Még semmi sem normális, de úgy teszünk, mintha az lenne: a Puskás Aréna teltházzal várja a foci Európa-bajnokságot, üzemel a szurkolói zóna, azaz Budapesten szinte olyan lesz a kontinensviadal, mint amilyenre tervezték. Igaz, csak azoknak, akiknek védettségi igazolványuk van, az azt jelző karszalagot viselik, illetve külföldről érkező drukkerek esetén negatív PCR-teszttel vagy oltási igazolással jöttek Magyarországra.
Szóval – ha nem lenne a karszalag, a beléptetés előtti kötelező testhőmérséklet-mérés és az egyéb plusz egészségügyi intézkedések – akár úgy is érezhetnénk magunkat, mintha minden a helyén lenne. Pedig nincs, s erről aligha kell annál erősebb bizonyíték, mint amit Aleksander Ceferin adott. Az UEFA szlovén elnöke a New York Times-nak adott interjújában annyit mondott az Eb-ről:
„Ezt nem csinálnám meg ismét.”
Páneurópai ünnepből fejfájás
Amikor a páneurópai, nagyvárosok sorában megrendezett kontinensviadal ötlete felvetődött, Ceferin még a Szlovén Labdarúgó-szövetség elnöke volt, a SARS-CoV-2 pedig nem is létezett. Az ötlet az európai szövetség előző elnökétől, a francia Michel Platinitól származott, aki 2012 decemberében a végrehajtó bizottság ülése után bejelentette: a 2020-as Eb-nek nem egy (vagy két) ország lesz a házigazdája, hanem több európai nagyváros. Az új koncepcióra már hónapokkal korábban is célzott az egykori világklasszis futballista.
Bár a döntést nem kísérte egyöntetű lelkesedés – így nem az igazi a hazai pálya előnye, kicsit arctalanná, jellegtelenné válik a torna, nehezedik a csapatokkal tartó szurkolótáborok dolga –, az több szempontból logikusnak is tűnt. Az Európa-bajnokság 2020-ban fennállásának 60. évét ünnepelte volna, minden korábbinál könnyebb és olcsóbb lett cikázni a földrész nagyvárosai között, ráadásul a nagy tornák egyik hátulütőjét is kiküszöbölhette volna ez a megoldás. Ez az elszálló építkezési, infrastrukturális költségek problémája, hiszen egyre több kritikát kapott és kap a nagy sportesemények megrendezésével együtt járó elképesztő pénzszórás és korrupció. Ennek orvoslására jó megoldásnak tűnt a páneurópai rendezés: egyetlen országot sem vernek hatalmas költségekbe, hogy aztán ott maradjanak új építésű, drága fenntartású, gyakran megtölthetetlen stadionjai, jobbára (Magyarország pont kivétel) már meglevő létesítményekbe költözik az Eb. Ráadásul több ország, amelynek túl nagy falat lett volna egy Eb megpályázása, így rendezővé válhatott egy nagyvárosa révén.
„Kicsit bolondos, de jó ötlet” – állította Platini.
Ceferin 2016-ban került az UEFA élére, és megörökölte a páneurópai Eb-projektet, hiszen a helyszíneket már 2014 őszén kijelölték. Azóta halad minden előre, még ha nem is zökkenőmentesen: környezetszennyező mivolta miatt kritikákat kapott a keresztbe-kasul repülés Dublintól Bakuig, a szurkolók dolga cseppet sem lett egyszerűbb, „bedőlt” a brüsszeli Eurostadium építése (a belga várost ki is húzták a helyszínek közül), és ekkor még mindig nem volt szó a koronavírusról.
Amikor aztán a világjárvány 2020 tavaszán halasztásra kényszerítette a szervezőket, egyértelművé vált: a páneurópai ünnepből óriási fejfájás lesz.
A nagy csapást elkerülték
„Hogyan bonyolítjuk le ezt? Hogyan lépünk tovább? Nemcsak a futballban, hanem társadalmi szinten is adódott a kérdés. Azt sem tudtuk, mi lesz a jövő héten” – magyarázta a New York Times-nak Martin Kallen, a torna UEFA-versenyigazgatója. A halasztásról hamar döntés született, és az UEFA mindent elkövetett, hogy ne kelljen törölni első számú válogatott tornáját, hiszen az – Ceferin szavaival élve – „nagy, igen nagy pénzügyi csapás” lett volna a szervezetre.
