A radioaktív anyagok (és természetesen a hulladék) kezelésénél, szállításánál a radioaktív sugárzás elleni megfelelő védelmet az előírások szerinti módon kell biztosítani. Kis mennyiségű radioaktív anyag esetén a szállításhoz útvonalengedély nem szükséges, de megfelelő acél- és ólomtokot, csomagolást kell alkalmazni a mechanikai hatások és a sugárzás elleni védelem céljára. Az ilyen szállításokra a tevékenységi engedélyeket az ÁNTSZ adja ki. A szállítójárműveknek is meg kell felelniük a hatósági előírásoknak. Igen nagy aktivitású, különösen veszélyes radioaktív anyagok szállítása (ilyen csak Paks esetében jöhet szóba) csak az Országos Atomenergia Hivatal által kiállított külön engedély birtokában lehetséges a megjelölt útvonalon, szükség esetén rendőri biztosítással.
A vonatkozó szabályok betartásával működik a püspökszilágyi Radioaktív Hulladékfeldolgozó és Tároló is. Az itt található kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat "csak” néhány száz évig kell tárolni ahhoz, hogy azok aktivitása olyan alacsony szintre csökkentjen, amely a környezetet és az emberi egészséget már nem veszélyezteti. (Ezzel szemben a kiégett fűtőelemek, azaz a "nukleáris hulladék” esetében ez tízezer évig is eltart).
A püspökszilágyi tároló 1976 óta üzemel és még mintegy 10 évig tudja fogadni a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. (A paksi atomerőművet 30 éves üzemre tervezték, így az első blokk leállítására 2015 előtt nem kerül sor. A leszerelés csak 10-20 évvel ezt követően kezdődik majd meg). A radioaktív hulladéktároló működése a megtelését követően sem áll le, hiszen a biztonságos tárolással járó munkálatokat ezután is el kell végezni. A kormányzat a püspökszilágyi tároló megtelése miatt elindította az új, szándékok szerint Bátapátiban felépítendő hulladéktárolóval kapcsolatos előkészítő munkákat.
Nem mind atom, ami fénylik
Ha az átlagember Magyarországon radioaktív anyagokról hall, azonnal Paks jut az eszébe. Pedig az atom városában elsősorban nem radioaktív, hanem nukleáris anyagok vannak. A laikus számára a kettő közötti különbség nem tűnik jelentősnek, hiszen egyaránt veszélyesek. A szakma azonban élesen elkülöníti a kétféle veszélyforrást.
