Budapest vendége lesz Antonio Pappano
|
|
A londoni Covent Garden minden idők legfiatalabb zeneigazgatója olasz szülők gyermekeként született Angliában, zongorázni és vezényelni tanult, s mindkét minőségében bámulatosan gyorsan bontakozott ki nemzetközi karrierje. Bizonyára nem véletlen, hogy a zongorista-karmester Barenboim felfigyelt az ifjú zenész képességeire, és Bayreuth-i fesztivál-produkcióihoz (Trisztán és Izolda, Parsifal, Ring) asszisztensének választotta. A zenés színpad iránti érzékenységét több színház is igyekezett kamatoztatni, dolgozott a Norvég Operánál, a San Franciscói és a Chicagói Operánál, a Théâtre du Châtelet-ben, a Berlini Staatsoperben. Koncert dirigensként pedig a legnagyobbakat vezényelte, a Londoni Szimfonikus Zenekart, a Clevelandi és Chicagói Zenekart, a Los Angeles-i és a Berlini Filharmonikusokat, valamint az Amszterdami Royal Concertgebouw Zenekart.
A magyar zenerajongók eddig elsősorban lemezekről ismerkedhettek karmesteri képességeivel. A lemezpiac újdonsága például az a CD, melyen Rachmaninov zongoraversenyeit vezényli a Berlini Filharmonikusok élén, a szólót a norvég sztár-zongorista, Leif Ove Andsnes játssza. Egy másik, szintén a napokban megjelent CD pedig arról tanúskodik, hogy Pappanónak a karmesteri sikerek mellett jut ideje a zongorázásra, ezen a lemezen ugyanis nem csak vezényli Sosztakovics Csellóversenyét, hanem a szerző Csellószonátájában zongorán is közreműködik Han-Na Chang partnerekét. Az elmúlt években megjelent operafelvételei pedig még a legkényesebb ízlésű, legkifinomultabb operarajongókból is csak elismerést váltottak ki. A Don Carlos, A fecske, A triptichon, a Werther, a Tosca, a Trubadúr, a Fordul a csavar című művekből készült CD-k a darabok legjobb felvételei közé tartoznak. 2000-ben az év művészévé választotta az angol Gramophone Magazin. Operavezénylései között különösen emlékezetes volt a Bohémélet londoni előadása (1990), vagy egy 1993-as bécsi beugrás, amikor az utolsó pillanatban helyettesítette Christoph von Dohnányit a Siegfried új rendezésében. Nem csak megmentette, hanem kirobbanó sikerrel vezényelte a premiert. Az ekkor 34 esztendős dirigens előtt hamarosan megnyílt a New Yorki Metropolitan Opera, ahol Csajkovszkij Anyeginjében mutatkozhatott be. Bayreuthban, karmesterként a Lohengrinben debütált, 1999-ben. A Covent Garden 2004-2005-ös évadában Wagner Ringjét, valamit két Verdi-operát, az Álarcosbált és az Otellót vezényelte. A nemzetközi énekes világ olyan csillagaival dolgozott együtt, mint Roberto Alagna, Angela Gheorghiu, José van Dam, Cristina Gallardo-Domas, Maria Guleghina, Neil Schicoff, Thomas Hampson, Patricia Pétibon, Violeta Urmana, Natalie Dessay valamint Placido Domingo és Deborah Voigt.
Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy az elmúlt tizenöt év művészi lendülete átragadt Szent Cecíliai római muzsikusaira is?