Az UEFA két fő bevételi forrása az európai kupák és a válogatott tornák. Utóbbiak hatása elenyésző olyan években, amikor nincs Európa-bajnokság, viszont az Eb-k évében a kupasorozatokkal egyenlő értékű „kasza” a kontinenstorna. Ez a négyéves ciklikusság hasonló ahhoz, mint amit az olimpia vagy a labdarúgó-világbajnokságok esetében megfigyelhetünk. A 2007–2008-as idényben az Eb többet hozott az UEFA konyhájára, mint a kupasorozatok; a legutóbbi két Eb idényében (2011–2012, 2015–2016) a kupasorozatokból valamivel több pénz folyt be, ám a kontinenstorna majdnem fele-fele arányban járult hozzá a bevételekhez. Az öt évvel ezelőtti, franciaországi torna idején az UEFA bevétele az európai kupákból és más területekről 2,456 milliárd euró volt, az Európa-bajnokság közel kétmilliárdot hozott a konyhára.
Az Európa-bajnokság sokáig viszonylag kicsiny, ám nagy presztízsértékű tornának számított: négy csapattal indult, majd 1980-tól nyolc válogatott vett rajta részt. Még 1992-ben is minimális volt az Eb-ből származó bevétel, sokatmondó, hogy a 2016-os tornán csak vendéglátásból több pénze volt az európai szövetségnek, mint ’92-ben a teljes kontinensviadalból. Azóta hatalmasra fúvódott a közvetítési lufi a labdarúgásban, és az Európa-bajnokság is egyre erősödött: 1996-ban elsöprő sikernek bizonyult a 16 csapatra bővítés, a legutóbbi tornán pedig már 24 csapat mérkőzött meg. Több ország, több mérkőzés, több szurkoló, több bevétel, több turizmus a rendező városokban: az UEFA 2016-ban 1,916 milliárd eurós Eb-bevételt jelentett, 595,2 milliós rendezési kiadás ellenében. Szakmai értéket és vonzerőt tekintve az Európa-bajnokság a világbajnokságnak is méltó ellenfele.
A 2016-os, franciaországi népünnepélynek nyoma sem lesz a legtöbb rendező városban. Az emlékezetes magyar szurkolói vonuláson Marseille-ben többen voltak, mint ahányan most sok helyszínen bemehetnek egyáltalán a stadionokba. A járványügyi előírások miatt csökkentett stadionkapacitások jelentős jegybevételtől fosztják meg az UEFA-t – az Eb előtti helyzet szerint a stadionok átlagos megtöltöttsége 38 százalék lesz –, de a jegyértékesítésből származó pénz így is eltörpül a közvetítési jogokért fizetetthez képest. Ez indokolja a „rendezési kényszert”, ugyanúgy, mint a nyári olimpia esetében. Az UEFA nem (az UEFA sem) engedhette meg magának, hogy lefújja egyik csúcseseményét. Szurkoló nélkül – vagy kevesebb drukkerrel – meg lehet tartani a tornát, ám az nem maradhat el.
„Az UEFA menedzsmentje megvizsgálta a járvánnyal kapcsolatos pénzügyi kockázatokat. A tornák elmaradása vagy a nézőközönség számának korlátozása jelentős bevételveszteséghez vezethet, ráadásul az üzleti partnerek és jegytulajdonosok felé jókora visszatérítéssel is számolni kell” – állapította meg a szervezet 2019–2020-as pénzügyi jelentése. A befolyó bevételek nemzeti szintre is lecsorognak, azaz ha az UEFA rosszul jár, akkor tagszövetségei is rosszul járnak, így mindenki érdekelt volt az Eb átütemezésében.
