Arról az Mfor is rendszeresen beszámol, hogy sajnos a magyar kormány gyatra teljesítménye miatt a gazdasági mutatóink olyan siralmasak, amivel nem lehet kampányolni. A kiélezett belpolitikai versenyben viszont a választás előtt egy évvel megindult a két nagy párt között a választók kegyeiért folyó verseny. Miután gazdasági vagy belpolitikai téren nem tud – a választók számára – érdemleges eredményekkel előrukkolni Orbán Viktor, logikusnak tűnik, hogy kollégáival együtt megpróbálják elterelni a figyelmet. Az ellenség kreálásában mindig remeklő kormányzati propagandagépezet pedig újra és újra az ukrán kártyát veszi elő.
Erre most az energetikai szempontból erősített rá a kormány. Maga a miniszterelnök nyitotta a sort, aki azt mondta a minap egy podcastban, hogy
„Mi egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, egyetlen nap alatt, csak nekünk nem érdekünk”.
Majd azt követően, hogy a Barátság kőolajvezeték kompresszorállomásait támadás érte, előbb Szijjártó Péter, majd Menczer Tamás, végül az Energiaügyi Minisztérium államtitkára, Czepek Gábor is fenyegető üzenetet tett közzé, azt hangoztatva, hogy a magyar energiaimport nélkül óriási bajba kerülne Ukrajna.
Míg a külgazdasági és külügyminiszter, valamint egykori államtitkára inkább vagdalkozott, addig az energiaügyi államtitkár, legalább próbálta szakmailag is alátámasztani a fenyegetést. A politikusok azt domborítottak ki, hogy mind a gáz, mind pedig az elektromos áram esetén az ukrán import jelentős részét biztosítja Magyarország. Czepek Gábor szerint Magyarország felől az FGSZ Földgázszállító Zrt. rendszerén a 2022-es 620 millió köbméternél tavalyelőtt több mint kétszer (1,32 milliárd köbméter), tavaly pedig közel háromszor több földgázt szállítottak Ukrajnába (1,7 milliárd köbméter). Míg 2025 eddigi részében már lényegében megismétlődött a 2024-es egész éves exportteljesítmény (augusztus közepéig 1,65 milliárd köbméter).
Az elérhető adatok szerint az ukrán gázimport több mint fele érkezett Magyarországról az idei esztendő első felében.
A magyar-ukrán irányú áramexport pedig 2022-hez képest 2023-ban és 2024-ben is kétszeres növekedést mutatott (tavalyelőtt 1,09, tavaly 2,14 terawattórát tett ki). Hazánk részesedése a rendelkezésre álló információk alapján az ukrajnai behozatalban tartósan 40 százalék körüli szinten alakul.
A reexportált orosz gáz esete
Érdemes a földgázzal kezdeni, mert az jóval egyszerűbb eset. Az Ukrajnába szállított gáz nem számít kiemelkedő mennyiségűnek, hiszen Ukrajna teljes fogyasztása nagyjából 20 milliárd köbméter, a magyarországi import tehát ennek 6-8 százalékát tette ki az elmúlt években. Ráadásul azt sem lehet tudni, hogy az FGSZ rendszerén szállított gáz mennyisége valóban az ukrán szükségleteket fedezte, vagy uniós cégek azért szállították Ukrajnába a gázt, hogy az ottani tárolókat igénybe vegyék. Az elmúlt években ugyanis ez bevett módszer lett.
Korántsem biztos, tehát, hogy a szállítások az ukrán igényeket fedezték, de legyünk megengedőek. Amennyiben tehát nem csak arról van szó, hogy a hazai vezetékrendszert működtető FGSZ szolgáltatását vették igénybe, hanem a földgázt egy magyar cég (nagy valószínűséggel az állami MVM-csoport) értékesítette az ukránoknak, akkor szinte biztosan az történhetett, hogy a megvásárolt orosz gázt értékesítette tovább a magyar fél az ukránok számára.
