December 7-én a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság több olyan dokumentumot tett közzé, melyek a tőkemegfelelésre vonatkozó minimum korlátokat és az RWA számítására vonatkozó felülvizsgált követelményeket tartalmazzák. Ezekben a publikációkban válik kézzelfoghatóvá a BCBS 2012 óta végzett munkája, melynek célja a Bázel III keretrendszer továbbalakítása volt. A Bázel III ajánlás a 2007/2008-as válságból eredő szabályozásbeli hiányosságokat volt hivatott kezelni, valamint célja volt a bankok ellenállóbbá tétele, áll a PwC hétfői közleményében.
A napokban véglegesített reformokat – a kockázattal súlyozott eszközértékek („RWA”) kiszámításának felülvizsgálatával foglalkozó korábbi publikációkkal együtt (beleértve a piaci kockázatra vonatkozó 2016 januárjában véglegesített keretrendszert) - a piac, a változtatások mértéke miatt, egységesen „Bázel IV” ajánlásnak tekinti. A Bázel IV foglalkozik az 1. pillérben (a szabályozói tőkeszámítás rendszerében) szereplő valamennyi kockázattípus felülvizsgálatával.
„Éppen ezért a reformok hatással vannak minden bankra, függetlenül azok méretétől és üzleti modelljétől, valamint függetlenül attól, hogy az adott bank a szavatolótőke számításához sztenderd vagy fejlett módszereket alkalmaz. A Bázel IV ajánlás szerint a sztenderd módszer kockázatérzékenyebbé, a belső modellek használata pedig korlátozottabbá vált” - hangsúlyozta Balázs Árpád, a PwC Magyarország Könyvvizsgálati üzletágának vezetője.
A publikáció legellentmondásosabb eleme a belső modellek alkalmazása esetén alkalmazandó viszonylag magas, 72,5%-os minimum tőkekorlát bevezetése volt. A BCBS több célt is el kíván érni az új szabályozás bevezetésével. Egyrészt, a bankok által kalkulált RWA-kba vetett bizalmat szeretné helyreállítani azzal, hogy egységesíti a számításra vonatkozó szabályokat, összehasonlíthatóbbá téve ezáltal az RWA-kat. A BCBS ezért korlátozta a belső modellek használatát, miközben ezzel párhuzamosan világszerte a legtöbb bank által alkalmazott sztenderd megközelítést kockázatérzékenyebbé tette, figyelembe véve a pénzügyi piacok elmúlt évekbeli fejlődését. A jövőben a működési kockázat számításához nem lesz lehetőség belső modellek használatára, és a sztenderd módszer helyét egy új megközelítés fogja átvenni. Az állammal szemben fennálló kitettségek RWA számításával kapcsolatban egy vitaanyag volt elérhető, végleges megállapodás még nem született a részletekről. Az RWA-k kiszámításán kívül a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó néhány változásban is megegyeztek, beleértve a rendszerszinten jelentős bankok számára releváns extra tőkepuffert.
Annak ellenére, hogy a közzétett szabályok kevésbé szigorúak az eredeti javaslatokhoz képest, egyes európai bankok számára jelentős mértékben emelkedni fog a kockázattal súlyozott eszközérték, ami negatív hatással lesz a tőkemegfelelési mutatókra. A hatás mértéke bankonként eltérő lehet, és számos tényezőtől függhet, mint például a belső modellek használatának kiterjedése a kockázatok vagy üzleti modellek mérésére.
„Bár egyes bankoknak az átmeneti időszak végére akár 10-15%-os emelkedéssel is szembe kell nézniük, más bankok akár profitálhatnak is az új szabályokból és csökkenhet a kockázattal súlyozott eszközértéke. A Basel IV hatása országonként is eltérő lehet a helyi hitelezési gyakorlattól függően” - vélekedik Martin Neisen, a PwC globális Basel IV kezdeményezésének vezetője.
A változások megkövetelik a bankoktól, hogy vizsgálják felül különböző üzleti tevékenységeik tőkeigényét, és szükség esetén módosítsák akár árképzésüket vagy elérhető termékeik kínálatát.
A felülvizsgált keretrendszer tehát hatással lesz a bankok stratégiájára és üzleti modelljére. A BCBS arra számít, hogy mindez a tőke újraelosztását fogja eredményezni a rendszerben. A nagyobb bankok számára a bevezetendő minimum korlát lesz feltehetően a legnagyobb jelentőségű változás, míg a kisebb intézményeknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy milyen infrastruktúrát és technológiai fejlesztéseket igényelnek a bonyolultabb sztenderd módszer alkalmazásához szükséges adatok megnövekedett mennyiségének és részletességének kezelésére.
A felülvizsgált csomagot 2022-től kezdődően, fokozatosan (2022-től 2027-ig tartó átmeneti időszakot biztosítva) kell bevezetni. A piaci kockázat új, 2016-ban véglegesített keretrendszerének bevezetését (a piaci kereskedési könyv definíciójának megreformálása – Fundamental Review of the trading book - "FRTB ") szintén 2022-re halasztják. Ez azt jelenti, hogy 2022-ben lesz a „nagy durranás”, amikor minden új – RWA-ra vonatkozó - szabályt először kell alkalmazni. Az addig rendelkezésre álló relatív hosszú időszak lehetővé teszi a bankok számára, hogy alkalmazkodjanak és jobban kezelni tudják a várható tőkehatást. A nemzeti jogalkotóknak is el kell kezdeniük a „Bázel IV” csomag nemzeti jogba történő – és ezáltal már kötelező érvényű – bevezetését, és a bevezetésre fennálló időszakot is majd ehhez igazítva kell meghatározniuk.
A bankokra vonatkozó új szabályok a pénzügyi piac többi szereplőjére is hatással lesznek. Ha a bankok tőkeköltsége nő, akkor ez tükröződni fog a felszámított kamatok és díjak mértékében is. A bankok versenytársai, mint például a biztosítótársaságok, alapkezelők, fintech vagy fedezeti alapok készen állnak arra, hogy megjelenjenek a piacon olyan üzleti tevékenységek területén, amik már nem vonzóak a bankok számára.
„Noha a bevezetésre vonatkozó javasolt ütemezés nagyon távolinak tűnik, minden bank számára elengedhetetlen, hogy már most elkezdjen foglalkozni a kérdéssel” - mondta Colin Brereton, a PwC EMEA pénzügyi szektorának vezetője – „Üdvözöljük, hogy a bankok most már bizonyossággal rendelkeznek az új szabályozásról, de nyilvánvaló, hogy a hatás megértésére, az ehhez való alkalmazkodásra és ennek végrehajtására jelentős időre, erőfeszítésre és erőforrásra lesz szükségük.”
mfor.hu
