"Ejnye, fiam, gondold végig még egyszer" - mondthatta Sólyom László köztársasági elnök, amikor az Országgyűlés tavaszi ülésszakának végén megfontolásra visszaküldte a kormánynak az állami vagyonról szóló tervezetét. Mint arról többször beszámoltunk, a kormánynak ki kellett dolgoznia egy EU-komaptibilis tervezetet az úgynevezett aranyrészvények, azaz szavazatelsőbbségi részvények felszámolására, mert az álam tulajdonában lévő részvények adu ászként funkcionáltak, ezáltal hátráltatták az unió egyik alapelvét, a tőke szabad áramlását.
A kormány által kidolgozott tervezet törzsrészvénnyé alakíttatta volna az aranyrészvényeket, és a szóban forgó cégek igagzatótanácsába egy saját embert ültetett volna, aki szavazati joggal nem rendelkezett volna, csak megfigyelői sztátusszal. A köztársasági elnök kifogása az volt, hogy ez a delegált az elvileg jövőre felálló, a jelenlegi vagyonkezelők (ÁPV Zrt., KVI stb.) utóda, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. embere lett volna. A delegált Sólyom szerint semmiféle felelősséggel nem rendelkezett a tervezet szerint (csak alkalmatlanság miatt lehetett volna felmenteni), ami elfogadhatatlan.
Megéhezett az OMV
Ezt követően egy piaci eseménysorozat arra ösztökélte a kormányt, hogy minél hamarabb dolgozza ki a stratégiai (energetika, távközlés) cégek védelméről szóló szabályt. Az osztrák állam kisebbségi tulajdonában lévő OMV ugyanis szemet vetett a Mol-ra, amelyben a magyar államnak - a közeljövőben immár semmit nem érő - aranyrészvénye van, ám tavaly túladott még meglévő törzsrészvényein. A számottevő közép-eurapi olajcégek közül így a legkönnyebben megszerezhető prédává vált a magyar társaság, nem véletlen, hogy az osztrákok a korábbi 10 százalékos részesedésüket június végén további 8,6 százalékkal növelték.
Az ezt követő kormányzati és társasági nyilatkozatháború mellett a Mol mindent megtett, hogy kigolyózza osztrák vetélytársát. Ebben az első perctől kezdve pertnere volt a magyar kormány: a miniszterelnök az ügy kirobbanását követően folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy megvédik a Molt. Mint fogalmazott: "Pont azért vittük a tőzsdére a korábban állami tulajdonban lévő olajipari vállalatot, hogy senki se szerezhessen felette száz százalékos irányítást". Hogy véleményét foganatosítsa, Gyurcsány Ferenc a július elején olyan szabályozás előkészítésére kérte fel az Igazságügyi Minisztériumot, amely biztosítja, hogy azok a vállalatok, amelyek külföldi állam közvetlen vagy közvetett irányítása alatt állnak, ne szerezhessenek irányítást a Magyarország számára stratégiailag fontos cégekben és üzletágakban.
Lex Mol: az orvosság
Az persze nyilvánvaló, hogy az állam nem avatkozhat bele a tőzsdén forgó cégek "magánéletébe". A spanyol kormányt is elmarasztalta Brüsszel, amiért megpróbálták megakadályozni az Endesa energetikai cég felvásárlását. De hasonló cipőben járt Németország is a Deutsche Telekommal. Vagyis időt és leginkább Brüsszelt álló javaslatot kellett kidolgozni.
Delegált és ajánlati stop
Az eredmény kérdéses, a beépített fékek ugyanis inkább fekvő rendőröknek tűnnek. A vagyontörvényben kifogásolt állami delegált személye talán tisztázott, a Mol ülésein a Magyar Energia Hivatal képviselője lehet majd jelen. A delegált köteles lesz jelentést készíteni, ha úgy tapasztalja: a cég döntései az államra nézve kedvezőtlenek vagy egyes, például az energiaellátásról szóló törvénybe ütköznek.
A tőzsdei cégek felvásárlására irányuló szándékokat is tompítani próbálja a tervezet. Így a feltételezett felvásárló nem tehet újabb és újabb ajánlatot abból a célból, hogy megbénítsa a cég működését és elbionytalanítsa annak partnereit és menedzsmentjét, esetleg ilyen módon az értékét is letörje. Egy ajánlattételt követően ugyanis hat hónapig nem nyújthat be ugyanarra a cégre újabbat. (Vagyis a jogszabály elfogadása után egy vételi ajánlatot kell csak visszautasítani, és fél évre biztonságban lesz a Mol.)
Elég, ha szimpatikus vagy
Ennél is fontosabb azonban az a kitétel, amely szerint az ajánlattevő a puszta árajánlata mellett egy komplett tervet is el kell készítsen és be kell nyújtson. Ebben részletezni kell a terveit a felvásárlandó társasággal kapcsolatban. A legkomolyabb fék azonban az, hogy ezt a tervet a kormánynak is jóvá kell hagynia. Vagyis a felvásárlás csak akkor indulhat meg, ha az államnak tetszik az ötlet, ha a felvásárló cég szimpatikus. Ez a kitétel egyébként megfelel a kormányfő és a menedzsment által eredetileg hangoztatottaknak, így az ellenséges felvásárlás - aminek az OMV tranzakcióját is minősítették - elképzelhetetlen lesz.
A mostani törvény - Gyurcsány által eredetileg megfogalmazottakkal ellentétben - az állami tulajdonú ajánlattevő cégek kizárásáról nem tesz említést. E mögött egy potenciális uniós figyelmeztetés mellett az is közrejátszhat, hogy a Mol felett Demoklész kardjaként lebegő osztrák befolyást sajátrészvény vásárlásokkal, illetve a cseh CEZ energetikai társasággal kötött stratégiai megállapodással elhárították. Ugyan a cseh vállalat nem szerzett irányító többséget (csak 10 százalékos részesedést fog), ám szemben az OMV egyharmados osztrák állami pakettjével a CEZ kétharmad részben van állami tulajdonban.
F. Szabó Emese - Király Béla