Tárgyalások sora kezdődött kormányokkal, stadionüzemeltetőkkel, szponzorokkal és a közvetítési jogokat megvásárló tévétársaságokkal. A torna neve maradt Euro 2020 – már csak azért is, mert az ajándéktárgyakat már legyártották, hasonlóan az olimpiához. Az UEFA-nak nagyot kellett nyelni, az európai szövetség legalább 300 millió euróval visszavette bevételi várakozásait, ám a tornát megrendezik. Két helyszín ismét kiesett: Dublinban nem engedtek volna nézőket a lelátóra, ez diszkvalifikálta az ír fővárost a rendezők közül. Az UEFA a baszkföldi Bilbaótól is elvette a rendezést, a spanyolországi mérkőzések Sevillába kerültek át.
Karanténtánc
Az egy dolog, hogy megrendezik a tornát, az egy egészen másik, hogy mindent le lehet-e zökkenőmentesen bonyolítani. Olybá tűnik, az UEFA-nak rendelkeznie kell az A-terv mellett B-, C-, D- és E-tervvel is, mert szervező tervez, az egészségügyi hatóságok pedig végeznek. Egy példa: az új skóciai szabályozás azt jelentette volna, hogy már egy játékos pozitív koronavírus-tesztje esetén karanténba kell mennie az egész delegációnak, márpedig Csehország és Horvátország is Skóciát szemelte ki Eb-bázisául. Gyors átrendezés következett.
Az Eb előtti hetekben a skótoknak, majd a spanyoloknak is meggyűlt a bajuk koronavírusos fertőzésekkel, előbbieknek még csak a keret egy részét kellett otthon hagyniuk a Hollandia elleni felkészülési mérkőzés előtt, utóbbiak viszont az Eb előtt karanténban kuksolnak, mivel Sergio Busquets pozitív tesztet adott, s az egész küldöttséget elzárták, Busquetsnek az első Eb-meccset is ki kell hagynia, a litvánok ellen lekötött felkészülési találkozót meg az U21-esek játszották le. Busquets ráadásul pályán volt a portugálok elleni mérkőzésen, így Cristiano Ronaldóékat – akik a Margitszigetet választották Eb-bázisnak – is majdnem „sikerült” karanténba küldeni, ám az ellenfélnél végzett PCR-tesztek negatívak voltak. A svéd válogatottból Dejan Kulusevski tesztje lett pozitív, őt is elkülönítették, a csapat első mérkőzésén nem léphet pályára.
Ezekből is jól látszik, hogy egy pozitív eset milyen kalamajkát jelent, azt meg jobb nem elképzelni, hogy mi történik, ha egy csapat bázisán járványkitörés van. Már a csoportmérkőzések során is országot kell váltania több válogatottnak (a magyar nemzeti csapat Budapest után Münchenbe megy), a kieséses szakaszban pedig keresztül-kasul utaznak a delegációk az európai légtérben. Ha például a walesi csapat második helyen jut tovább csoportjából és az elődöntőig menetel, akkor egy Baku–Róma–Amszterdam–Baku–London útra indulhat. Az UEFA vezérkara külön csoportokban járja a helyszíneket, hisz könnyen előfordulhat, hogy a változó járványhelyzetre gyorsan és határozottan kell reagálni.
Az Eb helyszínei
Rendező városok: Amszterdam (Hollandia), Baku (Azerbajdzsán), Budapest (Magyarország), Bukarest (Románia), Glasgow (Skócia), Koppenhága (Dánia), London (Anglia), München (Németország), Róma (Olaszország), Sevilla (Spanyolország), Szentpétervár (Oroszország).
Bázisok: Baku (Azerbajdzsán), Budapest (Magyarország), Bukarest (Románia), Burton-upon-Trent (Anglia), Clairefontaine (Franciaország), Coverciano (Olaszország), Göteborg (Svédország), Helsingör (Dánia), Herzogenaurach (Németország), Madrid (Spanyolország), Middlesbrough (Anglia), Moszkva (Oroszország), Prága (Csehország), Róma (Olaszország), Rovinj (Horvátország), Seefeld (Ausztria), Sopot (Lengyelország), Szentpétervár (Oroszország), Telki (Magyarország), Tubize (Belgium), Zeist (Hollandia).
A csapatok általában saját nemzeti bázisukon készülnek – máskor a rendező országban szoktak választani maguknak edzőkomplexumot –, bár vannak kivételek; a skótok Angliában, a törökök és a walesiek Bakuban, az észak-macedónok és az ukránok Bukarestben, a finnek és a szlovákok Szentpétervárott készülnek. A magyar csapat az MLSZ edzőközpontjában, Telkiben lesz. Összefoglalva: egy világjárványban kell megrendezni az eddigi legbonyolultabb logisztikájú, legtöbb utazást igénylő, legtöbb országot érintő Európa-bajnokságot. Erre mondják, nehezített pálya.
