Ha egy vezetőnek egy másik országban egy új helyen kell végeznie munkáját, számos probléma merülhet fel, amelyek fejfájást okozhatnak neki. Legelőször is segíteni kell ezeket az úgynevezett expatokat (azon személyek, akik tartósan más országban, kultúrában élnek) beilleszkedni, és elfogadtatni őket egy más nemzetiségű csapattal és vezetőkkel.
Később gondot okozhatnak a különböző szervezeti kultúrabeli különbségek, például a szóbeli vagy írásbeli kommunikáció elfogadottsága, a nyitottság szintje, a felelősséghez és a hatalomhoz való viszony milyensége, az időgazdálkodásbeli különbségek (határidők tartása, prioritások kezelése), a gyorsabb vagy lassabb munkakultúra, a változáskezelés mássága, illetve a kommunikáció és a kapcsolattartás kérdésének kezelése.
Figyelembe kell venni az új helyen dolgozó vezetők elvárásait más nemzetiségű beosztottak, illetve vezetők esetén. Illetve külön hangsúlyt kell fektetni a reintegráció előzetes támogatására: fontos, hogy a kapcsolattartás ne szakadjon meg a magyar anyavállalattal, a kollégákkal és a vezetőkkel.
Nem szabad elfelejteni, hogy a megbízás után is van élet, így pontosan tudnia kell, mit várnak el munkahelyén a jövőbeli munkavégzést illetően. Mindezeket könnyebb lehet elérni, ha például megbíznak egy coachot, hogy vezesse az új helyzettel nehezen megbirkózó menedzsert.
A magyarok pesszimizmusa sok helyen gondot okozhat
A Business Coach Kft. - amely régóta foglalkozik expat vezetők támogatásával - egyik ügyfele egy nagy nemzetközi cég hazai vezérigazgatója volt, aki regionális pozíciója révén külföldön dolgozott. Az amerikai tulajdonos kérése az volt, hogy addig tartson a coaching, amíg egyszer az illető végre a standard heti telefonbeszélgetéseik első kérdésére ("Hogy vagy?") azt fogja válaszolni: "Nagyon jól". A coach tudta, hogy ez nem kis feladat, hiszen akire az amerikai főnök azt mondja, pesszimista, az magáról úgy gondolja, hogy realista, mert a magyarok alapból borúlátóbbak a legtöbb nemzetnél.
Az első eszköz, amit Hegedűs Dóra business coach használt, a boldogsággörbe volt. Megkérte ügyfelét, hogy születésétől a mai napig bezárólag rajzolja fel, körülbelül milyen volt a boldogságszintje, majd jelölje be rajta a kiugró pontokat, hogy mikor volt nagyon elégedett és miért.
Ezután szűkítették az időtávot, és amikor csak az elmúlt egy hónapból kellett felidézni a jó dolgokat, az már nagyon nehezére esett a vezetőnek. A házi feladat pedig az volt, hogy két héten keresztül, óránkénti bontásban kell az ügyfélnek valami jó dolgot beírnia, ami épp történt vele.
Két feltételt szabtak: a 14 nap, 14 ébren töltött órára felosztott táblázatban egyetlen cella sem lehet üres, és egyetlen dolog sem szerepelhet kétszer. A cégvezető teljesen elképedt, hogy miért kell neki ilyen dolgokkal foglalkoznia. Szkeptikus volt, nem hitt a sikerben.
"Apróságok" is segíthetnek
Még le sem telt a két hét, amikor megcsörrent a coach telefonja: "Képzeld, irogatom a listát, még egyetlen cellát sem hagytam ki, és ma reggel hívott az amerikai főnököm, megkérdezte, hogy vagyok és véletlenül az csúszott ki a számon: jól. Nagyon jól, mert ma reggel én vittem a gyerekeket az oviba, amiért kaptam egy óriási puszit, majd örömömben a munkába jövet vettem a titkárnőmnek egy nagy doboz csokit, aki elsírta magát a boldogságtól, és azzal gondoltam folytatni a napot, hogy a beosztottaimnak odaadom azokat az újságokat, amik a nevemre érkeznek, de nincs időm elolvasni és bontatlanul állnak... jajj, de várj csak, akkor most már véget is ér a coacholásom? Akkor bocs, inkább azt mondom: nagyon rosszul vagyok!"
Csupán annyi történt, hogy az ügyfél megcsinálta a házi feladatát, és szembesült vele, hogy milyen sok apró öröm éri az életben, amiket eddig észre sem vett maga körül. Ezek után, mivel kiderült, hogy a coach nem saját szórakoztatására találja ki a feladatokat, már mindent sokkal nagyobb kedvvel csinált végig: a képernyővédőn az eddigi szöveget lecserélte egy pozitív tartalmú közmondásra, szintén ilyen emlékeztetőt állított be a mobilján, és saját maga érdekében választott magának egy cégen belüli segítő társat, aki mindig bokán rúgja, amikor tárgyaláson negatív, pesszimista mondatok hagyják el a száját.
Bár a külföldön dolgozók sokszor maguktól meg tudják oldani a kulturális különbségekből adódó problémákat, másoknak szükségük lehet segítőre. A business coachok például a legtöbbször maguk is dolgoztak külföldön, és mint vezetők megtapasztalták, milyen kihívások származhatnak abból, ha eltérő nemzetiségű vezetőkkel és beosztottakkal munkálkodnak együtt.
