Míg az elmúlt évtizedben a vállalati leépítések gyakorlatilag csak a fizikai munkát végzőket érintették, addig a mostani válság a közép- és esetenként a felsővezetői garnitúra számára is kellemetlen meglepetéseket tartogathat. Kisebb, karcsúbb vállalati szerkezetet – adták ki sok helyen a tulajdonosok az új jelszót, a cégvezetők pedig ezt követve a teljes szervezet esetében az áramvonalasítást kell, hogy megvalósítsák.
A menedzsment területére is begyűrűző "buzz word" (mind többek által használt, felkapott kifejezés) manapság a "downsizing" lett. A szó szerinti fordításban kicsinyítést jelentő kifejezés a vezetők szótárában ugyan több az egyszerű kirúgásnál, hiszen számos más technikát is alkalmaznak ennek során (van, amikor kivásárolják a dolgozót, máshol a korai nyugdíjazásra ösztönöznek anyagilag stb.), ám végeredményben mégis csak a létszám és a költségek lefaragását jelenti.
Ez pedig az elmúlt napok példája alapján - így a kanadai Nortel, a brit BT vagy a német DHL esetében - immár a cégek központját is érinti. Így az adminisztratív létszám lefaragására is sor kerül, továbbá üzletágvezetők és felsővezetők munkája is feleslegessé válik.
Új fejezet a vállalatok szerkezetének kialakításában?
A fent említett cégek közül a Nortel esetében konkrét tervek is napvilágot láttak, miután bő egy hete kiderült, hogy a vállalat 3,4 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el a harmadik negyedévben.
A cég erre reagálva gyors költségcsökkentő lépésre szánta el magát: ez az elbocsátások mellett néhány tevékenység központi irányításának megszüntetését is eredményezte. Így például a vállalat nem koordinálja a jövőben a cég főhadiszállásáról az egyes egységek kutatás-fejlesztési tevékenységét, ahogy a marketinget sem. Ennek eredményképpen pedig elbocsátották a területek vezetőit, illetve az apparátusuk jelentős része is feleslegessé vált.
Miután elemzők szerint a gazdasági recesszió továbbra is a cégek feje felett lebeg, és a szűkülő piacok formájában időnként le is sújt, további elbocsátások várhatók a vállalati szektorban. Ez pedig mérettől függetlenül a teljes vállalati struktúrát érinteni fogja.
Szakemberek szerint mindez fordulópontot jelenthet az eddigi vállalatvezetési törekvésekben: a cégközpont és az egységek közötti párhuzamosságok mielőbbi megszüntetésével lehet költségeket megtakarítani. Mindebből pedig sokszor a "vízfej" fog rosszul kijönni, így a felsővezetők egy részét is maga alá temetheti a jelenlegi megrázkódtatás.
A jelszó: minimalizmus
Ezzel egy harmincéves folyamat végére kerülhet pont: a 70-es évek óta a multik csillagának emelkedésével egyetemben csíráztak ki, illetve nőttek hatalmasra a cégek központjai. Ugyan a 90-es években a magánalapok megjelenésével tulajdonosi oldalon és gyakori hatalomátvételével a vállalati központok egy részét is racionalizálták, ez a folyamat az évtized végén ismét fordulatot vett.
A 2000-es években pedig hiába indult meg a tevékenységek kiszervezése, többnyire csak a központok növekedésére volt példa, látványos leépítésekről csak ritkán számolt be a gazdasági sajtó.
Ugyan minden cég felépítése más és más, az adott helyzetre pedig ebből kifolyólag eltérő válaszokat kell a vállalatoknak adniuk, az azért könnyen megjósolható, hogy a vízfejek látványos megcsapolása csak most kezdődik. A cégközpontokban a jelszó a minimalizmus lett, ami immár nem a dizájnerek által csillagászati összegekért berendezett főnöki irodákra vonatkozik, hanem a karcsú, rugalmas szervezetekre és a vezetői gárdára. Mindez pedig a feladatok újraosztásával jár, és a cégeknek is el kell majd dönteni, mit várnak el és milyen feladatokkal és felelősségekkel ruházzák fel a központokat.
A megtakarítható költségek keresése közben egyre több vezető fog azzal szembesülni, amiről eddig nem is igazán tudott: mibe kerül a cégközpontok fenntartása – legalábbis a Maxxim Consulting felmérése szerint a 20 legnagyobb brit vállalat élén álló személyből 16-nak nem volt ilyen ismerete. Ez pedig azzal jár majd, hogy a gyenge mutatókkal vagy megroppant piacokkal rendelkező termelő egységek mellett a központokat éri a legnagyobb sokk, itt fognak a legtöbb embertől megválni.
Többet ésszel, mint erővel
A nagy központok közül az átalakítási folyamat következő áldozata minden bizonnyal az állami mankón tovább bicegni igyekvő AIG lehet. Az előbb 85, majd később 120 milliárd dolláros állami pénzzel megtámogatott biztosító több részlegét is értékesíteni kívánja, másokat esetleg megszüntet, illetve összevon már meglévőkkel. Mindez pedig szintén a cégközpont szerepének devalválódásával, illetve végső soron leépítésekkel jár.
A korábban a világ legnagyobb biztosítójának tartott AIG mindenesetre más pénzügyi vállalkozások számára is példa lehet, így a szektorban többen érdeklődéssel várják a társaság átalakítását, illetve ezzel párhuzamosan a szervezet egyszerűsítési folyamatát.
A karcsúsításnak ugyanakkor ésszerű keretek között kell megvalósulnia, figyelmeztettek más elemzők. Ahhoz, hogy egyáltalán értelme legyen fenntartani a cég vezetőit kiszolgáló létesítményt, ott valódi irányításnak kell folyni. Ahhoz azonban, hogy a válság közepette a központból navigálni tudják a cég hajóját, megfelelő mennyiségben kell rendelkezésre állnia a döntést segítő és azt meghozó munkatársaknak.
Ha túl drasztikus a leépítés, akkor a központ az értelmét veszítheti el, hiszen – egy nehéz időszakban, amikor talán még hangsúlyosabb szerepe van - a döntéshozatalnak és a stratégiaalkotásnak a lehetősége kérdőjeleződhet meg. Így tehát állandó dilemma lehet az is, hogy gondoskodjanak arról, hogy a központi irodában a megfelelő számú vezető legyen. Ennek kitalálása pedig - miközben valószínűleg sokkal fontosabb - egyúttal nehezebb is, mint valaha.
