Cristiano Ronaldo nem lett hatodszorra az év játékosa a FIFA-nál: Luka Modric hétfői díjazása megszakította az évtizedes hagyományt, melynek megfelelően 2008 óta csak a portugál vagy Lionel Messi lehetett adott évben a Föld legjobb focistája. Ezen túl azonban Ronaldónak nem lehet túl sok oka szomorkodni: talán még egyik korábbi klubjánál sem volt annyira fontos szerzemény, mint új csapatánál. Ez az anyagiakban is megmutatkozik, és nem csak abban, hogy ő mennyit kap, de abban is, hogy friss munkaadói mennyit remélhetnek tőle.
Négy év alatt 340 millió eurójába kerül a Juventusnak Cristiano Ronaldo, de a klub teljesen biztos abban, hogy a sztár visszahozza az árát. És valóban, Ronaldo nem csak glamúrigazolás, de a transzfer egy nagyon tudatos, átgondolt lépésnek tűnik a klub részéről, mind a klub marketingjét, pénzügyi stratégiáját, mind pedig a futballszakmai részét illetően. Már rövid távon is jelentős bevétel-növekedést várnak tőle, de ennél még jóval többet remélnek a nyár legnagyobb futballtranszferétől: azt, hogy a segítségével egy új korszakot nyithatnak a klub életében.
A Juve vezetősége olyannyira biztos volt a dolgában, hogy már a játékossal való titkos tárgyalások ideje alatt megemelték a szurkolói bérletek árát 30 százalékkal. Igazuk lett: mind a 29300 darab elkelt. A szezon kezdete óta eltelt idő is a döntést igazolja, meccsnapon a stadion márkaboltjában rengeteg Ronaldo-mezt vesznek, pedig 154.95 euróba kerül, ami az egyik legdrágább Európában. Jól is jön a pénz, mert a június 30-ával zárult évben a Juventus 19,2 millió eurós veszteséget ért el 504,7 millió eurós bevétel mellett: egy évvel korábban 42,6 milliós profitnak örülhettek 562,7 milliós bevételnél. A klubvezetés abban bízik, a Ronaldo-transzfer idővel valóban visszahozza az árát, és ellensúlyozni fogja a klub legnagyobb kereskedelmi gyengeségét: azt, hogy az olasz bajnokságban játszanak.
Míg a '80-as évektől a '90-esek kezdetéig a Seria A volt a futball csúcsa, addig ma már egyértelműen a másodvonalhoz sorolják az angol, a spanyol és a német bajnokság mögé, nagyjából a francia sorozattal egy szintre. Az átrendeződés a tévés közvetítési díjak emelkedése miatt következett be: a Deloitte adatai szerint a Premier League évi 3,3 milliárd eurót kap a hazai és nemzetközi meccsek sugárzási jogaiért, a La Liga pedig 2 milliárdot. Ezzel szemben a Seria A-nak be kell érnie 1,4 milliárddal, és bár otthon nagyon sokan nézik a meccseket, a nemzetközi közönsége nem mérhető össze a másik két bajnokság jóval népesebb rajongótáborával.
Pontosan ezért ütötték nyélbe a Ronaldo-üzletet. Persze egyáltalán nem mellékes, hogy a portugál szupersztárral a soraik közt ugrásszerűen megnövekedett a csapat gólveszélyessége - lásd a Financial Times fenti grafikonját - de ami miatt a klub döntéshozói valóban beszélhetnek arról, hogy a támadó visszahozza az árát az a nemzetközi figyelem, ami vele együtt a csapatra és a bajnokságra irányulhat. Ez viszont bizonyos értelemben hazárdjáték: bár a valamivel lassabb tempójú olasz liga kedvez a korosodó - de még mindig kirobbanó formában lévő - játékosnak, a rajongók, akiket magával hozott, még a 2020-21-es szezon végéig nem válthatók euróra, hiszen a klub tévés szerződései addig szólnak.
