Magyarországon jelenleg nyolcvan tankönyvkiadó osztozik a tizenötmilliárd forintos piacon. A nagy múlttal és sok esetben nemzetközi háttérrel rendelkező cégek persze ennek az összegnek jó részét "elviszik": az első tíz kiadó mintegy kilencven százalékban részesedik a tortából, tájékoztatta az mfor.hu-t Romankovics András, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) elnöke.
A többi kisebb vállalkozás speciális területeken - például a különleges, gyógypedagógiai tankönyvek piacán - próbál megmaradni, vagy kisebb, de speciálisabb kínálattal próbálja elnyerni a szülők, diákok és tanárok kegyeit.
Állam bácsi figyel
Abban a kicsik és a nagyok is egyetértenek, hogy a tankönyvpiac legnagyobb problémája a túl nagy állami kontroll. Kis János Tamás, a legnagyobb magyarországi kiadó fejlesztési igazgatója lapunkak azt mondta, hogy sokkal jobb lenne a szektor számára, ha valódi versenyfeltételek uralkodnának. Ebben a helyzetben kiszámíthatóbb lenne a rendszer működése, és nem utolsósorban javulna a tankönyvek minősége is.
A tankönyves kamarának is nevezett TVOT elnöke szerint a bürokrácia leépítésével és a valódi piaci szemlélet bevezetésével a kisebb cégek is megerősödhetnek, tőkéjük nagy részét nem kellene a hivatali eljárások kifizetésére fordítani.
A kiadók ugyanis nem keveset fizetnek azért, hogy felkerüljenek az úgynevezett tankönyvlistára. A kamara elnöke egy átlagos, 200 oldalas kiadvány hatósági vizsgálatának és engedélyeztetésének költségét félmillió forintra teszi, de beszéltünk olyan kiadóval is, ahol egymillió forint körüli összegel számolnak egy népszerű könyv esetében.
A kisvállalkozások jó részénél nincs ennyi szabad tőke, hiszen jó részük pedagógusi kapcsolatokra alapozva, akár tőke nélkül indult, az eladásokból befolyó összegek csak a fenntartásra elegendők. A nagy kiadóknak természetesen nem jelent akkora gondot ezeknek az összegeknek a kifizetése, de azért - ahogy azt Kis János Tamás elmondta - biztosan lenne máshol is helye a pénznek, például a marketingköltségvetésben.
Tanárlátogatók
A vevőket meggyőzni ugyanis nem könnyű feladat, és ebben a versenyben is hátrányból indulnak a kisebb cégek. A nagyvállalatok ugyanis megtehetik, hogy a gyógyszergyárak orvoslátogatóihoz hasonló munkára alkalmaznak embereket. Az ő feladatuk megyőzni egy-egy iskola vezetését arról, hogy a kiadó könyveiből válogassa össze a diákok csomagját.
Természetesen, ahogy az orvoslátogatók esetében is, a könyves cég embereinek is "joga van" előnyöket kínálni a rendelésekért cserébe. Sok esetben például az iskola alapítványa kap támogatást. Ez a terület azonban igencsak ellenőrizhetetlen, tehát a könyveskamara elnöke azt sem zárta ki, hogy akár magánzsebekbe is csusszanhatnak pénzek. Ami a legális meggyőzést illeti, Romankovics András becslése szerint a 15 milliárdos piac öt százaléka megy el ilyen célokra.
Azt a kiadók nagy része elismeri, hogy a piacnak egy előnye azért van: ha már megvan a vevő, nagyjából pontosan kiszámítható az éves bevétel. A tankönyvszezon tavasz végén, nyár elején indul, a rendelések ekkor kezdenek csordogálni a cégekhez.
Onnantól kezdve a cégvezetők biztosan tudják, hogy csak annyit kell befektetni - azaz egy adott könyvből legyártani -, amennyi biztosan megtérül. A gyártás, kötés nyáron zajlik, jó esetben pedig augusztus elejére már az iskolákban vanak a könyvek. A rendszerváltás környékének egyik nagy problémája, a tankönyvellátás akadozása mára eltűnt, ám ezzel együtt egy jól kipróbált rendszer is a ködbe veszett: az állami hitelgarancia intézménye.
