Ahhoz azonban talán eleget, hogy látassuk, mennyire nem mindegy: együtt, vagy egymásnak feszülve élnek, cselekszenek a generációk. Az utóbbiból, az egymásnak feszülésből nagyon rossz hozadékú végeredmény kerekedik ki. Már ehelyütt is idéztük Lengyel Lászlót, aki Balatonszárszón, a Farkasházy villában, a hagyományos értelmiségi találkozón ezt mondta: korábban már kifejtettem, valószínűleg egy fiatal nemzedéknek kell már az európai Magyarországot létrehoznia –Szomorúan kell azt mondanom, hogy nekünk, az idősebb nemzedéknek kell hozzálátnunk. Kiderült, a nálunknál fiatalabbak, a 35 évesek, nem alkalmasak arra, hogy életre hívják azokat az intézményeket, amelyek nélkül nem lehet európaivá válni. Az utolsó, nem európai Szárszón erre a felelősségre kell ráébredni. Összesen 2,5-3 évünk van arra, hogy lerakjuk az európai Magyarország alapjait. Ha nem tesszük meg most, akkor Magyarország ebben az Európában egy sarokponton, szegényházi módon fog ülni.
Generációk egymásnak feszülve
A ki mit tud az informatikában társasjátékot mifelénk a nemzedékek vívják? Látszólag igen. Pontosabban: ők mindenképpen. Itt, az informatika világában a leglátványosabban. De a gazdaság, a társadalom megannyi más területén is számos hasonló ütközőzónát találunk. Pedig a világ már egyre több helyen megbocsát az idősebb korosztályoknak.
