A közelmúltban írta ki a digitális földi sugárzású televízió- és rádióadások hazai beindításához szükséges pályázatokat az NHH. A tender tétje - amely egyelőre inkább a televíziós piacon okoz izgalmakat -, hogy ki működtetheti először Magyarországon azt a szolgáltatást, amelynek segítségével egyszerű szobaantennával és a régi típusú tévékészülékekhez kapcsolható jelátalakítóval foghatunk digitális minőségű tévé- és rádióműsorokat.
Az új lehetőségnek köszönhetően a jelenleg "levegőben terjedő" és ingyenesen fogható három csatorna helyett sokkal többet, az NHH közlése szerint a pályázatok végleges lezárulásával akár nyolcvan tévé adását is lehet majd fogni mindenféle kábel és műholdvevő nélkül. (Magyarországon ugyanis nyolc frekvenciasávban indulhat meg a digitális földi sugárzás, és az NHH szerint egy sávban akár tíz csatorna is elférhet.)
A digitális földi sugárzáshoz való hozzáférést kódolttá, azaz fizetőssé is lehet tenni, így egyáltalán nem biztos, hogy a magyar tévénézőkre rászakad az ingyenesség kánaánja. A hírközlési hatóság szakértői egy korábbi sajtótájékoztatójukon viszont hangsúlyozták: külföldi példák azt mutatják, hogy csak ott terjedt el sikeresen a digitális földi sugárzás, ahol a csatornák többségéért nem kell fizetnie a nézőknek.
Ez viszont kellemetlenül érinthetné a magyarországi kábeltévé-szolgáltatókat, akik eddig a legnagyobb részt hasították ki a hazai televíziós műsorszórási piacból. Ők szinte kötelességszerűen nem hisznek az ingyenes földi sugárzású tévézésben.
A pályáztatás csak most indult, a lehetséges üzleti modellekről így nagyon keveset tudni. Az NHH szakértője viszont korábban megemlített egy olyan lehetőséget, hogy a digitális antennás tévézést biztosító szolgáltató nem elsősorban az előfizetési díjakból jutna bevételekhez - mint ahogy a kábelszolgáltatók -, hanem a televízió-csatornák fizetnének a cégnek, hogy bekerüljenek az ingyenes csomagba. Az elmélet szerint a televíziócsatornáknak azért érné meg kifizetni ezt a díjat, mert az ingyenesség miatt több előfizető várható, a több néző pedig magasabb reklámbevételeket jelent.
A kábelszolgáltatók azonban kevés esélyt adnak egy ilyen típusú átalakulásnak, ez ugyanis a televíziók többségének sem érdeke. Azok a kábeles cégektől is pénzt kapnak azért, mert eljuttatják műsoraikat a nézőkhöz. Ez borulna fel, ha tömegesen ingyenessé válnának a csatornák.
"Jelenleg az Antenna Hungáriának fizetnek az analóg földi sugárzásért a Magyar Televízió 1-es csatornáját, az RTLKlub-ot és a TV2-t működtető társaságok, ezért cserébe ingyenesen, szabadon elérhetők. Ahhoz azonban, hogy a többi, kisebb, jellemzően tematikus csatorna is ingyenesen fogható legyen, a médiapiac jelenlegi üzleti modelljeit teljesen át kellene szabni. Amennyiben ugyanis a jelenleg kódolt és csak előfizetés ellenében elérhető tévécsatornák mindenki számára szabadon, ingyenesen elérhetővé válnak, akkor a kábeltársaságok sem kérhetnének pénzt értük, mivel megszűnik exkluzivitásuk. Így viszont nem állna módjukban az sem, hogy pénzt fizessenek a csatornáknak a havi előfizetési díjbevételükből. A tévétársaságok így elveszítenék jelenlegi bevételeik túlnyomó részét. Erősen kérdéses, hogy máshonnan pótolni tudnák-e a kiesett bevételt. Ezért a sok szabadon fogható (ingyenes) csatornát magába foglaló digitális földi sugárzású szolgáltatás csak ott életképes, ahol a reklámpiac képes eltartani több tévécsatornát is" - közölték érdeklődésünkre a UPC-nél.
