- Jelenleg már minden a pénzügyi válságról szól, amely lassan a hazai cégek életébe is beszivárog. Érez-e már ebből valamit a Don Pepe, vagy egyelőre minden a legnagyobb rendben?
- A vendéglátás mindig a gazdaság fokmérője: az éttermek egyből megérzik, ha jól vagy rosszul megy az országnak. Míg néhány évvel ezelőtt még kétszámjegyű - igaz, egyre csökkenő - bővülést produkáltunk éves szinten, addig év eleje óta gyakorlatilag stagnál a forgalom. Az esztendő utolsó két hónapjára már nem is várunk változást, azaz idén várhatóan alig fogjuk meghaladni - ha egyáltalán - a 2007-ben elért 6,147 milliárd forintos árbevételünket. 2009 első negyedévében viszont komoly forgalomcsökkenéssel számolunk, amit korábban már bevált marketingakciókkal próbálunk majd kompenzálni.
- És mi a helyzet a profittal? Bár a Don Pepe a korábbi éveket általában nyereséggel zárta, most a stagnáló kereslet és a nyersanyagárak komoly mértékű növekedése veszélyeztetheti ezt a célt.
- Az októberi számokat látva az idei célokat sikerül hozni, és nyereséges marad a társaság. A profit mértékéről nem kívánok nyilatkozni, de az biztos, hogy az egyes éttermek üzemeltetői normálisan meg tudnak élni az üzletből, és még fejlesztésre is jut pénz. Emellett vannak ötleteink arra, hogyan tudjuk a jövő évet a gazdasági nehézségek ellenére is nyereséggel zárni.
- Itt most elbocsátásokra gondol? Az elmúlt hónapokban ugyanis sorra jelentenek be leépítéseket a hazai cégek az általános recesszió és a kereslet csökkenése miatt.
- Az elmúlt egy évben kis mértékben már csökkentettük a létszámot. Ha ezt tovább folytatnánk, az már a minőség rovására menne, tehát nem fontolgatunk ilyen lépést. (A pizzérialánc jelenleg 1600 főt foglalkoztat - a szerk.)
- Mi lesz a növekedési tervekkel? A Don Pepe az évtized elején rohamütemben bővítette hálózatát, azóta viszont megtorpant, egységeik száma évek óta stagnál.
- A nagy növekedés pénzügyileg is megterhelte a hálózatot, és annak érdekében, hogy még véletlenül se jussunk egy túlságosan felfújt lufi sorsára, az elmúlt években a meglévő hálózat stabilizálására fókuszáltunk. Korábban azt gondoltuk, hogy idén jöhet a terjeszkedés újabb hulláma, ennek azonban gátat szabott a jelenlegi gazdasági helyzet, azaz egyelőre nem tervezzük új éttermek nyitását.
- Milyen céljaik vannak középtávon, három-öt éves távlatban? Hasonló stratégiát követnek majd, mint a McDonald’s, amely az 50 ezernél kevesebb lakossal rendelkező településeket is célba kívánja venni, vagy inkább a már bevett városokban szeretnék erősíteni pozícióikat?
- Célunk egyrészt az, hogy minden megyeszékhelyen ott legyünk, így például biztos, hogy Veszprémben is meg fogunk majd jelenni. Emellett más vidéki városok is szóba jöhetnek, de 50 ezernél kisebb lélekszámú településre azért nem megyünk. Ezzel párhuzamosan - amint azt a gazdasági helyzet engedi - a már meghódított városokban keressük az újabb lehetőségeket, azaz - a sikeres székesfehérvári példán felbuzdulva - például Debrecenben is újabb étterem nyitását tervezzük.
- Az országos hálózatot irányító Don Pepe Kft. jelenleg két magyar magánszemély, Szatmári Gábor és Prommer Katalin tulajdonában van. Az egyes éttermek külön cégekként működnek, ezek többségi tulajdonosa a Don Pepe Kft., kisebbségi tulajdonosai pedig a helyi üzemeltetők, azaz gyakorlatilag szakmai befektetők. Tervezik-e, hogy pénzügyi befektetőket vonnak be annak érdekében, hogy forrást biztosítsanak a további terjeszkedéshez?
- Nem. Egyrészt a mostani rendszer kitermel annyi pénzt, amennyivel finanszírozni lehet a fejlődést. Másrészt az üzemeltetők - egyben jövendőbeli tulajdonostársak - kiválasztásánál elsődlegesen nem a pénzt, hanem az embert, a személyiséget keressük. Fontos, hogy akivel összeállunk, az valóban ott legyen az étteremben, nap mint nap részt vegyen a munkában, legyen alázata a szakma iránt.
- Maradjunk egy kicsit még a negatív híreknél: alig több mint egy hónapja vált véglegessé, hogy felszámolják a milliárdos tartozást felhalmozó Interfruct Kft.-t. A nagykereskedelmi áruházlánc 2006 novembere óta a Don Pepe fő beszállítója volt évi több mint egymilliárd forintért. Hogyan érintette Önöket az Interfruct csődje?
