Ukrajna előtt alapvetően három lehetőség áll, hogy orosz gázfüggését csökkentse. A széntüzelésre való áttérés, az Európából – főleg Lengyelországból és Magyarországról - történő ellenirányú gázszállítás és az energiahatékonyság növelése – erről Weiner Csaba, a MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa beszélt csütörtökön. A szakember előadásában azt elemezte, hogy a posztszovjet – és unión kívüli – államok milyen esélyekkel versenghetnek a földgázforrásokért és piacokért.
Ukrajna a posztszovjet térség legnagyobb gázimportőr országa, 2011-ben 44 milliárd köbméter földgázt vásároltak, elsősorban Oroszországból. Az ukrán gázfelhasználás 2011-ben elérte az 58,4 milliárd köbmétert. A gáztermelés és a felhasználás aránya elérte a 33,2 százalékot, tehát ilyen mértékben volt önellátó az ország.
Gázfronton már korábban sem volt felhőtlen az orosz és az ukrán viszony. Az emlékezetes 2009-es gázvita után a felek egy, Ukrajna számára igen kedvezőtlen szerződéseket kötöttek, ráadásul igen hosszú távra. A magas árak és magas előírt átvételi mennyiségek mellett az úgynevezett „ship or pay” klauzula is hiányzott a megállapodásból. Ennek lényege, hogy a gázvezetékeket birtokló országok garanciát kapnak arra, hogy vezetékeik nem fognak üresen állni és ezáltal bevételt termelnek. Ha ez mégsem így történne, tehát pl. Oroszország nem továbbítana gázt, akkor is kötelessége lenne a tranzitdíj egy részét Ukrajna számára kifizetnie. A helyzet némiképp rendeződött, amikor 2010 áprilisában, Harkovban a két ország megállapodott a kedvezményes gázárról. Ennek a kedvezménynek a fejében maradhattak az oroszok további 25 évig a Krími bázison.
Az ukrán válság kialakulása óta az oroszok hol felemelik, hol pedig csökkentik a gáz árát, amelyek egyébként az árformula alapján negyedévente határoznak meg. A tavaly év végi szerződéskiegészítésnek köszönhetően ugyanakkor a kedvezményt 2014-ben negyedévente „aktiválták”. Ennek az lett az eredménye, hogy 2014 első negyedévében még megvolt a kedvezményes ár (268,5 dollár ezer köbméterenként), aztán 2014 második negyedévében már nem kapták meg (az adósságra hivatkozva, ami egyébként már a kedvezményes árról szóló 2013 végi szerződéskiegészítéskor is volt), hanem (ahogy 2014 első negyedéve előtt) ismét a 2010. áprilisi harkivi megállapodás szerinti (kisebb) kedvezménnyel számláztak (385,5 dollár) – volna. Ez volt április 1-jén, aztán április 2-án elvették ezt a kedvezményt (érvénytelenítették a harkivi megállapodást, mert megváltozott a krími helyzet, s ezzel a flotta ügye is), s így lett 2014 második negyedévére az ár 485,5 dollár.
Mi a helyzet a további gázimportőrökkel?
A függetlenedés és a diverzifikáció kérdése azonban messze nem csak Ukrajnát foglalkoztatja. Rajta kívül hat olyan ország van még a térségben, amely nettó gázimportőr, vagyis önerőből nem tudja energiaszükségleteit fedezni.
Az ukrán mennyiség kevesebb mint felét, 20 milliárd köbmétert importált Belarusz, amely teljes egészében Oroszországtól függ, az átvételi árakat pedig 2013 óta az orosz belföldi árakhoz kötik. Függetlenségét az atomenergia, illetve a cseppfolyós gázimport alapozhatja meg. A diverzifikáció egy valós formája lesz az atomenergia, ha megépül az atomerőmű Belaruszban. Szintén teljes orosz függőségben van Moldova, amely annak ellenére fizet viszonylag magas árat a Gazpromnak, hogy az orosz gázóriásnak részesedése van a moldovai vezetékekben. Függetlenségét az építés alatt álló, Romániával közös gázvezeték és a megújuló energiaforrások adhatják.
Némiképp könnyebb helyzetben van Örményország, amelynek az orosz függés mellett Iránból is importál gázt, méghozzá nem pénzért, hanem áramért cserébe. Az örmények Irán felé nyithatnának, de az onnan érkező gáz egyrészt drága, másrészt a vezetékkapacitásokkal kapcsolatban is ellentmondásos nyilatkozatok merültek fel a sajtóban, az energatikáért felelős örmény minisztertől.
A kivételek közé tartozik Grúzia, amely a Gazpromtól kizárólag a tranzit után kap gázt. Az ország 2007 óta Azerbajdzsántól vásárol földgázt, bár 2008 elején még valamennyi érkezett a Gazpromtól is. Nem így Dél-Oszétia, amely az oroszok vevője, 2009 óta közvetlen vezetéken jön a gáz.
Szász Péter
mfor.hu
