Miközben a nyersanyagárak az egekbe szöktek, a vegyipari gyártók a legtöbbször képtelenek továbbhárítani e terheket, így jövedelmezőségük egyre nagyobb veszélyben forog, miközben a kereslet is csak lassacskán nő. A globális versenyben az energiahordozók drágulása miatt is hátrányban van az európai piac, mert az ide telepített gyártási technológiák általában jóval energiaigényesebbek, mint az ázsiai gyártóké. Nem tesz jót kontinensünk cégeinek az sem, hogy miközben a távoli térségek egyre nyitottabbak lesznek, az EU éppen szigorítani kíván belpiaca szabályozásán.
Emiatt egyre több vállalat irányítja át fejlesztéseit a Távol-Keletre, ahol nemcsak a termelési költségek alacsonyabbak, de immár rendelkezésre áll a megfelelően képzett munkaerő is. Ha az áttelepülési hullám tartós marad vagy élénkül, az drámaian növelheti az uniós munkanélküliséget. A leépítések már az olajárak egekbe szökése előtt megkezdődtek: csak a legnagyobb vállalatok által bejelentettek alapján 2000 és 2007 között mintegy 80-100 ezer állás szűnt vagy szűnik meg az európai vegyiparban.
A KPMG elemzői szerint az ágazat egyedüli túlélési esélyét hosszú távon az adhatja, ha a cégek képesek lesznek a nagy hozzáadott értékű termékek fejlesztésére összpontosítani, miközben az új produktumok piacra viteli idejét is látványosan lerövidítik - számol be a Világgazdaság.
