Mennyire elvárás ez manapság, a pénzen kívül milyen formában szoktak és tudnak segíteni a vállalatok, mik a kiválasztási szempontok, mennyire követik nyomon a támogatás útját az adakozók, személyesen is részt vesznek-e a vezetők a jótékonysági akciókban, és végül, de nem utolsó sorban fontos-e a sajtóvisszhang. Ezeket a felvetéseket járta körül az Mfor.hu három oldalról. A megkérdezettek mindegyike érintett a témában, de más-más aspektusból látja azt.
Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezető igazgatója
Szerintem az adakozás mind őszinte segítségnyújtás, mind kötelesség. Része az egyre divatosabb CSR (felelős vállalati működés) rendszerének. A Concorde szociális, egészségügyi, kulturális és sport területen aktív civil programokat, intézményeket támogat. Kiemelt szerepe van ezen belül az egészségügyi vagy szociális programok támogatásának, azon belül a segítséggel élők európai szintű ellátásának, terápiájának, esélyegyenlőségének elősegítésének.
Pénzzel és szakmai támogatással is próbáljuk segíteni a rászorulókat. Évente jelenleg 70 millió forintot fordítunk támogatásokra, vagyis nagyjából az árbevételünk másfél százalékát, ami kimagasló mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban és a cég jövedelmeinek legnagyobb tulajdonosaiként ez azt jelenti, hogy a pénz nagy részét saját magunk adjuk. Az összegek nagy részéről az árbevételünk és nyereségünk függvényében döntünk, de egy részét már évközben megítéljük és kifizetjük.
A támogatásokat nemcsak nyomon követjük, hanem általában pro-aktívan határozzuk meg azok kereteit, céljait és a célok elérésének mérését is. A legtöbb projektünk programok részeként működik és összefügg más programjainkkal. Így például a zenekultúra támogatását természetesen kombináljuk a zeneterápiás lehetőségekkel, fiatal tehetségek gondozásával és segítséggel élők számára szervezett zenei programok támogatásával. Én személyesen több alapítvány munkájában veszek részt a kuratórium vagy a felügyelő bizottság tagjaként, illetve végzek önkéntes tevékenységet, alapvetően a Concorde non-profit tevékenységeiért (is) felelős vezetőként.
Radácsi László, a B&P CSR management ügyvezető igazgatója
A vállalatok világszerte egyre tudatosabbak jótékonysági tevékenységükben. Külföldön egyre kevesebb példát látunk arra, hogy egy-egy vezető személyes értékei és elkötelezettségei alapján költenének el vállalati pénzeket. Sokkal inkább jellemző, hogy a jótékonyság is a vállalati filozófia és értékek kommunikációjának eszköze. Fontos, hogy a tudatosság nem az őszinteség ellentéte: épp ellenkezőleg. Az adományozás hozzákötése a vállalati értékekhez hozzájárul ahhoz, hogy a cégek az erre a célra fordított összegeket átlátható módon, a célcsoportokat pontosan meghatározva, a szóba jöhető szervezetek közt minél világosabb szempontok alapján döntve, az adományozással kapcsolatos kommunikációt jól megfontolva, a folyamatot ellenőrizve és mérve tudják gyakorolni a társadalom szempontjából fontos tevékenységüket.
Magyarországon egyelőre még kevés cégnél figyelhető meg ilyesfajta tudatosság, sokkal jellemzőbb, hogy a vállalatvezetők magánemberi érzelmeik alapján hozzák meg a jótékonyságról szóló döntéseket. Az érzelmek természetesen fontosak, hiszen együttérzés, a szolidaritás fontosságának átélése nélkül nehezen képzelhető bármilyen jótett.
Személyesen azt gondolom, létezhet a jótékonykodásnak ízléses kommunikációja, viszont magam is rossz érzésekkel figyelem az adományaikkal túl hangosan kérkedőket.
A jótékonyság fő időszaka Magyarországon egyértelműen a karácsonyt megelőző időszak, igaz ez a magánemberi és a céges jótékonykodásra is. Az elmúlt években egyre több olyan vállalati akcióról kapunk hírt, amikor nem pénzt, hanem tárgyi ajándékokat, esetleg a vállalat munkatársainak munkavégzését ajánlják fel a cégek adományként.
Fontos szempontnak tartom, hogy a vállalatok vonják be munkatársaikat a jótékonyságba: erre még akkor is lehetőség van, ha a cég pénzt kíván adni. Ilyenkor például meg lehet szavaztatni a munkavállalókat az esetleg már előzetesen tematikusan megjelölt célokról. Ha a munkatársakat bevonják ezekbe a döntésekbe, a cégek nemcsak arra számíthatnak, hogy dolgozóik elkötelezettebbek és büszkébbek lesznek, hanem azt is láthatják majd, hogy a munkatársaik magánemberként is aktívabb jótékonykodóvá válnak. A vállalati és magán jótékonyság ötletes összekötése lehet az "1+1" típusú akció, amikor az adott értékű magánemberi adakozás mellé a vállalat egy pontosan ugyanakkora összeget ajánl fel a kiválasztott szervezetek számára.