Vitatéma a futballünnep
A normalitáshoz a legközelebb álló a budapesti Eb-élmény lesz – hogy aztán miként vizsgáznak a szervezők Európa-szerte, az hamarosan kiderül… Az olimpia megrendezése jóval kockázatosabbnak tűnik – több mint 200 ország versenyzői egy, viszonylag kis területre összezárva, sok beltéri helyszín –, de az Eb-rendezésben is lehet rizikó. A kontinens nagy részéhez képest a magyar szabályozás elég merész volt már 2020-ban is: a szurkolók viszonylag hamar visszatérhettek a lelátóra, az európai Szuperkupa-mérkőzés vagy az őszi FTC–Újpest derbi jókora tömeg előtt zajlott, súlyos következményekről nem tudni. Mint ahogy máshol sem – most ebből vagy azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szabadtéri sportrendezvények esetében kicsi a fertőzési kockázat, vagy azt, hogy nincs elég adat, illetve utánkövetés…
Mindenesetre 2021 nyarára már minden szervező szerezhetett némi gyakorlatot abban, hogy miként kell az „új normálisnak” megfelelő módon nagy sporteseményt lebonyolítani. Az Európa-bajnokságon a szervezők, a résztvevők és a közönség tagjai egyaránt vizsgáznak, a tapasztalatok nagyon értékesek lesznek a többi szervezőnek (így az olimpia rendezőinek is). Mindenki tisztában van azzal: egy sikeresen lebonyolított Eb üzenetértéke igen pozitív, viszont, ha bármi félresiklik, akkor az nemcsak szervezési problémát jelent, de a társadalomban felgyülemlett feszültség levezetésére és politikai vihar kiváltására is alkalmas lehet. Kíváncsiság, öröm, félelem, frusztráció egyaránt kavaroghat a rendező városok, országok közönségében.
A PWC és a SentiOne tíz országban, tíz nyelven vizsgálta a kontinenstornával kapcsolatos online tartalmakat. Az Eb megítélése (ezt a Brand Health Index – BHI – mérőszámmal vizsgálták) a dán és angol nyelvű tartalmakban volt a legpozitívabb, míg az orosz, holland és magyar nyelvű tartalmakban a legnegatívabb. Tegyük hozzá, a magyar nyelvű említések érzelmi töltete a vizsgált esetek háromnegyed részében így is semleges volt.
„Amennyiben az Euro 2020 a téma, a magyar internethasználók kétszer annyian reagáltak negatív érzelmekkel, mint pozitívakkal. A vizsgált nyelvek közül csak magyar nyelven volt szembetűnő kicsúcsosodás” – mutat rá a tanulmány.
A magyarországi Eb-mérkőzések (minden találkozót a budapesti Puskás Arénában rendeznek)
Június 15.: Magyarország–Portugália
Június 19.: Magyarország–Franciaország
Június 23.: Portugália–Franciaország
Június 27.: Nyolcaddöntő, C1–D/E/F3
Az Európa-bajnokság magyarországi szurkolói zónáját a Városligetben alakították ki.
Skóciában a szurkolói zóna szabályozása kapcsán volt némi politikai „összehörrenés”, Angliában a londoni mérkőzések egészségügyi protokolljával kapcsolatos cikkeknél alakult ki jókora kommentháború. Egy esemény, ami máskor tényleg jobbára a futballünnepről szól, most vitatéma lett.
Persze lehet, csak addig lesz ez így, míg útjára nem indul a labda. Aligha feledteti az Eb az elmúlt időszak megpróbáltatásait, viszont jóleső érzést hozhat mindenkinek. A résztvevőknek és a szurkolóknak élményt, a szervezőknek (ha minden rendben lemegy) megkönnyebbülést, az UEFA-nak meg jelentős bevételt.
Még ha ez az „aranyeső” el is marad a legutóbbitól. De így is ez az elképzelhető legjobb forgatókönyv.
