Hallunk a rádióban egy jó számot, megtetszik, és szívesen meghallgatnánk naponta többször is, például az mp3 lejátszónkon. Tegyük fel, hogy még törvényt sem akarunk sérteni, ráadásul nem is bízunk az illegális fájlcserélőkben - mi van, ha vírust kapunk, nem zenét? Szóval ebben az esetben felmegyünk egy internetes zeneáruház oldalára.
Szerencsénk van, megtaláljuk a számot az áruházban, kiválasztjuk, megnyomjuk a fizetés gombot. És ekkor nézünk egy nagyot. A kiválasztott zenénk mellett ugyanis többféle szám is szerepel: ha bankkártyával akarunk fizetni, 300 forintba fáj a 240 forintos zene. Ha még gyorsabban intéznénk az ügyet, emelt díjas sms-sel, akkor a duplájába, 480 forintba.
Sok kicsi sokra megy
Ha a 240 forintos számért 240 forintot akarunk fizetni, választhatjuk a bankkártyás fizetést, így viszont vállalnunk kell, hogy csak pár nap múlva - a pénz megérkezése után - tölthetjük le a kiválasztott zenét. Ilyenkor persze feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért is?
Horváth Szabolcs, a Songo zeneáruházat működtető, econet.hu Nyrt. érdekeltségébe tartozó eMusic Kft. ügyvezetője szerint egyszerű az ok: míg az Európai Unióban körülbelül a bankkártyás tranzakció egy százaléka a banki tranzakciós díj, addig Magyarországon ez az összeg három százalék körül van, csak a jelentős forgalommal rendelkező elfogadóhelyek esetén csökken ez le 2% körülire. Magasak a minimumdíjak is: itthon 50-60 forintot kell fizetni az alacsony összegű bankkártyás tranzakciókért. Ez pedig azt jelenti, hogy tíz kisebb vásárlás után 600 forintot csenget ki a felhasználó egy-egy internetes áruházban. Ennyi pénzből akár - 198 forintos zene vásárlása esetén - még plusz három tranzakciót lebonyolíthatna a vásárló.
Érdekes az, hogy tőlünk Nyugatabbra még az alacsonyabb banki költségeken is spórolnának az emberek és az áruházak. Azt tartják ugyanis, hogy a micropayment (így hívják angolul a kis összegű internetes tranzakciókat) csak akkor működik, ha valami egy dollárba kerül, tehát azért valóban csak egy dollárt kelljen fizetni. Erre találták ki a virtuális pénztárcát, ami nálunk is kezd meghonosodni.
A több kevesebb
A módszer lényege, hogy a tranzakciós költség akkor fáj a legkevésbé, ha nagy összeget utalunk át egyszerre. Néhány magyarországi cég próbálkozik tehát azzal, hogy - hasonlóan a mobiltelefonos feltöltőkártyákhoz - "bevásárlókártyákat" ad az ügyfelek kezébe. Ezekre egy nagyobb összeget - akár banki átutalással - be lehet fizetni, majd a céggel szerződött üzletekben "valós áron" el lehet költeni. "Egyfajta közvetítőszolgáltatást nyújtunk a vevők és az eladók között" - mondta a Voxbill elnevezésű internetes pénztárcát fenntartó Voxinfo Kft. ügyvezetője. Dr. Domán András hozzátette: cégük 1996 óta van a piacon, s az idei évben jelentősen megnőtt az érdeklődők száma.
A hasonló rendszerek üzemeltetői azonban meglehetősen ingoványos terepen járnak: csak nagy óvatossággal tudják elkerülni, hogy tiltott pénzintézeti tevékenység, méghozzá az illegális betétgyűjtés bűnébe essenek. A Voxinfo ez ellen úgy védekezik, hogy minden üzletnek külön virtuális pénztárcarendszert kínál.
"A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki rendszeresen vásárol két különböző internetes áruházban, akkor két virtuális pénztárcája van. Az egy összegű feltöltésekkel tehát bérletet vált a később fogyasztandó termékekre és szolgáltatásokra, a feltöltőkártyás mobilelőfizetőkhöz hasonlóan, akik szintén előre fizetik ki a percdíjakat" - magyarázta Dr. Domán András.
Pontozásos rendszer
A másik megoldás, hogy az ügyfél nem "pénzt rak a kártyára", hanem "vásárlói pontokat vásárol" egy virtuális pénztárcával. Ilyen szolgáltatást működtet a D.C. Lax Kft., NetPay kártya néven. A szolgáltatás előnye, hogy univerzális, tehát ugyanabból a netes pénztárcából több boltban is fizethetek.
A webes pénztárcákat üzemeltető cégek nemcsak a vevő és az eladó, hanem az eladó és az ügyfél bankja között is egyfajta közvetítő szerepet töltenek be. Ezek a vállalatok telepíthetnék ugyanis valamely kereskedelmi bank virtuális kártyaelfogadó terminálját, így a vevők közvetlenül netes fizetésre is alkalmas bankkártyájukkal is vásárolhatnának az áruházakban.
A nagyobb cégek - mint a T-Online zeneáruház és a Songo - használják is ezeket a banki szolgáltatásokat, a kisebb vállalkozásoknak azonban jól jöhet a webes pénztárca. Utóbbiak így megspórolhatják a bankok virtuális kártyaelfogadó termináljainak üzemeltetésével járó gondokat.
"A könyvelési rend átállítása, a telepítés időigényessége és egyáltalán a bankkal történő kapcsolattartás nehézségei helyett egy kész, gyakorlatilag azonnal használható rendszert kap a vállalkozás" - fejtette ki Domán András.
Együttműködés kellene
Nem mindenki szeret azonban előre lekötni akár ötezer forintot is úgy, hogy nem biztos abban mire költi. Horváth Szabolcs a Songo zeneáruházat üzemeltető eMusic Kft. ügyvezetője szerint nekik jelenthetne megoldást egy alacsonyabb tranzakciós költségekkel dolgozó, a bankok együttműködésén alapuló, a webboltokba is könnyen telepíthető rendszert használó közös szolgáltatás. "A dolog nem elérhetetlen, Lengyelországban már működik hasonló rendszer" - közölte az ügyvezető.
Lényege, hogy az internetes fizetéskor gyakorlatilag egy sima átutalásról van szó, mely azonnal az ügyfél internetes bankjába kerül jóváhagyásra. Az ügyfél jóváhagyásáról - azaz a sikeres fizetésről - a webáruház is azonnal információt kap, így átadhatja a vevőnek a terméket. "Magyarországon egy ilyen rendszer működtetéséhez a bankoknak előbb be kellene látniuk, hogy nem a bevételük csökken a kis összegű netes vásárlások megkönnyítésével, hanem épp ellenkezőleg: egy hatalmas piac nyílik ki számukra" - mondta az ügyvezető.
Az OTP Bank sajtóosztályán kérdésünkre azonban azt közölték, hogy az internetes bankkártyás fizetések díjaiban a jelenlegi technikai feltételek mellett nem várható jelentős változás. Ugyanakkor a megfelelő üzleti modellel rendelkező mikrofizetési megoldások hazai elterjedése az árak tekintetében is kedvezőbb feltételeket teremthet.
Arra a konkrét kérdésre, hogy a lengyel példa Magyarországon is működhet-e, szintén azt a választ kaptuk, hogy amennyiben megfelelő üzleti modellel találkozik a bank, lehet szó az együttműködésről.
L. Nagy Gábor