Én évek óta egy olyan alapítványt támogatok, amely szegény gyermekek étkeztetését biztosítja. Saját két gyermekem a társadalom szerencsésebbjei közé tartozik, és személyesen nehezen viselem, hogy mások számára még a napi egyszeri meleg étkezés is csak ilyen alapítványokon keresztül biztosítható.
Patzauer Gábor, a Csodalámpa Alapítvány alapítója
A jótékonyság sohasem kötelesség. Magyarországon is nő már az olyan cégek száma, ahol nem csak a felsővezetők valamelyikének személyes szimpátiája miatt támogatnak valamilyen civil szervezetet, hanem azt is mérlegelik, mi ebből a cég haszna és már a tervezéskor figyelembe veszik ezt. A hasznosság és őszinteség nem zárják ki egymást: tudomásul kell venni, hogy egy menedzsmentnek a tulajdonosok felé el kell számolnia minden fillérrel.
Fontos hatás a tudatosság irányába az EU 2003/C 39/02 számú ajánlása a cégek társadalmi felelősségvállalásáról, amit az EU a fenntartható növekedés fontos alapjának tart.
Egyre több vállalat, és trénercég szervez olyan csapatépítő tréninget, amely összeköthető a cég társadalmi elfogadottságának növelésével: pl. valamilyen látványos dolgot építenek, hoznak helyre a munkatársak és nem utolsósorban a cég nevét is megjelenítik a "tett" helyén.
A pénzbeli támogatások általában pályázatok útján juthatnak el a támogatottakhoz. A Magyarországon kialakult pályázati gyakorlat projekteket követel meg. Ebbe a Csodalámpa Alapítvány tevékenysége nem nagyon fér bele: vagy az idén már kétszáznál több teljesített kívánság mindegyike 1-1 projekt, vagy a Csodalámpa tevékenységének egésze a projekt. Mi ez utóbbit igyekszünk érvényesíteni, ugyanis esetünkben egy megvásárolt ajándék költségének sokszor sokszorosa a megszervezéshez szükséges általános költség (pl. rengeteg telefonálás, háttér-adminisztráció, bér), amit viszont a legtöbb pályázat feltételrendszere kizár. A mi esetünkben inkább a széles értelemben vett természetbeni támogatás jellemző, azaz 1-1 ajándék vagy éppen repülőjegy ingyenes vagy nagyon kedvezményes biztosítása.
A támogatók egy része szeretné ugyan, ha a neve megjelenne a sajtóban, azonban erre a legtöbb orgánum nem hajlandó, mert reklámbevétel kieséstől tart. Pedig ez sokkal inkább az általános adományozási hozzáállást javítaná: ha ő adott, akkor én sem maradhatok le. A legszélsőségesebb azonban az a felfogás, hogy egy, az alapítványról készített TV riportban nem mutathatják be a www.csodalampa.hu címet, mert az reklámnak minősül. A reklám fogalma valamilyen áru, szolgáltatás haszonnal történő értékesítéséhez kapcsolódik, még a médiatörvényben is…
A Csodalámpa folyamatosan kapja és teljesíti a súlyos beteg gyerekek kívánságait, és így támogatóink sem "szezonálisak". Ha azonban a gyerekkórházakat kérdezik, ott a támogatások szezonalitásának vélelme nem alaptalan, egyrészt év vége felé látják a cégek, van-e olyan pénzük, amit támogatásra elkölthetnek (akár a tervbe beállítotton felül), másrészt itt a Mikulás, a Karácsony. Sajnos ez utóbbi néha furcsaságokat is okoz: ha egy gyerekkórházba 17 különféle "céges Mikulás" jelentkezik be, az egyrészt különös, másrészt viszont a gyerekek ugyanannyira vagy sokkal jobban örülnének februárban vagy júliusban, az ajándékozási "holtszezonokban" az ajándékoknak. Ez persze elsősorban a tudatos támogatási politika hiányára vezethető vissza, meg arra, hogy ezek a "Mikulások" nem tudnak egymásról.
A Csodalámpa igen nagy hangsúlyt fordít arra, hogy a támogatóink konkrét és általános értelemben is visszajelzést kapjanak arról, hogy mit támogattak. Negyedévenként hírlevelet kapnak partnereink és honlapunkon minden kívánságról beszámolót publikálunk, ahol az azt támogató cégek logója, linkje - ha engedélyezik – megjelenik. De nem egy esetben erre nem tartott igényt az adományozó.
Gábor Fanni
