Sok hibát követett el, ma már tapasztaltabb, és az agykontroll is segít
- Követett el nagy hibákat?
- Ó, persze! Rengeteget. Sok rossz személyi döntést hoztam, elküldtem, akit nem kellett volna, és fordítva: megtartottam, azt, aki nem szolgált rá. Végül megtanultam ezt a világot is, és a döntések meghozatalában nagy segítségemre vált az agykontroll módszere, amit a mai napig alkalmazok.
- Van, hogy nem célszerű Önre nyitni az ajtót, mert épp alfában meditál?
- Azért ezt nem a mindennapokban alkalmazom, inkább a hosszú távú döntések előtt, amikor végiggondolom az összes lehetséges kimenetelt, és az egymás mellé állított megoldások közül igyekszem kiválasztani a legoptimálisabbat - az agy tartalékait is kihasználva.
- Kezdetben tiltakozott az értékesítés ellen, mondván, nem ért hozzá, végül mégis belevágott.
- 1993-ban már elég nagy volt az ügyfélkörünk, emellett megvolt a szükséges bizalom irányunkba. Leginkább ők kérdezgették, miért nem adunk el, szívesen vennének tőlünk autót. Én ezt akkor egy szükséges rossznak tartottam. Felhúztam egy fóliasátort, és az volt az első autószalonom, míg a konkurenseknek már profi autószalonjaik voltak. De 1995-ben már én adtam el a legtöbb Peugeot-t. Ekkor a Peugeot azt mondta, építsek egy normális szalont, vagy ennyi volt.
- A garázs-szerviznél, később a nyugati autók javításánál, végül az értékesítésnél minden alkalommal az ügyfelek kopogtattak, hogy ugyan legyen már szíves kiszolgálni őket. Ritka ez. Említette a személyes nehézségeit a menedzsment ismeretek terén, de magának a vállalkozásnak sosem voltak mélypontjai?
- De, a Bokros-csomag nekünk is betett. Mint említettem, a Peugeot válaszút elé állított, hitelt viszont egyik bank sem akart adni. Végül nagy nehezen szereztünk hitelt, és hosszas tárgyalások útján sikerült megszerezni ezt a zuglói telket. A házamat kellett feltenni biztosítéknak. Na, akkor voltak álmatlan éjszakáim.
- Látszólag még ma is megviseli, ahogy erről beszél…
- Igen, mert akkor egy hajszálon függött minden. A fejlesztésekbe minden pénzemet beletettem, nem maradt tartalékom, és hát a lakosság sem költött túl sokat autóra, mindenkinek nehéz időszak volt az. Vészüzemen ment a vállalkozás, napi egyenleget vontam, hogy egyáltalán a fizetéseket ki tudjam gazdálkodni. Napról napra éltünk akkor. 1998-ra viszont helyreállt a rend, sőt már be is dugult a telep, terjeszkedni kellett. Akkor kezdtük el építeni az M3-as szalont, ami körül rengeteg probléma volt.
- De ezek már kellemesebb gondok voltak.
- Jóval. Itt már "csak" a Peugeot-val kellett harcolni, mert nekik nem tetszett a mi tervünk. Ragaszkodtak ahhoz, hogy az íróasztal mellett kitalált legkorszerűbb blue-box koncepciót kövessük, ahol a kocsik tágasabb téren vannak, tudatosan kellemesebb a világítás, nincs annyi króm anyag, sokkal barátságosabb a környezet. Ajtócsapkodások és viták után megnyitottuk az ország első blue-box Peugeot-szalonját.
- Ön, aki addigra már jó néhány kocsit eladott a kevésbé tudatosan felépített szalonokban, látott nagy különbséget a merchandising eszközök hatására?
- Az első időkben, amikor még nóvumnak számított az ilyen szalon, rengeteg új vevőt hozott be a kíváncsisága. Most már úgy látom, hogy nem ez számít, ez inkább a vásárlók eltérő igényeit szolgálja. Van, aki ilyen helyen vásárol szívesen, van, aki egy kisebb, családias szalonban. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a számítását.