Megszűnő kiszámíthatóság
Korábban ugyanis a tőkehiányos cégek banki hitelt vehettek fel a könyvgyártás folyamatának finanszírozására. Mivel a rendelések alapján pontosan ki lehetett számítani, hoy mennyit kell befektetni, a kisvállalkozások nem "szálltak el", azaz nem vettek fel annyi hitelt, amennyit ne tudtak volna visszafizetni.
A tankönyvek ára szeptember végére megérkezett a cégekhez, így a kölcsönt vissza is tudták fizetni, az államnak nem kellett a zsebébe nyúlnia. Bár Romankovics András szerint kár volt megszüntetni ezt a rendszert, egy közelmúltban született tanulmány azt állapította meg, hogy már nem sok cég használta ki az állami garanciát.
A tankönyvpiac kiszámíthatósága azonban megszűnőfélben van. Egyrészt az idei évtől eltörölték a minden gyermek után az iskoláknak járó 2400 forintos állami tankönyvtámogatást. 2007-től az iskola csak a rászorulók után kap pénzt (tanulónként 10 ezer forintot), amiből azonban ingyen kell a támogatásra jogosult diákoknak könyvet adnia - akár örökre, akár használatba. A minden tanuló után járó állami támogatás megszűnése azért érinti nehezen a kis cégeket, mert ennek a keretnek a terhére főleg az általuk gyártott "extrákat", egyedi olvasókönyveket, munkafüzeteket rendelték meg a tanárok.
Hátrányos a kis kiadók szempontjából a kötelező tankönyvlista bevezetése is: jövő évtől ugyanis az iskolák csak olyan könyveket rendelhetnek meg, amik átmentek az állami rostán. A kis kiadók eddig megspórolhatták a könyveik "bevizsgálásával" járó költségeket, hiszen a tanárok akkor is dönthettek egy-egy kiadvány megvásárlása mellett, ha az nem volt rajta a listán.
Boltba kerülnek a könyvek
Jövőre azonban ezeket a költségeket már nem tudják megtakarítani. Szekeres Zsuzsanna, a Logopédia Kiadó Kkt. ügyvezetője szerint ez a lépés a szülőket sújtja majd leginkább: "A mi könyveink speciális írás-, olvasás-, és beszédtanítást igénylő gyerekeknek készülnek. Jók a visszajelzések, a tanárok és a szülők is szeretik használni kiadványainkat. Nagyon valószínű, hogy ha az iskola már nem veheti meg ezeket a könyveket, akkor a szülő szépen beballag az iskola melleti könyvesboltba, és megveszi ott. Persze drágábban: a kiskereskedelmi értékesítés kockázatosabb, ezért a bolt és a terjesztők nagyobb hasznot raknak az alapárra" - mondta lapunknak a pedagógus-cégvezető.
A másik lehetőség a felvásárlás. Kis János Tamás, a Nemzeti Tankönyvkiadó fejlesztési igazgatója szerint is vannak a piacon értéket termelő vállalkozások, amelyek jól becéloztak egy-egy kis területet, és ott gyakorlatilag tőke nélkül is tudnak érvényesülni.
"Természetesen figyeljük a lehetőségeket, és nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egy-egy sikeres tankönyv továbbélését az fogja biztosítani, hogy valamelyik nagy cég a kiadványt jegyző vállalkozás hóna alá nyúl" - tette hozzá.
Jakab Gusztávné, az Írisz Book kiadó igazgatója nem zárkózna el egy ilyen megoldástól. Viszont attól tart, hogy a mamutok megvárják, míg a kisvállalkozások valóban lehetetlen helyzetbe kerülnek, és akkor majd áron alul is felvásárolhatók lesznek.
Csak egy a biztos: a kamara folytatja a tiltakozást, a tankönyvpiacon tehát további csatározások várhatók.
L. Nagy Gábor
Menedzsment Fórum
Kapcsolódó anyagok: Tankönyvpiac: trükköző iskolák, lobbizó kiadók Bekeményítettek a hazai online könyváruházak 45 tonna telefonkönyvet gyűjtöttek vissza az iskolások
