A Goldman Sachs, a Morgan Stanley, a Merrill Lynch, a Lehman Brothers, a JPMorgan és a Bear Stearns cégeknél minden eddiginél nagyobb, összesen 36 milliárd dollár körüli nyereségprémiumra van kilátás. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai pénz az euróval és a fonttal szemben is vesztett nagyjából 12 százalékot, akkor ez az összeg 30 milliárd dollárra tehető.
Ezen az összegen természetesen emberek tízezrei osztoznak, a nevezett befektetési csúcsszerveknél az első számú vezetők éves bónusza átlagban 2,3 millió dollár körül lehet - számolta ki a Global Sage brit szakcég. Ám majd mindegyikük veszít Londonban ebből, ami összesen több mint 150 ezer fontot is jelenthet.
Gondot okozhat az is, hogy a legtöbb európai vezető a JPMorgan Chase-nél vagy a Morgan Stanley-nél fix dollárárfolyamra állapíttatta meg bónuszát. Viszont egyszerűbb az olyan befektetési bankárok helyzete, akiknek azt eleve helyi pénzben, euróban vagy fontban határozzák meg (lásd a svájci UBS-nél vagy a német Deutsche Banknál). Devizaüzleteknél pedig megszokott, hogy ezen pénzekre árfolyamkockázati ügyletet is kapcsolnak, hogy kivédjék az árfolyami gondokat.
Az európai vezetők alapfizetése egyébként nem is olyan sok: a londoni City-ben átlagban 140 ezer angol fonttal, 275 ezer dollár körüli összeggel kell számolni. Esetükben a jövedelem igen nagy része a bónusz, ami lehet részvény, részvényopció, és esetleg évekig nem is lehet lehívni. "Egy rossz árfolyamú" évben a fiatalabb, a ranglétra alsóbb fokozatain helyet foglaló bankárok mondhatók szerencsésebbeknek, hiszen náluk a kapott pénznek legalább fele a rendes bérlistás fizetés.
