Csak megvezetjük az EU-t és minden rendben lesz?
Kapkodás jellemzi az átalakítást célzó intézkedéseket
Noha a kabinet - a program hiátusait pótlandó - hamarosan elkezdett a reformokról beszélni (oktatási reform, árreformok), továbbá előrébb hozta a több-biztosítós egészségügyi rendszerről és a nyugdíjreformról korábban kilátásba helyezett döntések dátumait - ezek az utólagos kiegészítések inkább kapkodásra, mintsem határozott kormányzati elképzelésekre utaltak. Arra, hogy a kormány megpróbál utána futni a pénzének.
A frankfurti és a londoni találkozások is ebbe a sorba illeszkedtek. Ezek egyik itthon kommunikált tanulsága az volt, hogy a piacok nem ismerik jól a csomagot, mert nem vették észre, hogy annak felét a kiadások faragása teszi ki. Mentségükre csak az szolgált, hogy ez utóbbi fele nem szerepelt az Új egyensúly programban; a 2007-re előirányzott 1000 milliárd forintos hiánycsökkentés a bemutatott adóemelésekből így is összejött. (Vagyis vagy a bevételnövelés programja dezinformatív, vagy a hiánycsökkentés mértéke.)
Az Új egyensúly programban foglaltak és az azt követően bemutatott lépések legfőbb problémája, hogy összességében bár mennyiségileg helytállók, minőségükben nem lépik át annak az ötlethalmaznak a tartalmát, amelyből süt, hogy a cél a mielőbbi stabilizáció felmutatása a brüsszeli pénzek lehívhatósága érdekében. Aztán majd minden rendbe jön magától, a fejlesztések megindulásával. Ez a kormányzati elgondolás kevés, felületes és nem meggyőző.
Monetáris politika nélkül nem ismételhető meg a Bokros-csomag sikere
A Bokros-csomag sikerét a fejlesztésekre és az export ösztönzésére koncentráló, a vállalkozások javára történő jövedelem-átcsoportosítást preferáló gazdaságpolitika, s nem utolsó sorban a Bokros-Surányi páros szoros együttműködése adta (a privatizációs bevételeken túl). Bár ma más a helyzet, mint tizenegy évvel ezelőtt, és az alkalmazható eszköztár is különbözik (nem lehet leértékelni, vámpótlékot beiktatni, csúszó árfolyamrezsimet bevezetni, nagy áremelkedéssel elinflálni az adósságot), de a stabilizációs gazdaságpolitika és az ehhez igazodó monetáris politika elengedhetetlen feltétele lenne annak, hogy a magyar gazdaság elkerülje a beláthatatlan következményekkel járó pénzügyi válságot.
Csak remélni lehet, hogy a szeptember elejéig elkészítendő konvergencia-program meggyőző gazdaságpolitikához igazítva mutatja be a rövid távú gazdaságstabilizáció teljes eszköztárát és a hosszabb távon hatásos államháztartási reformokat. Az időközben elfogadott törvényekkel, a realitások számbavételén alapuló 2007-re szóló költségvetés bemutatásával, amely hitelt érdemlő módon tartalmazza a GDP arányos államháztartási hiány 4-4,5 százalékpontos csökkentését, a kormány sokat törleszthet felhalmozott hitelesség-adósságából. Ma még van esély erre a forgatókönyvre is.
Petschnig Mária Zita
A szerző a Pénzügykutató Rt. munkatársa