- Hogyan értékeli a saját szakmai történetét?
- Büszke vagyok rá, de remélem, nem önhitt. Úgy érzem, mindig akkor értem egy sorompóhoz, amikor az felnyílt. Ha mégsem nyílt fel, más utat kellett választanom, aminek utólag nagyon örülök. A személyiségem is változott, mind emberismeret, mind önismeret terén. Mivel a lehető legalsóbb pontról kezdtem, élő kapcsolatot tudok kialakítani a portástól a vezető kollégákig. A felhalmozott tudásom pedig leginkább arra elég, hogy lássam, mennyi mindent nem tudok. Arra is rájöttem, nem csinálhatok mindent én, ma már egy menedzserkör segít a vezetésben, akiknek nagy szabadságot adok. Több-kevesebb sikerrel. Van, aki csak szóban él vele, de a fontosabb döntések előtt azért megkérdez, van, aki ténylegesen tud önállóan dolgozni. Én igyekszem csak akkor beavatkozni, amikor rossz irányba haladnak a dolgok.
- Hogyan látja a magyar autópiac helyzetét, és jövőjét?
- A kétezres évek elején nőtt a kereslet, így egyre több autókereskedés jött létre, majd igyekeztek ezt a fokozott igényt fenntartani, ami 2003-tól már inkább csak lufi volt, túlfutottak az eladások, olyanokat is behúztak a piacra, akik nem engedhettek meg maguknak egy autóvásárlást. 2004-ben bedőltek a hitelek, sok visszavett autó maradt a bankok nyakán, és csak ezután kezdődött a korrekció. A magyar piacra reálisan 160-170 ezer kocsi/év vásárlóerő a jellemző, ehhez képest 2004-ben 210 ezer kocsi fogyott. Most már visszaállt a reális eladási arány, bár az, hogy a politika megjelent az utcán, meglátszik az autóeladások számában is. Az olcsóbb autók vevői eltűntek, ott jelentős a csökkenés, a közepes és drágább kategóriáknál nincs nagy változás. A mi három márkánk pedig középkategória. De a politikának – pártoktól függetlenül – is bővíteni kell a lehetőségeket, és végre nem pártpolitikai, hanem országérdeket kell szem előtt tartani.
- Honnan jött a Nissan-megvásárlás ötlet?
- 2002-2004 között minőségi válság következett be a Peugeot-nál, megcsappant a vevői bizalom, és romlottak az eladási számok. Hiába javították már ki a hibákat, a bizalom visszanyeréséhez évek kellenek. Ezért is voltunk kénytelenek másfelé is nyitni. Ekkor került a képbe a Nissan, mint fantasztikus lehetőség. Nálam régi szerelem volt ez a márka, ráadásul vevő- és kereskedelem-barát szisztémára álltak át az utóbbi néhány évben, ami nagyon vonzó volt számunkra, és a japánok is nyitottak voltak felénk. Kutya kemény időszak volt az is, mert nagyon elhúzódott a pályázat, a Summitnál pedig már elterjedt, hogy fel akarják őket vásárolni. A bizonytalanság hatására romlott a teljesítményük, nekünk viszont kitartónak kellett lenni, még akkor is, amikor a józan ész már mást diktált volna.
-Megérte?
- Ezt csak öt múlva tudom megmondani.
- Szokott még autót szerelni?
- A feleségemnek néha apróságokat megcsinálok, de a mai kocsikat már nehéz otthon, a garázsban szerelni. A legtöbb alkatrészhez célszerszám kell.
- Ön melyik márkát választotta?
- Hol Peugeot-val, hol Nissannal járok.
- Van, aki majd átveszi az üzletet?
- Három gyerekem közül kettő dolgozik itt. De nincs kötelezettség, hogy továbbvigyék, majd eldöntik maguk.
Gábor Fanni
