6p

NIS2: rohamosan közeleg a határidő, kerülje el a bírságot!
Mit jelent a gyakorlatban a NIS2 a vállalkozások számára?
Hogyan válasszunk szolgáltatót a megfelelőség biztosításához?
Milyen eszközökkel lehet erősíteni a védelmet és mit kell tenni, ha támadás ért minket?

NIS2 újratöltve - IT-biztonság a gyakorlatban

2024. június 18.

Részletek és jelentkezés itt!

Az mfor.hu a hazai vállalatok vezetőit megszólaltató sorozatában ezúttal Bojár Gábor, Ocskay Szilárd és Jekler Rudolf mondta el véleményét három kérdésről, a hazai vasút versenyképességének növeléséről, a magyar cégek tőzsdétől való tartózkodásáról, illetve az amerikai kormány és az olajipari cégek közötti kapcsolatról.

Kevés hazai cég megy tőzsdére

A magyar cégek köztudottan "menekülnek" a tőzsde elől, csak nagyon kevesen élnek a tőkebevonás e speciális lehetőségével. Legutóbb az Állami Nyomda jelentette be ezen szándékát. Ön szerint mi az oka annak, hogy kevés hazai vállalat van jelen az értékpapírpiacon?

Bojár Gábor:

- A tőkepiaci kultúránk két szempontból is elmarad a világtól. Egyrészt a lakossági magtakarításoknak az egészségesnél sokkal kisebb hányada megy a tőkepiacon keresztül a reálgazdaságba. Másrészt a vállalkozások felkészültsége is ritkán éri még el a tőzsdén megkívánt szintet. Nekünk, vállalkozóknak azt kell jobban megtanulnunk, milyen növekedésre kell képesnek lennünk (és ezt hogyan lehet hitelesen kommunikálni) ahhoz, hogy a tőzsdei befektetők a kockázattal arányban álló megtérülésre számíthassanak. A Graphisoftnak az évezred végén viszonylag könnyű dolga volt, hiszen az IT-ipar olyan gyors növekedésen ment keresztül, hogy szinte minden IT-cég "tőzsdeképesnek" számított. Ez természetesen nem volt fenntartható, és most már nekünk is sokkal nehezebb a tőzsdén joggal elvárt növekedési ütemhez megfelelő stratégiát megtalálni és megvalósítani.

A vállalkozások idegenkedésének másik oka a tőzsde által megkívánt nyilvánosságtól és átláthatóságtól való húzódozás. Ezt a problémát azonban könnyebb legyőzni, mint az előzőt. A magyar vállalkozók tanulékonyak és hamar ki fogják számolni, hogy vagyonuk tőzsdei értéknövekedésével sokkal jobban járnak, mint a kisebb átláthatóság mellett megvalósítható "hatékonyabb" pénzkivételi módszerekkel.

Ugyancsak legyőzhető gondnak érzem a lakossági megtakarítások tőzsde felé terelését, hiszen ehhez "csak" alacsonyabb banki kamatokra és konzisztens tőkejövedelem-adózásra volna szükség. Hangsúlyozom, hogy "konzisztens" adózásról és nem adómentességről beszélek. Arra van szükség, hogy a háromféle tőkejövedelem, tehát a kamat, az osztalék és az árfolyamnyereség adója azonos legyen, és nem arra, hogy ez nulla vagy nagyon alacsony maradjon.

Az árfolyam-nyereségadó csak addig akadályozza a tőzsde fejlődését, amíg a kamatadó nulla. Ez utóbbi mellett felhozott hangzatos érv ("az egyszer már megadózott jövedelem újra megadóztatása") hamis, hiszen a kamatadó nem a már leadózott tőkét, hanem csak annak jövedelmét terheli. Le kellene már vetkőznünk azt a kommunizmusból itt felejtett beidegződést, hogy a kamat egy szociálisan szalonképesebb jövedelemfajta, mint a "tőzsdei nyerészkedés" haszna.