Ezért most különösen fontos a Juvénak a Bajnokok ligája. Bár a csapatnak nem sikerültek rosszul az elmúlt évadok a nemzetközi porondon - az utolsó öt évben mindig eljutottak az egyenes kieséses szakaszba, kétszer a döntőben kaptak ki - Ronaldóval most már nyilván az lenne a cél, hogy meg is nyerjék a sorozatot. A végső győzelem ugyanis 130 millió euró értékű díjazást és tévés szerződést jelenthet a klubnak. Ha a Juve simán csak jó teljesítményt nyújt idén a Bajnokok ligájában, akkor a várakozások szerint a tavalyi 200-ról 255 millió euróra növelheti pusztán a meccsközvetítéssel befolyó pénzt. A meccsnapi bevételek - jegyek, mezeladások és társaik - pedig a tavalyi 56,4 millióról 70 millió euróra nőhetnek.
A másik terület, ahol sokkal hamarabb elérhetők a nagyobb pénzek, és ahol szintén Ronaldo a kulcs, az a szponzori szerződések terepe. Hiába keresett ugyanis többet az olasz klub a közvetítéseken a jó 2017-es Bajnokok ligája-menetelésével, mint az Európában csak bukdácsoló Manchester United, a Juventus szponzorpénzei így is 200 millió euróval elmaradtak a britek reklámbevételeitől.
A globális futballszponzoráció értéke a Nielsen szerint most 11 milliárd euró, ráadásul évi 2 százalékkal nő. Ezen belül is a 10 legnagyobb bevételű klub - a Juventus a tizedik - reklámpénzeinek növekedési rátája már évi 12 százalékos. A pénz java része a sportszergyártótól és a főszponzortól jön, melyek a Juventus esetében az Adidas, illetve a Jeep. (Utóbbi a Fiat Chrysler tulajdona, melyben viszont a Juventust 66 százalékban tulajdonló Agnelli családnak van 30 százalékos tulajdonrésze.) Az Adidas és a Jeep szerződése a KPMG adatai szerint évi 40 millió eurót ér a klubnak, miközben a Manchester United Adidas-Chevrolet pakkja összesen évi 156 milliót hoz a konyhára. A Juventus - számok említése nélkül - azt közölte, az évad végéig mezeladási rekorddöntésre számít, természetesen az igencsak kelendő Ronaldo-fölsők miatt. A mezeladásokból a klub csak morzsákat kap - erről itt írtunk bővebben -, de egy ilyen rekord nagymértékben erősítheti a Juve alkupozícióját a következő szponzori szerződés tárgyalásakor.
Az optimizmus Giorgio Ricci, a klub globális partnerségekért felelős vezetője szerint indokolt, ő azt mondta: "nagyon-nagyon erős és tiszta összefüggés van aközött, hogy mennyi mezt adsz el globálisan évente, és hogy mennyit ér a szerződésed." Az FT a helyzetre rálátó források alapján pedig azt írja, hogy épp ezért a Juventus már most az Adidas-szerződés megújításáról beszél, de most már nekik kedvezőbb feltételekkel. Ugyanez jöhet a Jeep esetében is. Ronaldo hihetetlen népszerűsége pedig a távol-keleti nyitást is segítheti. Ricci szerint a portugálnak hála a klub most egyszerre hat új kiszemelttel tárgyal Kínában és Dél-Kelet Ázsiában, akik "regionális" szponzorok lehetnek. Emellett a vezető elmondása szerint más multinacionális vállalatok is nyitottak lettek a kommunikációra.
Rövidebb távon tehát így lehet valóban megtérülővé tenni a Ronaldo-üzletet, ha pedig a klasszis fénye a következő években sem kopik meg, elérhető közelségbe kerülhetnek az igazi nagy dobást jelentő, zsírosabb tévés szerződések is. De a klub szándéka szerint Ronaldo nem egy kirívó eset lenne az üzleti modelljükben, hanem egy új korszak kezdete. Andrea Agnelli, a Juventus elnöke már arról beszél, hogy a csapatnak képessé kell válnia arra, hogy elcsábítsa a következő nagy csodajátékost, ha a portugál visszavonul. "Olyan pozícióba kell kerülnünk, hogy lecsaphassunk a következő Cristianóra, de már 25 éves korában."
