A magyar felsőoktatás helyzetével, azon belül is a jogász szakma foglalkoztatási viszonyaival, a jogi diploma értékével és a frissen végzett jogászok elhelyezkedési lehetőségeivel foglalkozó szakértők gyakran festenek pesszimista képet a munkaerő-piaci helyzetről. Mára szinte közhellyé vált megállapítás, hogy Magyarországon túlképzés van a jogász szakmában. Ennek ellenére azonban – ügyvédi irodák tapasztalatai alapján – bizonyos területeken kifejezetten nehezen lehet munkaerőt találni a piacon, így felmerül a kérdés, milyen okok húzódnak meg e kettősség mögött, miért beszélhetünk egyfelől diplomás munkanélküliségről, másfelől pedig nehezen csillapítható munkaerőigényről.
Viszonylag kevés az olyan hallgató, aki már az egyetemi évei alatt specializálódik, és az adott szakterületen elmélyült ismeretekkel rendelkezik, mindemellett pedig a megfelelő tájékozódás mellett határozott elképzeléssel és magas szintű elméleti felkészültséggel vág neki az álláskeresésnek – sorolta a lehetséges okokat lapunkkal Cselédi Zsolt, az Oppenheim Ügyvédi Iroda vezető partnere.
Mint mondta, a nemzetközi ügyvédi irodák és a nagyobb magyar tulajdonúak is nehezen találnak megfelelő munkaerőt a pályakezdők körében olyan állásokra, ahol magas követelményeket támasztanak a jelöltekkel szemben - mindehhez persze jó munkahelyi körülményeket, biztos szakmai fejlődést és hosszú távú perspektívát kínálnának számukra. Különösen nagy az igény az egyetemeken magas elméleti képzettséget szerzett, idegen nyelvet beszélő, tájékozott és a világra nyitott frissdiplomásokra. Mint a vezető partner hangsúlyozta, az Oppenheim tesz is a megfelelő szakembergárda érdekében, így a munkatársak képzésére időt és anyagi erőforrást biztosít, mind konferenciákon, mind belső képzéseken és workshopokon, emellett lehetőségük nyílik betekintést nyerni a külföldi partnerirodák munkájába is.
Nem reménytelen az elhelyezkedés
Bár egy frissen végzett jogász előtt számtalan lehetőség áll az elhelyezkedésre: bíróságon, ügyészségen, a közigazgatásban vagy a vállalati szférában helyezkedhet el, esetleg ügyvédi irodához szegődhet. Ugyanakkor azt tudniuk kell a hallgatóknak, hogy az évi nagyjából tízezer végzős joghallgatót a közigazgatási terület nem tudja felszívni és a magánszférában is limitáltak a lehetőségek.
Megoldást jelenthet a stabil tudás és a korai orientálódás. Cselédi Zsolt szerint fontos lenne korán szakosodni, ezzel szemben azonban a hallgatók jelentős része még az egyetem közvetlen befejezését megelőzően sem tudja, hogy mely jogterületen kíván majd elhelyezkedni diplomája megszerzését követően. A külföldi ösztöndíjak iránt sem túl nagy az érdeklődés, pedig igen nagy a kereslet rájuk: azok, akik a kinti munkát választják, akár egymás után többször is elnyerhetnek egy-egy ilyen pályázatot.
Úgy tűnik, a joghallgatók nem igazán törődnek a jövővel, ezt bizonyítja az is, hogy kevesen keresték fel közülük a napokban zárult jogi állásbörzét is, amit két budapesti egyetem tartott. Az Oppenheim vezető partnere tapasztalata szerint a megjelentek többsége sem volt tisztában a jogászok számára a magánszféra, azon belül is első sorban az ügyvédi irodák által kínált lehetőségekről.
Változtatni kell a képzésen?
A képzési rendszer sajátosságai szükségessé teszik, hogy a hallgatók már a diploma megszerzését megelőzően, negyed-, illetve ötödévben tájékozódjanak a lehetőségeikről, és orientálódjanak valamely jogterület és munkáltatótípus felé.
Ugyanakkor öt év alatt "csak" generalista képzésben részesülnek, amit egységes diploma követ, ráadásul a három év gyakorlatot követően esedékes szakvizsga is egységes a mai jogászképzési rendszerünkben. Így a hallgatók nincsenek rákényszerülve arra, hogy mélységeiben megismerjenek egy-egy szakterületet.
Szerinte érdemes lenne elgondolkozni egy szigorúbb rendszeren, mint amilyen a németországi, ahol a gyakorlati idő alatt minden jogterülettel megismerkednek a hallgatók. Náluk már a rotáció időszakában orientálódik a legtöbb jogászjelölt, ráadásul a többségük még egy másoddiplomás képzésben is részt vesz.
Kovács Zita