Tudom, hogy a bankkamat sok kisnyugdíjas szerény jövedelmét egészíti ki, míg az osztalékok és árfolyamnyereségek élvezői többnyire sokkal módosabbak. Erre az ellenvetésre két válaszom van: egyrészt a szociális kérdéseket soha nem szabadna a gazdaság és a pénzpiac jól bevált szabályzóinak torzításával megoldani, hiszen ettől csak a szociális kérdések megoldására fordítható torta lesz kisebb. Másrészt jó lenne a nyugdíjasok megtakarításainak egy részét is a tőzsde irányába terelni.

A már bejelentett tőkepiaci élénkítő csomagot - az elkerülhetetlennek látszó népszerűségi és a korrekt szakmai kívánalmak közötti - jó kompromisszumnak érzem.

Jekler Rudolf:

Ennek egyik oka az a tulajdonosi szerkezet, amely a Magyarországon működő cégekre jellemző: a multinacionális cégek meghatározó súlya a vállalati szférában. A "húzóvállalatok" között ez még inkább jellemző. Ezek a multik többnyire jelen vannak a tőzsdén, de jellemzően csak az anyacég, és az is ott, ahol bejegyezték. A helyi leányvállalatok vagy képviseletek többnyire nem a budapesti tőzsdéről biztosítják tőkeszükségletüket, hanem az anyacégen keresztül, tőkeemeléssel, vagy a vállalatcsoport egészével együttműködő bankoktól, hitelfelvétellel. A magyarországi képviseletek pénzügyi mozgástere tehát viszonylag szűk, a közös vállalati politika jegyében.

A másik ok a hazai, magyar tulajdonú vállalatok alacsony fokú érdeklődése a tőzsde felé. Ez fakadhat abból, hogy - éppen az előbb említett szerkezeti sajátosságok miatt - viszonylag kevés olyan magyar cég van, amely gond nélkül teljesíteni tudná a tőzsdére bevezetés kritériumait. Egy másik részüket talán az ezzel együtt járó átláthatósági követelmények riasztják vissza, ami visszavezethető némiképp a hazai üzleti életben fellelhető bizalmatlanságra is. Ezen a területen sokat segítene a középvállalati réteg megerősödése.

A képhez hozzátartozik, hogy a budapesti tőzsde a méreténél fogva talán nem is elég vonzó egy globális méretekben működő cégcsoportnak, hiszen a tőzsdei forgalom mértéke még a gazdaság fejlettségéhez képest is elég szerény. Magyarország részesedése a világ tőzsdei forgalmából alacsonyabb, mint amilyen a világgazdasághoz való hozzájárulásának mértéke. Valószínűleg el kellene érni egy olyan kritikus tömeget, ami után egyre-másra dönthetnek úgy magyarországi multicégek, hogy érdemes jelen lenniük a budapesti tőzsdén. A kritikus tömeg eléréséhez vezető egyik út a térségbeli tőzsdék fúziója lehet, amely Bécs-Budapest viszonylatban már el is indult.

Az előzőekből következően egyáltalán nem véletlen, hogy a hazai tőzsde húzócégeinek köre (a blue chipek) alapvetően néhány magyarországi központú nagyvállalattal egyenlő. A gazdaságpolitika ezen a magyar középvállalati szféra erősítésével, a tőzsde maga pedig a térségbeli integrációval tudna segíteni.

Ocskay Szilárd:

Magyarországon viszonylag kevés tőzsdeképes cég működik, és közülük is sokan gondolják, hogy igen bonyolult és drága mulatság kikerülni a tőzsdére. Tartanak attól is, hogy a jól működő, de kevésbé ismert vállalatok vonzereje csekély a befektetők számára, és ezért nem tudnak majd elegendő tőkét bevonni.

A kisebb cégek esetén annak a veszélye is fennáll, hogy néhány nem kívánt befektető vásárolja fel a részvényeket, és ezzel komoly befolyásra tehet szert a vállalat irányításában. A tőzsde önmagában való megítélése sem egyértelműen pozitív. A hektikus árfolyam mozgások miatt értékmérő szerepe megkérdőjeleződik: sokszor inkább egy fogadóirodának tűnik, ahol mindenféle eseményre lehet fogadni.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!