődését egyéb eszközökkel támogatni kívánja.
- Véleményünk szerint ez téves statisztikai adatokon alapuló hibás következtetés. A tételes EHO nem terheli kevésbé a nagyobb cégeket, hiszen ők több alkalmazott után több befizetést kell, hogy teljesítsenek.
A tételes EHO-növekedés valójában azoknak jelent nagyobb terhet, akik alacsonyabb jövedelemszinten foglalkoztatnak alkalmazottakat, függetlenül vállalkozásuk méretétől, és azokat hozza viszonylagosan kedvezőbb helyzetbe, akik jobban képzett, szakértő munkavállalókat foglalkoztatnak. Megbízhatatlannak tartjuk azokat a statisztikákat, melyek szerint a kkv-szektorban a foglalkoztatottak jövedelemszintje szükségszerűen alacsonyabb, mint a nagyobb cégeknél, az egyedi munkaerőpiaci tapasztalatok ugyanis nem ezt támasztják alá. Sokkal inkább az a jellemző, hogy az adókötelezettséget fegyelmezettebben teljesítő nagyobb munkáltatók sokszor nehezen tudnak munkaerőt elcsábítani a rugalmas juttatási rendszereket biztosító kisebb versenytársaiktól.
A statisztikák már csak azért is torzak és nem megbízhatóak, mert bejelentett és szabályosan leadózott jövedelmekről tartalmaznak adatokat, miközben az ezzel kapcsolatos fegyelmezettség különböző lehet a kkv-szektorban és a nagyobb befektetőknél. A tételes EHO-emelésre vonatkozó javaslatunk tehát - ahogy egyébként a teljes javaslatcsomag – nem cégméret alapján tesz különbséget és nem nagyobb cégeket preferál a kkv-szektorral szemben, hanem becsületes adófizetőket hoz előnyösebb helyzetbe a jövedelmet részben vagy egészben eltitkolókkal szemben, működjenek azok bármelyik piaci szegmensben is.
Varga M István
