"Egyelőre nem raknám a pénzem virtuális mobilszolgáltatásba" - ezt mondta az mfor.hu-nak Sugár András, akit az első magyarországi mobilcég, a Westel GSM sikerre vitele miatt sokan a hazai mobiltelefónia atyjának tekintenek.
Véleménye szerint ugyanis amíg nincs állami piacszabályozás, a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy a kezdetben jónak tűnő feltételek hosszabb, akár egy éves távon is fennálnak majd. "Amíg nincsenek meg a keretek, a feltételeket a hálózat tulajdonosa diktálja. Az viszont egyértelmű, hogy a három magyarországi mobilvállalat nem akar magának konkurenciát" - tette hozzá.
A tisztánlátás hiánya
Szathmári Géza, az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének elnöke szerint is a szabályozás, azaz az együttműködés állami kikényszerítésének hiánya a legnagyobb akadály az alternatív mobilcégek beindulása előtt. Véleménye szerint egyértelműen lenne helye a magyar piacon MVNO cégeknek, hiszen akár az üzleti szférában, akár a lakossági előfizetők között meg lehetne fogni az ügyfeleket egy innovatív ötlettel.
Sugár András szerint viszont nem látni tisztán, "mire hajthatnának" a leendő alternatív mobilcégek. A magyar piac telítettsége ugyanis jelenleg 110 százalékos, azaz egyre több embernek már nemcsak egy, hanem két előfizetése van. Új előfizetőket tehát nehéz lenne bekapcsolni a rendszerbe, maximum átrendeződésre lehetne számítani, ahhoz viszont a jelenleginél jóval olcsóbban kellene kínálni a szolgáltatásokat - akár a beszélgetések, akár az adatforgalom (wap, mobilinternet) díjáról van szó. "Mint fogyasztó is mondhatom, hogy igazából húsz százalékos árcsökkenésnél gondolkodnék el a szolgáltatóváltáson" - mondta Sugár András.
Az elmúlt egy évben viszont ismert és kevésbé ismert cégek is egyre gyakrabban jelentették be, hogy MVNO-szolgáltatás beindításán is elgondolkodtak. Legutóbb az index.hu írta meg, hogy információi szerint a Telekom 4 nevű cég és az Invitel is hamarosan előállhat, mint negyedik, virtuális mobilszolgáltató. Az 5,1 millió forintos jegyzett tőkéjű Telekom 4 Zrt. már tavaly decemberben jelezte, hogy erre a piacra kacsintgat, az Invitel azonban most nem erősítette meg a lap értesüléseit. A cégnél csak annyit közöltek, hogy a hagyományos technológiáknál tágabban értelmezik a mobiltelefonos lehetőségeket.
Taktika?
Korábban a Crosstel Mobile Távközlési Zrt. nevű céget is hírbe hozták azzal, hogy hamarosan MVNO-ként léphet a piacra, de rendszeresen felmerült a Tesco, a UPC, a GTS-Datanet vagy az Invitelbe olvadt Pantel neve is. A Tescónál rendszeresen cáfolják, hogy Magyarországon virtuális mobilszolgáltatást terveznének, a többi cég viszont általában nyitva hagyja a kérdést azzal a válasszal, hogy "vizsgálják az ügyet." Szathmári Géza pedig nemrég azt mondta lapunknak, egyelőre inkább a mobilszolgáltatókkal kötött együttműködési szerződésekkel teremt mobil lábat cégének, a GTS-Datanetnek.
Az elmúlt egy-másfél év bejelentései mögött Sugár András szerint akár az is meghúzódhat, hogy a cégek így próbálják ráirányítani a piacszabályozásért felelős Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) figyelmét az MVNO-problémára. "Minél többen jelentik be, hogy virtuális szolgáltatóvá akarnak válni, annál nagyobb lesz a várakozás az ügyfelek részéről. Érthető módon az antennás cégek nem akarnak maguknak konkurenciát, így a várakozás ellenére sem jelenik meg új cég a piacon. A hatóság viszont egyre kevésbé mehet el szó nélkül amellett, hogy a hangzatos bejelentések ellenére semmi sem történik" - vázolt egy lehetséges forgatókönyvet a szakember.
Abban a lapunknak nyilatkozó szakemberek egyetértettek, hogy gyakorlatilag végtelen marketingköltést "tervezhet" az, aki ilyen vállalkozásba fog a nulláról. Éppen ezért a jelenlegi feltételek között egyféle virtuális mobilszolgáltatást látnának életképesnek, méghozzá olyat, amely egy már meglévő márkanévhez kapcsolható.
Két lehetőség
Érdekes módon Sugár András és Szathmári Géza is a bankokat említette példaként. Egy banknak vállalható lehet, ha például a családoknak szóló számlamegoldásait családoknak szóló mobilelőfizetéssel kívánja népszerűsíteni. A pénzintézet márkanevének ismertsége miatt elvileg csupán egy új termék bevezetésekor szokásos reklámhadjáratot kell végigvinni.
Ha valaki a nulláról indulna, akkor nehezebb helyzetben van. Abban mindkét szakértő egyetértett, hogy a marketingköltségek ebben az esetben elérhetik a csillagos eget is. Sugár András inkább jósolni sem akart, Szathmári Géza is elég tág határok közé tette a minimális reklám- és arculatépítő költségeket: szerinte tíz-húsz millió eurót, azaz két és fél, ötmilliárd forintnak megfelelő összeget kellene ilyen célokra fordítani.
A műszaki beruházásokról szólva Sugár András kiemelte: szerinte a legfontosabb kérdés, hogy az MVNO szolgáltató milyen mértékben akar függeni a hálózat tulajdonosától. Úgy véli, két eset lehetséges: az egyik, hogy a virtuális operátor nem ad ki önállóan SIM-kártyát, azaz egyfajta "előhívós" szolgáltatóként üzemel.
Ebben az esetben az antennás és a virtuális cég megállapodása jórészt csak arról szól, milyen módon regisztrálják a külsős cég előfizetőinek hálózaton lebonyolított hívásait. Ehhez nem kell túl nagy műszaki beruházás, a vállalkozás beindítása is egyszerűbb, viszont a várható bevételek is alacsonyabbak. A kezdeti beruházás - nem számolva a marketingköltségeket - a szakember szerint pár millió forintból is kijön.
Egy szabályozott környezetben viszont sokkal jobban megéri a másik lehetőséget kihasználni, tehát amikor a cég önállóan SIM-kártyát is kiad. Ebben az esetben az engedélyeztetési eljárások is bonyolultabbak, a műszaki beruházások, az ügyfélszolgálat és az esetleges hibaelhárítási ügyeletek alkalmazásának költségei miatt pedig a kezdőtőke is nagyobb kell hogy legyen. Sugár András szerint ilyen beruházást csak három- és ötmilliárd forint között érdemes végrehajtani.
L. Nagy Gábor
