Maga Tariceanu miniszterelnök is kénytelen volt beismerni a napokban, hogy egyes komoly infrastrukturálsi beruházások azért késnek, mert az építőipar hiányt szenved szakmunkás-kezekben. A kormány létrehozott egy tárcaközi bizottságot, melynek az a feladata, hogy a külföldön dolgozó románokat tájékoztassák az utóbbi időszakban bekövetkezett hazai bérezési rendszer pozitív változásairól, és rábírják őket, hogy térjenek haza.
Két egyetemi tanár, Marius Dinu és Cristian Socol "Románia az EU-ban – a konvergencia-lehetőségek" című tanulmányában külön fejezetet szentel a kérdésnek. Állításuk szerint a becslések szerint mintegy 1-1,5 millió, részben legálisan, részben feketén az Unióban dolgozó románt nehezen lehet hazacsábítani, hiszen az általuk havonta átlagban megkeresett 2129 eurót kevesen fogják tiszta hazaszeretetből feladni az otthoni, 400 euró körüli bruttó átlagbérért. Ugyancsak kimutatták, hogy amennyiben az európai bruttó bérek továbbra is 3 százalékkal, míg a romániai jövedelmek 6 százalékkal nőnek évente, Romániának akkor is 98 évre van szüksége a különbség lefaragásához. Ha a növekedési ütem az EU25-ben megmarad 3 százaléknak, s Romániában eléri a 10 százalékot, ez az időszak akkor is 33 év lesz.
A legnagyobb különbség az egészségügyben tapasztalható. Ebben a szektorban a havi román átlagbér 700 lej (mintegy 205 euró), addig a fehérköpenyesek az Unióban ennek pont a tízszeresét vihetik haza - számol be a Bursa című lap.
Egyre gyakrabban merül fel a Moldovai Köztársaságból, Ukrajnából és Kínából való munkaerő-import gondolata. A tanulmány készítői ezt sem tartják jó megoldásnak, hiszen a járulékos költségekkel együtt (hivatalos dokumentumok beszerzése, szállás biztosítása, esetenként a nyelvi felkészítés) egy külföldi munkás foglalkoztatása olyan luxus, amit a román munkáltatók többsége nem engedhet meg magának.
Menedzsment Fórum