Korábban arról is írtunk, hogy a piacot vesztő és komoly veszteségeket elszenvedő Gazprom az utóbbi időben – értesüléseink szerint – a tőzsdei árnál olcsóbban ad el gázt. Szijjártó Péter ezt a megállapodást kiegészítő szerződésnek nevezte, és a megvásárolt mennyiség az általunk korábban megkérdezett szakértők szerint szükségtelen a hazai ellátáshoz, így azt továbbértékesítik. Ilyen esetben ez egy kvázi kereskedelmi ügylet, ahol az MVM annak adja a gázt, aki kifizeti érte az aktuális piaci árat. Tekintve, hogy az év elején nagyon rosszul alakuló költségvetési egyenleget az állami vállalatok, elsősorban az MVM által fizetett jelentős osztalék tartotta meg, nehéz elképzelni, hogy a kormány a kardcsörtetésen túl bármit tenne, hiszen égető szüksége van a gázkereskedelemből származó bevételre.
Akkor csak az áramot kapcsoljuk le?
Az elektromos áram importja kapcsán érdemes a háború előtti időszakig visszamenni. Ukrajna ugyanis 2022-ig jelentős áramexportőrnek számított, és az EU egyik nagy ellátójának. Természetesen Magyarországé, amely a teljes áramszükségletét a mai napig nem képes saját erőművekből fedezni és importra szorul is jelentős vásárlónak számított. A háború során azonban fontos erőművek kerültek orosz kézre. Ezek közül is kiemelkedik Európa egyik legnagyobb atomerőműve, a zaporizzsjai, amely a 2020-as évek elején évi 40-42 milliárd kWh-t termelt, ami Ukrajnában az átlagos éves villamosenergia-termelés egyötödét adta.
Ráadásul az orosz hadseregnek az ukrán lakosság elleni terrorhadjárata az erőművek és a vezetékrendszer szisztematikus pusztítására is kiterjedt. Emiatt egyes időszakokban Ukrajna valóban áramellátásra szorult. Egyes ukrán információk szerint a támadások után is hosszabb időt vett igénybe a rendszer rendbetétele, így 2023-ban és 2024-ben is importra szorult az ország. Sőt, ha megnézzük az európai árampiaci statisztikákat (az Európai Villamosenergia Átviteli Hálózat, az ENTSO-E adatait), akkor azt láthatjuk, hogy az idei évben április közepéig az ukrán import meghaladta az exportot.
Tekintve, hogy Magyarország nemcsak földgázból, hanem elektromos áramból is a legnagyobb szállítónak számít, értelemszerűen ezt a viszonyt tekintve is nagyobb volt az ukrán behozatal, mint a kivitel. Később azonban érdemben javult az ukránok egyenlege, és ha a nyári időszakot nézzük, akkor gyakorlatilag a magyar féllel egyensúlyba kerültek, minimális különbség volt az exportált és importált mennyiség között.
Nekünk nem érdekünk…
Olyan publikus információt nem találtunk, amely megmutatná, hogy a magyar fél milyen ár mellett exportálta az áramot, de hallottunk olyan információt, amely szerint az ukránoknak részben a napenergiás túltermelést passzoljuk el. Ez azért érdekes, mert Magyarországon és általában az EU-ban jelentős időjárásfüggő termelőkapacitás épült ki az elmúlt években. Emiatt azokban az időszakokban, amikor süt a nap és a szél is fúj, eladhatatlan lesz az elektromos energia. Ilyenkor az áramtőzsdéken negatív árak alakulnak ki, ráadásul évről évre egyre több ilyen időszakot láthatunk.
Ugyan az energiatermelés egyre hangsúlyosabb, és Magyarország is komoly összegeket fordít a tárolókapacitások fejlesztésére, ám a felhasználáshoz képest jelenleg még nagyon minimális, ami eddig kiépült.
Tehát, ha ezeket a „feleslegesen termelt mennyiségeket” akár csak ingyen adják a vállalatok az ukránoknak, már azzal is pénzt keresnek, hiszen nem kell fizetni azért, hogy eltüntessék ezt az áramot a rendszerből. Ha netán még fizetnek is érte, vagy olyan időszakban ellentételezik a szállított mennyiséget, amikor a hazai naperőművek nem termelnek, akkor pedig az a magyar fél számára dupla nyereségnek számít.
Mindezek alapján nagyon nehéz elképzelni, hogy a kormány a saját szavazóik hergelésén túl bármit tenne. Ha van lehetőség kardcsörtetésre, az egy optimális helyzet, hiszen folytathatják az Ukrajna elleni kampányt, és addig sem a magyarországi problémákról kell beszélni, legyen szó az egészségügyről, a közlekedésről vagy éppen az oktatásról.