Lényegében hasonló állásponton van Rajki Annamária, a T-Kábel termékigazgatója is, aki hozzátette: a versenytörvény szempontjából is aggályosnak tartaná, ha a kábelesektől pénzt kérnének a műsorszolgáltatók, miközben az antennás szolgáltatónak fizetnének.
A Fibernetnél nem bocsátkoztak feltételezésekbe, csak annyit közöltek: inkább arra számítanak, hogy egy - esetleg két - frekvenciához ingyenesen férnek majd hozzá a nézők a lehetséges nyolcból, a többi pedig kódolva lesz. Ez a frekvenciák használatától függően azt jelentheti, hogy 10-20 tévécsatorna jut majd el ingyenesen a nézőkhöz.
A helyzet bonyolultságát jelzi az a szempont is, hogy a tévétársaságok jelenleg világszerte azoknak a cégeknek fizetnek díjat, amelyek elsődlegesen biztosítják műsoraik eljutását a nézőkhöz. Ez szinte minden esetben a műholdas és a földfelszíni műsorszórást (sugárzást) jelenti, mivel itt a néző nincs kábelhez kötve. Tévézni viszont általában otthon szoktak az emberek, ahol meg kényelmesebb a kábelt egyszerűen bedugni a tévébe, így nem kell az antennákat állítgatni.
A kábeles cégeknek azért éri meg fizetni a tévéadások továbbításáért maguknak a tévétársaságoknak, mert biztosan lesz előfizetőjük: a sok kényelmes ember. A digitális sugárzással viszont ez a helyzet is megváltozhat, főleg ha a tévék a potenciálisan nagyobb nézőszámot választják.
"A kérdés ez esetben is - a technikai problémákon túlmenően - leginkább az, hogy a médiapiaci szereplők (tévétársaságok) milyen forrásokból tudnák magukat fenntartani, ha mindenkinek csak ők fizetnek, viszont sehonnan nem kapnak bevételt? A jelek szerint ma a reklámpiac nem képes ennyi tévécsatornát eltartani" - jelezték a UPC-nél, utalván arra, hogy a kérdés ilyen szempontú felvetése is visszavezet az alapproblémához, a pénzhez.
Van viszont egy másik ok, ami miatt a kábelesek nem félnek a digitális földi sugárzás elterjedésétől: saját szolgáltatásaik digitálissá tétele. A vezetékes digitális műsortovábbítás ugyanis sokkal több értéknövelt kiegészítő szolgáltatás biztosítására ad lehetőséget, mint a földi műsorsugárzás.
Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a kábelen oda-vissza futhatnak a digitális jelek, míg a földi sugárzásnál - legalábbis egyelőre - csak egy irányba, az előfizető felé. Ez azt jelenti, hogy a digitalizáció igazi előnyeit (saját videók megosztása, interaktív játékokban való részvétel, "virtuális bekapcsolódás" a tévéműsorokba) csak kábelen élvezhetik majd az előfizetők.
A kábelcégek ezért nem is restek: a T-Kábel 2005. december óta nyújt digitális szolgáltatást. A cég 13 minicsomagot kínál, emellett a "nagycsomagokban" már szinte a teljes televíziós alapkínálat elérhető - plusz a bónuszcsatornák és a kiegészítő-funkciók, mint a gyerekzár és az elektronikus műsorújság.
A Fibernetnél is közel 90 csatorna nézhető digitálisan, itt is vannak minicsomagok. A UPC pedig március végétől bevezeti kábeles digitális televíziós szolgáltatását, amely az ígéretek szerint egyedülállóan "interaktív" lesz a magyar piacon.
A kérdés persze az, hogy a rendkívül árérzékeny és a felmérések szerint régimódi magyar tévénézők mennyire lesznek vevők az újra. Egy tavaly nyáron publikált kutatás eredményei ugyanis azt mutatják, hogy a megkérdezettek nem igazán az értéknövelt szolgáltatásokat azonosítják a digitális televíziózással. Más felmérések szerint pedig a tévénézők több mint negyedének elég volt eddig a három csatorna is, amit ingyen nézhettek.
Annyit mindenesetre mind az NHH-nál, mind a kábeles cégeknél megjegyeztek: a kábeltévézés és a digitális földi sugárzás párharcának kibontakozásához legelőször is le kell zárulnia a pályázatoknak. Ez valószínűleg idén nyáron megtörténik, akkor már mindenki okosabb lehet.
L. Nagy Gábor