- Rosszul. Már év elején éreztük, hogy valami nem stimmel, késő tavasszal pedig fel is bontottuk a szerződést, nehogy a közelgő összeomlás miatt nálunk is áruhiány lépjen fel. Ezt sikerült elkerülni, és az Interfruct helyére a központi cégünk lépett: a Don Pepe közvetlenül a gyártóktól vásárolja meg az alapanyagokat, majd eladja azokat az egyes éttermeknek. Most próbáljuk az általunk beszerzett áruk volumenjét olyan szintre növelni, hogy el tudjuk érni a korábbi jó árakat.
- Ez feltételezhetően nem mindig sikerül, hiszen az Interfruct alapból lényegesen nagyobb mennyiséget vásárolt, mint a Don Pepe, így kedvezőbb árakhoz is jutott.
- Valóban, de hadd mondjak egy lehetőséget a kiútra! Nemrég kimentem Párizsba Európa legnagyobb élelmiszeripari kiállítására, és olyan termékeket kerestem, amelyek beszerzési árát le szerettük volna nyomni. Szóba elegyedtem egy spanyol gyártóval, akiről kiderült, hogy korábban az Interfructon keresztül adott el nekünk olívabogyót. Bár számára a nekünk szükséges havi 800 kiló olívabogyó leszállítása nem érte volna meg, most úgy néz ki, hogy egy cseh partneren keresztül mégis hozzá tudunk jutni az áruhoz. Ennyit számít a személyes kapcsolat, a bizalmi viszony kiépítése. De ugyanilyen izgalmas volt például közvetlenül egy thaiföldi gyártótól ananászt vásárolni….
- Úgy látszik, Önnél vállalkozószellemben nincs hiány. Az újítások területén is ilyen bevállalós? Azt mondják szakmai körökben, hogy a legjobb vendéglősök érzik a trendeket, a korszellemet, és ezt képesek a gyakorlatba is átültetni. Ön mit érez most a levegőben?
- Az egyik ilyen trend Nyugat-Európából indult néhány éve, és lassan Magyarországra is begyűrűzik. Lényege, hogy a hagyományos éttermek és a gyorséttermek elkezdtek közelíteni egymáshoz, azaz létrejött egy köztes, lazán elegáns, de mégis gyorskiszolgáló jellegű étteremtípus. Ennek megfelelően a Don Pepe is igyekszik majd elegánsabb irányba elvinni gyorskiszolgáló egységeit, igaz, ez azért nem fog együtt járni radikális átalakítással.
A másik érdekesség, hogy egyre több étteremnél hódítanak a félkész alapanyagok és ételek. Ha ugyanis már félkészen jön be a termék, akkor kevesebb ember, hely és energia szükséges, azaz ezen is lehet spórolni. Bár az embereknek fenntartásaik vannak az ilyen ételekkel szemben, ma már ezek az élelmiszeripar fejlődésének köszönhetően nem olyan rosszak, mint mondjuk néhány éve.
- Ez azt jelenti, hogy rövidesen a Don Pepében is a fagyasztóból kerülnek majd a menük az asztalra, különösebb utómunka nélkül?
- Nem, nem szeretnénk ezt a trendet követni. Viszont oda kell figyelnünk az ezt másoló konkurensekre, hogy reagálni tudjunk az ebből származó versenyelőnyre.
- Ha már itt tartunk, mely cégeket tartják fő versenytársaknak? A nagy multikat vagy a kis helyi pizzériákat?
- Utóbbiakat. Zalaegerszegen például 26 pizzéria van, amelyek átlagban 800 forintért adják a pizzát. Mi 1100-ért. Pizza Hutból per pillanat vidéken csak egy van, ezért ez a lánc jelenleg nem tekinthető igazi konkurensnek. Ha tágítjuk a kört, a McDonald’s egyértelműen piacvezető, de megférünk egymás mellett. Már megfigyeltem, hogy a Tescókban, plázákban általában előttük és előttünk kígyóznak a sorok.
- És miért lesz a Don Pepe előtt hosszabb a sor? Ön valószínűleg belát a kulisszák mögé, hiszen korábban a McDonald’s marketing szenior menedzsere is volt.
- Mi friss alapanyagokból dolgozunk, helyben készítjük el az ételt, a McDonald’s viszont előkészített, fagyasztott alapanyagokat használ.
- A Don Pepe pizzák tésztája állítólag egy Olaszországból származó titkos recept alapján készül. Bár ez az információ pr-fogásnak sem utolsó, azért arra kérnénk, avasson be minket is a legendába…
- Szatmári úr az első egység nyitása idején, még 1990-ben elcsábította a céghez Miklós Gábort, a Novotel szálloda akkori pizzaséfjét. Ketten közösen hozták létre egy olasz recept alapján, azt kissé megreformálva a Don Pepe pizzalisztet, amely biztosítja, hogy minden pizza kellően ropogós legyen. A receptet, tehát a liszt fajtáját és a szükséges adalékanyagok listáját rajtuk kívül csak a lisztet előállító malom főmolnára ismeri - tehát még én sem. De a testi épségemre tekintettel talán jobb is így…
Wéber Balázs
Menedzsment Fórum
